Kétarcú betegség – mikor kell kezelni és mikor nem a miómát?

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Weborvos!

A mióma a méh izomfalából kiinduló, gyakori jóindulatú elváltozás. Mivel sok esetben nem okoz panaszokat, nem minden esetben igényel kezelést. A beavatkozás szükségességét több tényező – például a tünetek, a mióma mérete és elhelyezkedése – határozza meg. Dr. Józan Gyöngyi, a Nőgyógyászati Központ – Prima Medica nőgyógyásza ismertette a legfontosabb tudnivalókat.

A mióma sok esetben tünetmentes marad

A mióma a méh izomrétegéből kiinduló jóindulatú daganatos elváltozás, amely kialakulásában és növekedésében az ösztrogénnek kiemelt szerepe van. Emiatt elsősorban a fogamzóképes korú nőknél fordul elő gyakrabban, különösen ösztrogéndominancia esetén. Pubertás előtt és a menopauzát követően ritkábban mutatható ki, mivel ezekben az életszakaszokban alacsonyabb az ösztrogénszint.

A miómával élő nők jelentős részénél nem jelentkeznek panaszok, így az elváltozás gyakran csak rutin nőgyógyászati vizsgálat során derül ki. Ha mégis tüneteket okoz, azok jellege és súlyossága elsősorban a mióma méretétől, elhelyezkedésétől és az esetleges szövődményektől függ.

Ritkább esetekben a növekvő mióma nyomhatja a környező ereket, ami akár trombózis kialakulásához is hozzájárulhat. Terhesség és szülés során szintén okozhat komplikációkat, például fekvési rendellenességet, a magzat beilleszkedésének nehezítettségét vagy gyenge méhösszehúzódásokat. Bár igen ritkán fordul elő, a miómagöbök rosszindulatú daganattá, úgynevezett leiomyosarcomává is átalakulhatnak, amely speciális onkológiai kezelést igényel.

Nem minden mióma igényel beavatkozást

Tünetmentes, kisebb miómáknál gyakran elegendő a rendszeres nőgyógyászati kontroll és ultrahangos követés. „Ha a nőgyógyászati vizsgálattal, hüvelyi ultrahanggal és szükség esetén MRI-vel vagy méhtükrözéssel igazolódott a mióma jelenléte, a pontos kezelési tervet az egyéni helyzet alapján állítjuk fel. Az is megfigyelhető, hogy a menopauza után a miómák gyakran maguktól zsugorodnak. Ám bizonyos esetekben megfontolandó a kezelés, ha a mióma mégis tüneteket, panaszokat okoz. Ez lehet például az erős vagy elhúzódó menstruációs vérzés, a vérszegénység, a kismedencei fájdalom vagy nyomásérzés, a gyakori vizelés vagy székrekedés, vagy ha a mióma meddőséggel, vetéléssel hozható összefüggésbe. Ugyancsak szükséges lehet a kezelés, ha gyorsan növekszik vagy felmerül rosszindulatú elváltozás gyanúja” – ismerteti dr. Józan Gyöngyi.

A kezelés maga attól függ mekkora a mióma, hol helyezkedik el, milyen gyorsan növekszik, okoz-e tüneteket, tervez-e a páciens terhességet, illetve mennyi idős az érintett nő.

Milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre?

A mióma kezelése a tünetektől, a daganat méretétől és elhelyezkedésétől, valamint a páciens életkorától és gyermekvállalási terveitől függ. A gyógyszeres kezelés elsődleges célja többnyire a panaszok enyhítése, nem pedig a mióma teljes megszüntetése. Ennek részeként szóba jöhetnek hormonális fogamzásgátlók, progeszteront tartalmazó spirálok, vérzéscsökkentő készítmények, illetve olyan gyógyszerek is, amelyek átmenetileg mérsékelhetik a mióma méretét.

Amennyiben a panaszok indokolják, különböző beavatkozások is elérhetők. A mióma eltávolítása során a méh megőrizhető, ezért ez a megoldás gyakran előnyös azoknál, akik a későbbiekben gyermeket szeretnének vállalni. Az eltávolítás történhet méhtükrözés, laparoszkópos vagy hagyományos hasi műtét segítségével. Alternatív lehetőség a méhartéria-embolizáció, amely során a miómát tápláló erek elzárásával érik el annak zsugorodását. Nagy méretű, súlyos panaszokat okozó vagy ismételten kiújuló miómák esetén, amennyiben a páciens már nem tervez terhességet, a méheltávolítás jelenthet végleges megoldást.

Mióma gyanúja esetén fontos a nőgyógyászati kivizsgálás, mivel a korai felismerés és a rendszeres kontroll segíthet a szövődmények megelőzésében, valamint a legmegfelelőbb kezelési stratégia kiválasztásában.