BRÉKING NYÚÚÚZ! - Egy bombahír és utóélete

Egy héttel ezelőttig csak „kincstári” híreket hallottunk a kormány és a MOK elnök tárgyalásairól. Lehet, hogy az elnökség is benne volt, de az elsődleges hírt mindig Kincses Gyula kommunikálta, a másodlagos frissességűek tovább magyarázásába beszállt két alelnöke is. Sokat nem tudtunk meg a részletekről, de a bértáblát, a szükséges béremelést emlegették. Természetesen a szidták a hálapénz „rendszert”, de ezt már olyan régen mondják eredmény nélkül, hogy mindenki unja, legfeljebb az egyetem padjaiban ülő és a frissen végzett diákság hallgatta nézte szent áhítattal vagy borzongással. Bár ők valamelyest nagyobb biztonságban voltak, mint a friss szakorvosok, családalapítás, egzisztenciateremtés gondjaival küzdő, még fiatal kollégáik, mert rezidens elődeik már a múlt évtized elején kiharcoltak egy ösztöndíjat.

Kellemes borzongásként a MOK vezérek néha belengettek valamilyen reform körvonalakat, „struktúraváltás”, „hatékonyságnövelés” és ezeket kötötték össze a béremeléssel. Ezek ismert neoliberális jelszavak, tisztességes és alapos mérés, gondos kapacitástervezés helyett csökkenteni a meglévő kórházak, kórházi épületek, betegellátó ágyak számát. És ha ez bekövetkezik, akkor mindenki boldog lesz, több lesz a fizetés, tillárom haj...

A nagyon buta reformerek azt képzelték (ma is azt képzelik?), hogy a rombolás után jelentős források maradnak, és nem kell külső pénz. A tanult közgazdászok persze tudják, hogy nem így van, külön fogalmuk is van erre: tranzakciós költség, de ezt valahogy a mi kamarai reformereink szájából soha nem hallottam, vagy nem olyan hangsúllyal, hogy érdemes lett volna megjegyezni.

A dilemma lényege: a hazai GDP lassan kicsit kevesebb mint 4%-ból üzemeltetett közösségi egészségügyet (ide írom becsületből és azonnal, hogy a béremelés után ez legalább 1% ponttal, később akár kettővel emelkedni fog!), annak intézményeit „hozzácsökkenteni, hozzáfaragni” az uniós országok egyik legalacsonyabb közösségi költségvetéséhez, az több mint bűn, az hiba. Írtam már erről, „A REFORM A JÁRVÁNY MIATT ELMARAD! Hála Istennek...” címmel. Biztosan nem véletlenül titkosították a BCG-tanulmányt és javaslatokat, mert ezek abban valószínűleg benne vannak.

De térjünk vissza a történetünkhöz:

Eredetileg úgy volt, hogy Pintér Sándor miniszterelnök helyettes úr és Kásler miniszter úr találkoznak a MOK delegációjával, és valami nagy dolog fog történni. Pénteken írott jegyzetemben (HIC RHODUS, HIC SALTA !) már említettem, hogy talán még Orbán Viktor miniszterelnök úr is fogadja a delegációt!

Csak később derült ki, hogy egyedül volt, és idősebb minisztereit hagyta pihenni az indián nyár simogató napsugarai alatt. Ide ők már nem kellettek, a dolgukat már jól elvégezték. Már csak kezet (bocsánat, könyököt!) kellett érinteni, és megpecsételődött az egyezség.

A körmöm rágtam le az izgalomtól… És láss csodát, szombat délben miniszterelnök úr, a Karmelita kolostor erkélyén, a szépen, finoman behallatszó déli harangzúgás mellett bizakodó, derűs hangon bejelentette, elfogadták a MOK bértábláját és mindenben megegyeztek.

Csodálatos este és éjszaka következett.A hírt minden médium közölte, azonnal. Breakingnews! A hírkeresőkön szinte más hír nem is volt.Az örömtől repeső kamaristák minden médiumban felbukkantak, büszkék és boldogok voltak, mint Zsukov marsall, miután bevette a rommá lőtt Berlint.

De a hétfő azután furcsán alakult. Megjelent a törvény tervezete. Fanyalgó langyos elnökségi közlemény, nem is az ő bértáblájuk(teljesen), meg a többi intézkedést se beszélték meg velük. Meg csak 4 órát kaptak az elolvasásra.Mi a búbánatról tárgyaltak a miniszterekkel az előző hónapokban?Ezt nem tudhatjuk.

A MOK honlapján van egy „transzparencia” feliratú doboz. Itt szoktak megjelenni a tájékoztatók az elnökség napirendjéről, határozatairól. Augusztus 8. óta ide egy kukkot se írtak. Pontosan két hónapja, miközben ez idő alatt folytak a sorsdöntő tárgyalások. Mintha az elnökség a saját, a kamarai tagok felé tett ígéretét se tartaná be, pont akkor, amikor erre a legnagyobb szükség lenne.

