A COVID fertőzött betegek ellátásának országos irányítása kormánybiztos kinevezését igényli. Dr. Szepesi András jegyzete.
Közelednek az Apokalipszis lovasai. Négyen vannak: Háború, Járvány, Éhínség, Halál. Jézus legfiatalabb tanítványa, János, a négy evangélista egyike írt róluk a Jelenések Könyvében, néhány tíz év híján 2000 éve. Erős üzenet, máig ható metafora. Az emberiség törékenysége, veszélyeztetettsége, hibái, bűnei, vagy az égi hatalmak, esetleg a természet erői szabadítják rá a Földre ezt a pusztító vihart. Számtalan művészeti alkotáson jelent meg az elmúlt évszázadokban, foglalkoztatva az emberek, az esendő, elpusztítható, de érző és gondolkodó emberek fantáziáját, gondolatait. Bolzanói egykori kollégám figyelmeztetett rájuk március 30-án, amikor Magyarországon az előző 24 órában 343 fertőzött honfitársunk és 11 halottunk volt. Mára virradóan 4709 új fertőzött és 103 halott a járvány mérlege. 391-en vannak lélegeztető gépen. Ma reggeli rádióbeszédében miniszterelnök úr is mondott számokat, november 21-én 2240 intenzív ágyra lesz szükség, december 10-én pedig már 4480-ra. Szerinte ez a teljesítőképesség határa. Ha a mai számokat hetenként megduplázzuk, akkor ennek a közelében fogunk járni (bár aki intenzív osztályra kerül, az nem mind szorul gépi lélegeztetésre – így kijön a matek).
Nem illik egy felelős miniszterelnökkel polémiázni, nem is teszem, de halkan megjegyzem, hogy a mai magyar kórházi rendszer szabályos és szakszerű intenzív betegellátó és humán erőforrás kapacitása az valamivel a november 21-re prognosztizált szint alatt van. A decemberinek pedig kevesebb, mint a fele. Ez mára már lehetne több, de a kérdéseket nem nekem kell feltennem.
Miniszterelnök úr tudja, hiszen tavasszal minden várakozáson felül eredményesen csinálta, hogy a fertőzés terjedése és a megelőző intézkedések hatásossága – kb. 3 hét elcsúszással – szinte szinkronban van. Értem én, hogy sem a gazdaság, sem a társadalom nem kíván egy hermetikus lockdown-t, de azért sokkal erősebben kellene a korlátozásokat és egyéb szigorító intézkedéseket forszírozni.
Remélem, hozzá is eljutott a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) néhány napja tartott online kongresszusának egyik rémisztő információja, hogy a szakemberek a sürgősségi rendszer túlterhelése esetén a háborús osztályozás bevezetéséről tárgyaltak. A MOK Etikai Kollégiuma elnökének aktív részvételével arról vitatkoztak, hogy milyen életeket kell és lehet megmenteni, és kapacitáshiány miatt melyekről kell lemondani.
Az helyes, hogy a szakemberek maguk között ilyesmiről beszélnek, de a vészhelyzetekre való felkészülés azért ne keltsen felesleges önbizalmat a politikai vezetőkben. Háborúban, amikor gránátok robbannak és gépfegyverek dörögnek a környezetben, rá lehet egy ilyen osztályozásra kényszerülni. De azok közül, akik ilyen döntéseket kénytelenek voltak hozni, sokan életük végéig hordozzák a lelki sebeiket.
Öreg traumatológusként kétszer láttam közelről tömeges balesetet és számosról hallottam pontos beszámolót. De azért egy olyan járványhelyzetben, amikor már sikeresen kipróbáltuk a védekezés módszereit, amely egyben képes volt szabályozni a megbetegedés gyakoriságát és megelőzni a kórházak túlterhelését, nem tartanám bölcs ötletnek kipróbálni, hogy élesben milyen egy ilyen helyzet. Láttuk Bergamóban, láttuk Manhattanban, jobb elkerülni. Ha még lehet.
A világ ma a járványon kívül az amerikai elnökválasztás furcsaságaira figyelt. Trump elnök szavazatvesztése, az ehhez kapcsolódó meglepetések szerintem rejtőzködő protest szavazatokra utalnak. A COVID-járvány kezelése, az elnök kezdeti kommunikációja, a súlyos helyzet alábecsülése a világ leggazdagabb országát méltatlan helyzetbe hozta. És ezt sokan megjegyezték.
Mit lehet még nálunk tenni?
Javasolom, itt az idő az Operatív Törzs beavatkozó részlegeit markánsan két csoportra osztani:
1) Járványügyi megelőzés, minden lehetséges eszközzel. Szűrés, fertőtlenítés, izolálás, karantén intézkedések. A lakosság célzott, következetes oktatása, a védőfelszerelések hozzáférhetőségének kompromisszumok nélküli biztosítása. Itt a tisztiorvosi rendszer, a rendőrség, a katasztrófavédelem, a Mentők szűrő, diagnosztizáló részlege egy természetes szakmai egységet képez.
