Nem térhetünk ki a valóság gazdasági átgondolása elől sem - dr. Szepesi András jegyzete.
Pénteken (tegnap) kora este két órán belül három olyan impulzus ért, amit érdemes egymás mellé rakni. Egy kiváló fiatal orvos-közgazdász, Molnár Márk Péter a járvány, a gazdaság és az egészségügy összefüggéseiről beszélt egy rádióműsorban. A túl szigorú intézkedésekkel romboljuk a gazdaságot, a túl enyhék emberéletekbe kerülnek. Kényes egyensúly. Nagy a kormány felelőssége. Szerinte: engedni lehet a járványt, amíg az egészségügy bírja. Tegyük hozzá, a gazdaság romlása növekvő munkanélküliséggel, a szegény családok életének olyan romlásával jár, amely vírus nélkül is rontja a halálozást, és az egészségben eltöltött évek számát drámaian csökkenti. Dermesztő mondatok, de nem térhetünk ki a valóság ilyen átgondolása elől sem. Falus Ferenc egy másik médiumban a járvány kezelésének hibáit, ellentmondásait listázta, és a „megelőzés minden áron” javaslatot hangsúlyozta. Orvosként, a családom, a barátaim, az embertársaim életét, egészségét féltő emberként érzelmileg szinte azonosulok a gondolataival. Közben kaptam egy levelet egy ismert közgazdász professzortól, aki a keddi COVID szállodákra javaslatot tevő cikkemből a járványügyi felvezetésre reflektált, azzal az állítással, hogy ez a vírus már nem azonos a tavaszival, mert mutálódott. Kérdeztem tőle: és a COVID szállodák? Most egy perce írta, hogy a szállodás javaslattal egyetért, de a vírus..
Sorakoznak a problémák. Tavasszal még egy ismeretlen járvány ellen küzdöttünk minden eszközzel, ami a kezünk ügyébe esett. Pedig veszélyesen kevés eszközünk volt. Közben rengeteget tanultunk és szerencsénk is volt. Világviszonylatban nálunk kevés áldozat, kevés beteg. Az egészségügy szolgált, mint mindig, és ha valamiért morgott, az akkor még elégtelen felszerelés miatt volt, és az igazságtalanságok ellen szólt. A nyár békésebben telt, a legtöbben kipihenték magukat. Mivel a kormány elég szűkszavúan kommunikált, mindenki azt gondolta, jól felkészülünk az őszre. Ami az eszközöket, anyagokat illeti, ez igaz is. Ami a magatartások időbeli szabályozását és az egészségügy szervezeti szervezési felkészítését illeti, ott egyre súlyosabb kérdőjelek és aggodalmak merülnek fel. Az indító három példa jól illusztrálja, hogy az ilyen bonyolult kérdések szabályozásához szükséges értelmiségi holdudvar, vagy elemzői háttér erősen megosztott és nehezen egyeztet.
Ilyenkor vetődik fel az a logikus kérdés: mi kapcsolja össze a vírust és a gazdaságot? Van egy rossz hírem: a politika! És sajnos nem a policy szakszerű értelmében, amelyben a régebbi demokráciák szakértői ugyanazt gondolják a vírusról, a járványügyről vagy a szegény emberek egészségügyi és szociális ellátásáról, akár kormányon, akár ellenzékben vannak. Mert egy iskolába jártak, mert azonos intézményrendszerben kutattak, gyógyítottak. A „pártpolitikusok” illő távolságot tartanak a szakemberektől, a döntések, törvények előkészítésében rájuk támaszkodnak. Akármilyen hihetetlen, a politikusok közös érdeke, kormányon és ellenzékben, hogy a lakosságuk minél jobb állapotban legyen gazdasági, de egészségügyi értelemben is. Hiszen demokráciákban a politikai ciklusok változhatnak, és egyáltalán nem szükséges, hogy a nyertes hatalom fizikai és átvitt értelemben romeltakarítással foglalkozzon. Sőt, az ilyen nagy bajokban, amiben nem csak a világ, de a magyar gazdaság és társadalom van, a politikusoknak kifejezetten együtt kellene működnie a nemzet érdekében. Régen volt, de mindig eszembe jut, hogy amikor Angliát a németek elözönlése fenyegette, akkor Churchill a háborús kabinetbe bevette a legfontosabb ellenzéki vezetőket. De ehhez nemcsak Churchill kellett, hanem a korrekt és intelligens munkáspárti vezetők is.
Nálunk egyelőre a durva, harcos, a hatalomért küzdő politics, a pártpolitika dominálja a médiumokat, és ez osztja meg alapvetően az embereket.
Milyen nagy bajra van szükség ahhoz, hogy a nemzet politikai vezetői egyesítsék az erőiket? Nem örökre! Csak a járvány és a kibontakozó gazdasági eredetű, de egyre inkább társadalmi válság idejére.
Mert ne legyenek kétségeink, a válság már itt van. Már mindenki ismer fertőzött embert, már mindenkinek a látókörében van súlyos beteg, és sajnos szinte mindenki ismer közelről vagy távolról áldozatot. Lassan mindenki találkozik az egészségügyi rendszer problémáival, látja a kimerült és túlterhelt mentősöket. Már régen meg kellett volna szervezni az életmentő feladat helyett lakásokra szaladgáló mentőegységek fokozatos felváltását, mint ahogy most az orvostanhallgatók szervezésével, vagy a szlovákiai szűrőkampány megsegítésévet mégiscsak képesek voltak az illetékesek. Mert aki megtapasztalta, vagy hallott azokról, akik napokig vártak a mintavételt levevő szűrő egységre, vagy több napig tartó várakozásról a mintavétel után a leletre, az lehet, hogy megérti az átmeneti problémákat, de nem lesz túl jó véleménnyel a felelősökről. Na, nem a mentősökről vagy a laborasszisztensekről beszélek.