Gyászba borultunk.

Korábbi beszélgetéseimben, amikor előjött, rettenetesen óvtam mindenkit, hogy a bér ügyet BÁRMILYEN reformmal összekösse, mert ez utóbbi olyan bonyolult, és nehezen tervezhető valamint hosszú távú ügyek sorozata (normális esetben), hogy számos baj forrása lehet. A béremelés pedig egy olyan brutális adóssága a kormányoknak (az elmúlt 30 évben gyakorlatilag mindegyiknek) és a nemzetnek az egészségügyi ágazat felé, hogy az nem szabad elsődlegesen feltételekhez kötni. Azért ez a járvány első fázisában már elég jól kiderült.

Minden szereplő emlékezhet, hogy a második Gyurcsány-kormány és Molnár Lajos „reformja”, amelyik szintén „shockterápiaként” zúdult az egészségügyre és az országra a miniszter lemondásához, ezt követően Kincses Gyula nem túl hosszú és nem túl dicsőséges államtitkári szerepléséhez, a szociális népszavazás elbukásához, és a 2010-es 2/3-os Fidesz győzelemhez vezetett. Kincsesék elfelejtették ezt? Orbán Viktor biztosan nem.

Mivel a MOK elnöksége az egészségügy kizárólagos képviseletének szerepét játszotta el az ország színpadán, „megfeledkezve” a társkamarákról, szakszervezetekről, így hát a miniszterelnök „játékosan” velük egyezett meg. Orvosbéremelés nektek, szabad kéz, támogatás az egészségügy reformjához nekem (illetve Kásler miniszter úrnak).

Boldogtalanság, csikorgó magyarázkodás a felszínen, néhány támogató gyászmaszkban próbál magyarázkodni a képernyőkön, a megzavarodott riporterek persze nem értik ezt a szappanoperai pálfordulást. Az MSZP nagyasszonya tegnap este, a csak az M0-ás autópálya határain belül fogható televízióban teljes lelkesedéssel jelentette fel a közvélemény előtt Kincses Gyulát, aki kitűnő szakember, hisz a mi államtitkárunk volt, és különben is ő írta (?! – eddig úgy tudtuk, hogy csak „egyeztette”) az ellenzék egészségügyi programját. Hát persze hogy vele egyezkedik Orbán Viktor!

A kedden elfogadott törvényt mindenki olvashatja, bőséges kommentárok között. Az „orvostársadalom fölrobbant”, legalább is az a része, amelyik látszik a zárt vagy nyitott egészségügyi portálokon. Egyes kamara közeli figurák próbálják őket lázítani, szóba kerül a sztrájk, a munkalassítás stb.

Pont egy COVID-járvány közepén, a felfutó szakaszban, amikor tegnap már 20 halott volt?

Ezt a nagy, hideg, régóta érlelt békát a MOK elnökség asszisztenciájával első lépésben letolják a torkunkon. Nem sokat szólhatunk, mert a képviselőink ennyit érnek. Azt gondolom, hogy ők megérdemelték ezt a leckét. Az orvosaink óriási többsége és a betegek nem.

Kíváncsian figyelem a folytatást.

Remélem, Orbán Viktor és kormányának életösztöne működni fog. A törvényt 165 szavazattal 0 ellenében az ellenzék is megszavazta. Ez is elég nagy pofon a MOK vezetőinek, de ez már mindenkit érint.

De azért van itt egy másik szcenárió, másik tapasztalat.

2022 nagyon közel van. A törvény rengeteg intézkedése súlyosan érinti a gyakorló orvosok tízezereit, a lakosság millióit. Az ellenzék is tudja, hogy ezzel kormányt lehet buktatni.

Eszerint viselkednek. Eddig mindig volt párt, személy, aki „kiszavazott”. Most nem. Gyanús, nagyon gyanús.

A következő másfél év fogja eldönteni, hogy Kincses és csapata kettős ügynök vagy „hasznos idióta”. (Ez egy apokrif Lenin-idézet, a kommunista forradalmat pénzzel, politikával támogató kapitalistákra mondta – állítólag.)

Erre csak a választáson fogunk, nyilvánvalóan indirekt választ kapni.

Azért a szombati jegyzetemben megpróbálom majd körbejárni, kiknek a segítségével állt elő ez a mai nagyon aggasztó helyzet. A cikk címe valószínűleg ez lesz:

„A selejt bosszúja”

Soha se gondoltam, hogy a cikkeim végére írott jelszó már nemcsak szakmai üzenetet közvetít, hirtelen politikai áthallása is lett:

VÉDD AZ EGÉSZSÉGÜGYET

VÉDD AZ EGÉSZSÉGÜGYET

VÉDD AZ EGÉSZSÉGÜGYET

hogy minél többen túlélhessük a járványt!