2) A fertőzött betegek és a nem fertőzött, de azonnali beavatkozást követelő betegek ellátása. A járvány mai és várható dimenziója szakszerű, professzionális irányítást, az operatív beavatkozások tervezett és pontos végrehajtását, és az országot pontosan lefedő kórházi ellátó rendszert követel. Mivel eszközök bőségesen vannak, a kulcsfeladat az orvosoknak a szakmai kompetenciájuk alapján történő elosztása, a szakasszisztensek, szakápolók velük összehangolt biztosítása. A kórházfőparancsnoki rendszer most igen sok hasznot hozhat, mert az eszköz és anyagellátásban szerzett tapasztalatuk, gyakorlatuk most „kincset ér.”
A COVID-fertőzött betegek ellátásának országos irányítása, területi elvű menedzselése egy kormánybiztos kinevezését, megfelelő méretű és hatáskörű operatív hálózat kialakítását, regionális vagy megyei végrehajtó személyek kinevezését, és stábjuk megszervezését igényli. Ezt a leggyorsabban a kórházfőparancsnoki rendszer kibővítésével, kiegészítésével lehetne megoldani, de akkor a tevékenységük súlypontját át kell helyezni a betegek gyógyításának feladataira. Természetesen ettől elkülönülten is felállítható egy kormánybiztos és apparátusa, amelyik szorosan együttműködik a kórházfőparancsnoki rendszerrel.
A kormánybiztosi hatáskör garantálná, hogy a vészhelyzet kihirdetésének operatív alapja megvalósuljon. Ez a felhatalmazás akadálytalanná tenné minden állami, önkormányzati, egyetemi, egyházi és magán intézmény, szervezet szükség szerinti bevonását az ellátásba.
A kormánybiztos nem gyengítené, hanem hatalmas mértékben erősítené a miniszterelnök munkáját. Éppen a feladatának kizárólagossága tehermentesítené a miniszterelnököt a rutin feladatoktól és garantálná azt a szakszerű ellátást és igazságos hozzáférést a betegek részére, ami minden ilyen súlyos helyzet kényes követelménye.
További javaslatok:
• Minden olyan tevékenységet, ami a járvány lecsengéséig veszélyezteti a járványos betegek és a bármilyen más okból sürgősségi és életmentést igénylő betegek ellátását, le kell állítani. A járvány fokozódó nyomása az egészségügyi vezetőktől maximális koncentrációt, a munkaidőn felüli folyamatos irányítást és elérhetőséget követel. Minden átszervezést, az egészségügy hosszabb távú reformját érintő kérdéseket a járvány lecsengéséig „jegelni kell”. Ha a 40 kiemelt kórház vezetőinek keresése során kiváló menedzserek kerülnek a látótérbe, őket azonnal ki lehet próbálni a kormánybiztos központi és perifériás stábjában.
A hírek szerint január 1-jei fordulónappal tervezett nagyszámú vezetőváltás még bőven a járvány lecsengésének korai szakaszára fog esni, amikor az ellátó személyzet kimerültsége, kifáradása szükségtelen konfliktushelyzeteket okozhat. (Természetesen a hiányzó, vagy alkalmatlanság miatt kieső vezetőket pótolni kell, csak az egyidejű, fűnyíró elv szerinti tömeges vezetőváltást tartom olyan felesleges kockázatnak, amit a járvány alatt jobb elkerülni)
• A jogállási törvény végrehajtásának felfüggesztését a járvány lecsengéséig. A kényes részeit a vészhelyzeti felhatalmazás úgyis felülírja, a végrehajtási rendeleteket pedig amúgy is konzultálni kellene az egészségügyi érdekvédelmi szervezetekkel. A másod és mellékállások akadályai számos ellátási formát, köztük az orvosi, mentőtiszti részvételt igénylő mentést, de a számos részállású orvost foglalkoztató vérellátást is könnyen válságba sodorhatják akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá.
• A vészhelyzetre való tekintettel minden béremelési intézkedést előre kellen hozni a novemberi hónapra, december elejei kifizetéssel. A szakdolgozóké talán így is lett tervezve, de a járvány miatt célszerű lenne a következő ütemet előre hozni, vagy ha ez nem megy, akkor egy járványügyi prémiummal, céljutalommal kiegészíteni. Az orvosi béremelést is azonnal be kell vezetni, mert a januári béremelés február elejei kifizetése még nagyon távol van. A rettenetes, parttalan időigényű, veszélyes, a védőfelszerelés összes kényelmetlenségét kényszerítő munka összes terhét cipelni iszonyú feladat, még egy fiatal, sportos férfinak is. De az idősebb, a korábbi jövedelmeik kiesését pótolni nem tudó kolléganők és kollégák erőfeszítését is meg kell becsülni. Ezeket már nem elég szép szavakkal megköszönni.
Karácsony az egészségügyben olyan ünnep, amikor a gyógyítók azért állnak készenlétben, hogy az ország népe biztonságban ünnepeljen. A most következő Karácsony az egészségügyben minden bizonnyal példátlanul nehéz lesz.
Nem láthatunk a jövőbe. De miniszterelnök úr jelzését valóságnak kell felfogni. Akkor pedig a tavaszi terhelés sokszorosát kell kibírni orvosnak, asszisztensnek, ápolónak, mentősöknek, műszakiaknak, segítő személyzetnek.
Apokalipszis lovai már itt dübörögnek.
MENTSÜNK MEG MINÉL TÖBB ÉLETET!
MENTSÜK MEG AZ EGÉSZSÉGÜGYET!
MENTSÜK MEG A NEMZETET!