Idős embereknél a depresszió olyan tünetekkel jelentkezhet, amelyet sokan csupán nehezen tolerálható viselkedésbeli sajátosságnak vagy az öregség velejárójának ítélnek.
Időskori depresszió esetében sokszor elmarad a környezet részéről az adekvát hozzáállás és a szükséges kezelés biztosítása. Ennek az is oka lehet, hogy a betegséget általában nem a depresszió közismert tünetei jelzik. Ezekről a tünetekről sokan – tévesen – azt gondolják, hogy az öregedés velejárói. A szakirodalom szerint az időskori depresszió gyakran atipikus tünetekkel jár: a hangulatzavar kevésbé szembetűnő, helyette szomatikus panaszok, kognitív nehézségek, ingerlékenység, vagy szorongásos tünetek jelentkeznek. Emiatt az orvosok és a hozzátartozók sokszor „természetes öregedésnek” vélik a depresszió jeleit.
Az időskori depresszió okai
Minden életkornak megvannak a maga nehézségei, de az időskor talán leginkább embertpróbáló időszakunk. Sokan élnek együtt krónikus fájdalmakkal, teljes vagy részleges elmagányosodással, érzékszervi hanyatlással, funkciócsökkenésből adódó kiszolgáltatottsággal, nyugdíjazás eredményezte szerepvesztéssel és anyagi terhekkel, valamint az elveszített hozzátartozók hiányával.
Betegségek, amelyek a depresszió kockázati tényezői
Emellett bizonyos, időskorban gyakoribbá váló betegségek is hajlamosíthatnak a depresszióra. Ilyen kórképek a stroke, az agydaganat, az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, a hipotireosis, bizonyos infekciók, anyagcserezavarok, időskori krónikus fájdalom szindrómák. Gyógyszermellékhatás is elősegítheti a depresszió kialakulását, így például a béta blokkolók, az opiátok, a krónikusan adott non-szteroid gyulladáscsökkentők, a szteroidok, a túlzott mennyiségben szedett nyugtatók és altatók. Az időskori alkoholizmus is rizikófaktor.
A nem tipikus tünetek
Idős korban kevésbé dominálnak a major depresszió közismert tünetei, nem a fásultság vagy a kóros inaktivitás jelzi, és nem érhető tetten a hangulatzavar alapján sem – az érintett nem fog rosszkedvre panaszkodni. Az adott korosztályra jellemző larvált, vagy maszkírozott forma tünetei között szerepelhet sokkal inkább az inaktivitás, a döntésképtelenség, az ambivalencia, az irritáltság, a nyugtalanság, a koncetrációzavar, a kapkodó viselkedés – mikor az embernek „nincs türelme” semmihez. Általában paranoiditás is megjelenik, amikor a beteg vádolja a környezetét. Fontos tudni, hogy a depresszió okozhat másodlagosan kialakuló demenciát, un. pszeudodemenciát is, amely az alapbetegség kezelésével visszafordítható –ahogyan a többi tünet – a paranoia is. A szomatikus zavarok sem ritkák, jellemzően végtagfájdalmak, fejfájás vagy hasi panaszok alakulhatnak ki a pszichés betegség nyomán.
Mit lehet tenni?
Kezelés nélkül az időskori depresszió krónikus problémává válhat és súlyosbodhat is. Az életkor előrehaladtával jelentősen nő a befejezett öngyilkosságok száma az öngyilkossági kísérletekhez képest – az idősek többen gondolják komolyan, hogy nem akarnak tovább élni.
Az időskori depressziót kezelni kell – gyógyszerrel, pszichoterápiával és szocioterápiával, melynek lényege, hogy az idős ember érezze: fontos a közösségnek, a családnak, bölcsességére, tapasztalatára számít szűkebb és tágabb környezete. A szellemi hanyatlás, a hangulatzavar, a paranoia, a szekírt magatartás nem természetes velejárói az öregedésnek – ha valakinek ilyen tünetei vannak, annak oka van – és ez az ok nagyon gyakran a larvált depresszió, amelyet kezelve az érintett ember számára újra kisüthet a nap.
Források:
- National Institute on Aging (NIA) – Depression and Older Adults
- Devita M. et al. (2022) – Recognizing Depression in the Elderly: Practical Guidance, Frontiers in Public Health
- Adriani A. et al. (2024) – Current Diagnostic Challenges in Late-Life Depression, MDPI
Az öngyilkosság és a depresszió közötti összefüggések hazai szakértője, prof. dr. Rihmer Zoltán interjút adott a Weborvos.hu-nak, ami itt olvasható.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!