Mégis, mit javasolok ezen a szombaton, amikor az ország lakosságának egy hatalmas csoportja a Reformáció Ünnepét tartja? Hiszen több mint 500 éve ezen a napon szögezte ki Luther Márton azt a 95 pontot, amelyik elindította a protestáns vallások felemelkedését, de az egész kereszténység megújítását. A történelmi példa is mutatja, hogy évszázados szembenállás és tengernyi vita után, amikor a mai kor vezetői a közös európai értékekről beszélnek, akkor nem a katolicizmust, nem a protestantizmust hanem a kereszténységet emelik ki. A műveltebbek nem feledkeznek meg a zsidó vallási előzményekről és a három történelmi és világvallás mellett működő, nehezen besorolható kisebb egyházak pozitív szerepéről sem.
Mai javaslataim:
1) Folyamatos, szakszerű szervezés, irányítás, a nap minden órájában. A gyógyítók, a diagnosztikát végzők egy percig se legyenek bizonytalanságban, mert elég gondjuk van a betegeik gyógyításával és a saját életük megvédésével. Nem dőlhet hátra az Operatív Törzs, a kormány, a minisztériumok és főhatóságok sora, hogy minden rendben van, már csak ki kell várnunk, hogy felfedezzék vagy bebizonyítsák hogy melyik gyógyszer hatásos a vírus ellen. Hogy készül a vakcina, nemsokára hozzájutunk. Példaként a hagyományos influenza elleni védőoltás különös történetét ajánlom figyelmükbe, mert a háziorvosoknál már hatalmas feszültség jelentkezik, mivel elég sokan nem kaptak elegendő oltóanyagot. Ennek a kérdésnek a kezelése is több dologgal összefügg, a következő pontban jelzett kommunikációval és a tervezéssel, mert márciusban-áprilisban kellett volna őszre oltóanyagot rendelni. Ennyi a gyártási ideje.
2) Kommunikáció minden eszközzel és minden csatornán. A járvány és a vírus irracionális tulajdonságaitól rettegő, szorongó emberek, az agyonhajszolt orvosok és egészségügyi szakemberek, akiknek a többsége nem ér rá a szakcikkeket böngészni és kiválogatni a szakszerű, autentikus, a bulvár- a félbulvár- stb. médiumokból annyi igazságot, ami a napi cselekvéseihez kapaszkodót nyújt. Most ősszel már kevés az Operatív Törzs tájékoztatója. Részletesebb, mind a szakmai kérdéseket jobban bemutató, mind a betegség területi eloszlását mutató részletesebb tájékoztatás szükséges, benne a gazdaság összefüggéseinek bemutatásával.
Epilógus, „van egy rossz hírem és van egy jó”:
Az a szokásom, hogy késő éjszakáig írom a jegyzetet, és reggel, frissebb fejjel átolvasom, javítom, mielőtt elküldöm a szerkesztőségbe. Ma reggel nem hagyott nyugodni a cikk elején meg nem nevezett közgazdász professzor aggodalma a vírussal kapcsolatban. Elkezdtem keresgélni és megdöbbentem. Friss a hír, alig pár napos, hogy egy nemzetközi víruskutató csoport több országból azt mérte, hogy nyár óta először a spanyolok, majd az angolok már egy mutáns vírustól fertőződnek! A cikkeik szerint mindkét populáció már több mint 80%-ban. Neve is van a mutáns vírusnak: 20A.EU1. Jegyezzük meg, a következő napokban, hetekben még hallani fogunk róla. Erről egy összefoglaló a Financial Timesben jelent meg október 29-én, tehát még csak 2 napja.
És ahogy én a vezető orvosi lapokat olvasom, kérdezhetem, mit olvasson egy közgazdász (elsőre) mint a saját szakmája lapját. Megkövetem a professzor urat, de egyben örülök ennek a kis feszültségnek, mert remek illusztrációja, hogy mennyire együtt kell dolgozni minden szakértőnek, a virológusnak, a klinikusnak, a laborosoknak, a járványtanásznak, a közgazdásznak. És nagyon „össze kell kapnia magát” annak, aki ezt a hatalmas és bonyolult „zenekart” koordinálni, vezetni akarja.
És akkor egy személyes hír: több mint egy hete elkövettem egy járványtani hibát (egy bonyolult megbeszélésre elmentem, ahol számos szakember volt egy konferenciateremben, több órán keresztül. Maszk volt mindenkin, de egyéb intézkedés alig). Hét végén pici tüneteim voltak, nem specifikusak, de ahhoz elég, hogy szorongjak. Elvégre nemcsak magamért vagyok felelős, hanem a családomért is. Elkezdtem szervezni egy PCR tesztet. Simán, szakszerűen, udvariasan történt a levétel. Utána jött 3 nap aggodalom. A néhány órára tervezett várakozás az eredményre végül 3 napig tartott. A kiváló Kulka Frigyes professzorra emlékezve a „végén kezdem”. Negatív lett. De átéltem a rendszerben bolyongó ember összes gyötrelmét, a bizonytalanságot, az agyonhajszolt egészségügyi dolgozók és diszpécserek helyzetét, akik a telefont se tudták felvenni, mert olyan nyomás alatt dolgoznak.
VÉDD AZ EGÉSZSÉGÜGYET!
VÉDD, SEGÍTSD, INFORMÁLD A LAKOSSÁGOT!
TÁMOGASD A GYÓGYÍTÓKAT!
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!