A hozzátáplálás idején lehet közbeavatkozni, egyébként marad az élethosszig tartó védekezés.
Mi a mogyoróallergia és kiket érint?
A földimogyoró-allergia klasszikus, IgE-közvetített ételallergia: perceken-órákon belül csalánkiütést, ajak-/nyelvduzzanatot, hányást, zihálást okozhat, súlyos esetben pedig anafilaxia lép fel. Gyakran társul más atópiás kórképekkel (ekcéma, allergiás rhinitis, asztma), és családi halmozódást mutathat, de nem mendeli öröklődésű – inkább a fokozott hajlam adódik át generációról generációra. A betegség kialakulásának kockázata különösen magas középsúlyos/súlyos atópiás dermatitiszben vagy tojásallergiában szenvedő csecsemőknél. A diagnózis alapja az anamnézis + bőrpróba/specifikus IgE, és szükség esetén az orvosi felügyelet melletti provokáció.
Kezelés: nem elég az allergént kerülni
Aranyszabály a földimogyoró és minden mogyorót tartalmazó élelmiszer kerülése, a címkék következetes olvasása, a kereszt-szennyeződés minimalizálása. Minden közepes–súlyos beteg számára életmentő lehet, ha tart magánál adrenalin autoinjektort és írásos sürgősségi tervet, amely tájékoztathatja a környezetét arról, hogy mikor adjon adrenalint, illetve mikor hívjon mentőt. Gyermekeknél és felnőtteknél elérhető orális immunterápia (szakcentrumokban, a kockázatok ismertetése mellett), de ez nem gyógyítás, hanem a súlyos reakciók kockázatának csökkentése kontrollált deszenzitizálással.
A „szokatlan” megelőzés: nagyon korai bevezetés (4–6 hónap)
A korábbi, késleltetést javasló tanácsokkal szemben mára megfordult a szemlélet: a korai, életkornak megfelelő földimogyoró-bevezetés csökkenti az allergia kialakulásának esélyét, különösen a magas kockázatú csecsemőknél. A LEAP-vizsgálat (NEJM, 2015) 640 súlyos ekcémás/tojásallergiás csecsemőt követett 5 éves korig: akik 4–11 hónaposan rendszeresen fogyasztottak földimogyorót. A vizsgálatba bevont kicsik hozzávetőleg 80%-kal ritkábban lettek mogyoróallergiások, mint az elkerülők. Ez volt az a fordulópont, amelyre a nemzeti és nemzetközi ajánlások épülnek.
Kinek, hogyan, milyen formában? (gyakorlati protokoll)
A NIAID 2017-es Addendum irányelve három csoportot különít el:
- Magas kockázat (súlyos ekcéma és/vagy tojásallergia): bevezetés 4–6 hónaposan, előtte allergológiai értékelés (sIgE/bőrpróba), szükség szerint orvosi felügyelet melletti első etetés.
- Közepes kockázat (enyhe-közepes ekcéma): bevezetés kb. 6 hónaposan, otthon vagy orvosi rendelőben – közös döntéssel.
- Alacsony kockázat (nincs ekcéma/allergia): a földimogyorós ételek adhatók a többi hozzátáplálással egyidőben.
Fontos: soha ne adjunk egész mogyorót fulladásveszély miatt. Az életkornak megfelelő allergén-formákat ajánlott választani: hígított mogyoróvaj (anyatejjel/forralt vízzel hígítva), később mogyorós „puffok” pépesítve. A bevezetés ne az első szilárd táplálék legyen – a baba először 1–2 másik szilárd ételt kóstoljon a biztonságos nyelést ellenőrizendő.
Biztonság, eredmények, elterjedtség
A korai bevezetés a LEAP alapján hatásosnak és biztonságosnak mondható, körültekintően kiválasztott, megfelelően tájékoztatott családok esetében. A védelem tartósságát későbbi utánkövetések is igazolták, és világszerte egyre több szakmai ajánlás (pl. amerikai, európai) támogatja ezt a stratégiát. A széles körű bevezetés gátja leginkább a rövid betegoktatási idő, a szülői aggodalom és a szakrendelési kapacitás hiánya. A mindennapi gyakorlatban ezért kulcs a mai napig a rizikóalapú triázs: a világos, írásos szülői útmutató és a fulladásmegelőző oktatás.
Források:
Du Toit G, et al. Randomized Trial of Peanut Consumption in Infants at Risk for Peanut Allergy. N Engl J Med. 2015. – a LEAP-vizsgálat, ≈80% kockázatcsökkenés 5 éves korig.
NIAID Addendum Guidelines for the Prevention of Peanut Allergy in the United States (2017) – részletes korai bevezetési protokoll, rizikó-csoportok, gyakorlati tanácsok.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!