Magyarországon minden évben közel 4500 férfinál diagnosztizálnak prosztatarákot, és ez a szám az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekedett.
A prosztatarák a férfiak körében a harmadik leggyakoribb daganatos eredetű halálok, előfordulása pedig az életkor növekedésével emelkedik. Korai felismerése életet menthet, ám sajnos gyakran későn diagnosztizálják a szűrési lehetőség ellenére. Emellett hatvanéves korra a férfiak mintegy 60 százalékánál, nyolcvanéves korra pedig szinte mindenkinél megjelenik a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás.
A korai felismerés kulcsa a rendszeres szűrés, ugyanakkor a legelterjedtebb vizsgálat, a PSA (prosztata specifikus antigén) mérése körül az utóbbi években szakmai vita bontakozott ki. Ezt nevezik a szakértők „PSA-dilemmának”. „A PSA egy rendkívül hasznos laborparaméter, de félreértésekre adhat okot. Sokan tumor-markernek gondolják, pedig nem daganatspecifikus, hanem prosztataspecifikus marker. Vagyis minden olyan folyamat, amely megterheli a prosztatát – legyen az gyulladás, jóindulatú megnagyobbodás, fertőzés vagy akár egy kerékpártúra – megemelheti a PSA-szintet” – magyarázza Szász Máté biológus, a SYNLAB Sport és Prevenciós Diagnosztika szakmai igazgatója. Ezért önmagában a PSA-szint nem alkalmas megbízható diagnózis felállítására, mivel könnyen adhat tévesen pozitív eredményt. Ez fölösleges aggodalmat kelthet, sőt akár indokolatlan, invazív vizsgálatokhoz is vezethet.
Egy szexuális aktus, vagy akár egy hosszabb biciklizés után 48 órán keresztül magasabb lehet a PSA-szint, pusztán fiziológiai okokból. "Ezért nagyon fontos, hogy a vérvétel előtt legalább két napig kerülje a páciens ezeket az aktivitásokat, de sajnos még az orvosi gyakorlatban sem mindig tudatos ez az összefüggés” – teszi hozzá Szász Máté. A PSA-tesztek és kiegészítő laborvizsgálatok, mint például a szabad és kötött PSA aránya, illetve az újabb biomarkerek ma már segítenek pontosabban meghatározni, hogy az emelkedett PSA-érték hátterében gyulladásos folyamat, jóindulatú elváltozás vagy daganat áll-e. A modern laboratóriumi diagnosztika tehát nem a PSA elvetéséről, hanem annak helyes értelmezéséről szól. A kulcs az arányok és a tendenciák követése. Egyetlen mérésnél sokkal többet mond a változás dinamikája, vagyis az, hogy az érték hónapról hónapra hogyan alakul. Ezért javasolt, hogy a férfiak legalább évente végeztessenek kontrollt, lehetőleg ugyanabban a laborban.
A prosztatabetegségek előfordulása világszerte emelkedő tendenciát mutat: a Lancet előrejelzése szerint 2040-re megduplázódhat az új prosztatarákos esetek száma, és évente akár 2,9 millió új diagnózis is születhet. A korai felismerés azonban javítja a túlélési esélyeket, hiszen a lokalizált stádiumban felfedezett prosztatarák ötéves túlélési aránya közel 100 százalékos. A prosztatabetegségek megelőzésében az életmódnak is jelentős szerepe van. Kutatások igazolják, hogy a kevés mozgás, az ülő életmód, a feldolgozott ételek gyakori fogyasztása és a túlzott alkoholfogyasztás egyaránt ronthatják a prosztata állapotát. A szakértők ezért a rendszeres fizikai aktivitást, a zöldségekben, gyümölcsökben, halban és teljes kiőrlésű gabonákban bővelkedő mediterrán jellegű étrendet, valamint a megfelelő folyadékfogyasztást ajánlják.
Az egészséges testsúly fenntartása és a stressz csökkentése szintén fontos tényezők, hiszen a krónikus gyulladásos folyamatokat ezek is felerősíthetik. Bár a genetikai hajlamot nem lehet megváltoztatni, a mindennapi szokások jelentősen befolyásolhatják, hogy mikor és milyen mértékben alakul ki elváltozás a prosztatában, ezért a laboratóriumi szűrések mellett a tudatos életmód is kulcsszerepet játszik a megelőzésben. A férfiak általában addig nem foglalkoznak a prosztatájukkal, amíg valamilyen elváltozás nem okoz komoly tünetet. Pedig a megelőzéshez nem kell sok: évente egy vérvétel, amely fájdalommentesen és gyorsan segíthet időben észlelni a kóros állapotokat.
Ha érdekel, milyen következményei lehetnek a jóindulatú prosztatamegnagyobbodásnak, ezt a cikket ajánljuk.