REFORMSATU

Az elmúlt hét két gyakran használt fogalma. Milyen furcsa így, egy szóban összevonva. Pedig nagyon jól kifejezi a pillanat hangulatát, helyzetünk szokatlanságát.

Fiatalabb traumatológus, majd egészségügyi szervező éveimben kb. két évet „valcoltam” német nyelvterületen. Sokat szórakoztam azon, hogy a merevnek gondolt német nyelvben milyen érdekes és kifejező szóösszetételeket találtam. Gondoltam, megpróbálkozom egy ilyennel.

Ma egy hete mondta miniszterelnök úr, hogy a környező országok súlyosbodó járványügyi helyzete miatt előfordulhat, hogy nálunk is, legalább is a beutazások vonatkozásában „közel satu” helyzet állhat elő.

Hát bizony előállt!

Gulyás Gergely miniszter úr, aki tegnap délelőtt már két negatív COVID teszt eredménnyel büszkélkedhet, bejelentette a szigorításokat. Egyszerűsítve: Magyarország zöld, minden más piros. Mivel – a járvány kezdete óta – a kormány komolyan foglalkozik a fertőzés statisztikájával (most ne menjünk bele olyan vitákba, hogy a szűrések száma kevés vagy elegendő), a médiumok elképesztő mennyiségű adatot, információt szellőztetnek, nagy tekintélyű egyetemek és kutatóintézetek naponta frissülő táblázatokat tesznek közé. Én három, általam nagyon tisztelt orvos kollégám statisztikáját nézem naponta, ezek közül kettő az interneten teljesen nyilvános. A járvány világtérképén látszik, hogy egyes országokban, egyes gócokban még hatalmas tempóban terjed, más országokban, ahol elcsitulni látszott, pedig mintha visszatért volna, és ez nyilván összefügg a járványügyi intézkedések csökkentésével. A körülöttünk lévő országokban hetek óta romlik a helyzet. Már ez is sugallta a satu hasonlatot, „be lettünk kerítve”. Nálunk – hasonlóan a tavaszi időszakhoz- ismét néhány napos, hetes késéssel kezdtek szaporodni a kimutatott fertőzések. Kis újdonság, de erős figyelmeztetés, hogy senki se kivétel, hogy néhány kormánytag karanténba került, mert kontaktusba kerülhettek fertőzött személyekkel. Jó, hogy nem titkolóztak, ez egy erős üzenet az ország népének, hogy komolyan kell venni a megelőző intézkedéseket, mert azért a nyáron ezek komolyan meglazultak.

Eddig szerény, de van mitől félni

A magyarországi járvány, nagyon sok országgal összehasonlítva eddig „szerény” méretű („ne kiabáljam el”) volt. De napjainkra azért kiderült, hogy van mitől félni, mert még se populációs szintű aktív immunizálásra nincs lehetőség, sem olyan antibiotikum jellegű gyógyszer nincs a birtokunkban, amelyik gyorsan meggyógyítja a kialakult fertőzést. Vannak reményt keltő fejlemények, de még ezek bevezetésére várni kell.

A járvány érdekes „mellékhatása”, hogy az egészségügy mindenütt, így nálunk is a figyelem középpontjába került. Sokkolóan hatott a nézőkre a gazdag országok elégtelen felkészültsége, az orvosok, ápolók, mentősök hősies, áldozatkész, szinte „foggal körömmel” vívott harca a rossz állapotú, fuldokló betegekért Olaszországban, Amerikában és máshol. És ez nemcsak egy elvont „áldozatkészség” fogalom volt, itt számos egészségügyi dolgozó az életével fizetett a vírus elleni küzdelemben. Ez egy olyan momentum, amivel a világ közvéleménye száz év óta ilyen méretekben nem találkozott, okozott/okoz is komoly megrázkódtatást.

Sokk a szakértők körében

Számos olyan megoldatlan probléma, megválaszolatlan kérdés jött a felszínre, amivel szakértők és a médiumok folyamatosan foglalkoztak, de a politika intézkedési küszöbszintjét nem érték el.

Most viszont minden baj láthatóvá vált, széles körben beszélgetések és viták témája lett, hirtelen a kormányzó és ellenzéki politika központi problémájává vált. A kormányunk a válságkezelő intézkedéseket legjobb tudása szerint meghozta, az eredmények többnyire igazolták ezeket az intézkedéseket. Az ország legnagyobb szakértői rendszere komoly sokkon, megrázkódtatáson ment keresztül, és ennek még messze nincs vége. A kora tavaszi átállítás járvány kezelő „üzemmódba” megtörtént, képes volt a szerencsére nem különösebben tömeges betegellátásra. Nem kellett kipróbálni, hogy mit bírna ki a maximális terhelés mellett. A nyár elején megtörtént az óvatos „visszanyitás”, itt már azért több kérdés merül fel az elhalasztott szükségletek késői hatásaival kapcsolatban, de erre válaszok csak évek múlva lesznek.

A kormány is „rájött” hogy foglalkoznia kell a rendszer strukturális, működési és finanszírozási kérdéseivel, de hogyan és mivel? Korábbi cikkeimben ezekről bőségesen írtam, most nem ismétlem meg. Ami új és szokatlan jelenség volt, hogy megkérdezték az egészségügyi dolgozókat (internetes kérdőív, a gyorsaság előnyével és a feltett kérdéseknek a válaszokat is „terelgető” professzionalizmusával), szakmai szervezeteket, sőt egyes prominens szakembereket is, sokkal szélesebb körben, mint az a nyilvánosságra került. Az igazi újdonság, ilyen nem történt közel 15 éve, hogy egy nemzetközileg ismert „multi” tanácsadó cég, a BCG is megbízást kapott, nyilvánosan, a megbízási díjat is közzétették. Erre a hírre két okból is felkaptam a fejemet. Ez a hír már komoly szándékot jelent a rendszer valamilyen átalakítására, ez már nem tűnik el a belpolitika kulisszái mögött. Másfelől veszélyben éreztem a publicista hitelességemet, mert június 6-án azt írtam, hogy „A reform elmarad, hála Istennek”. Abban eléggé megindokoltam, miért ezt a címet választottam. És hát aki kasszandrai szerepre vállalkozik, az vigyázzon az imázsára.

De be kell valljam, a szakértői lelkem elszomorodott arra a hírre, hogy még 10 évig nem ismerhetem meg a leszállított tanulmány tartalmát.

Sajnos, pontosan tudom, hogy egy ilyen tanulmány rengeteg közvetlen politikai kritikát, üzenetet és cselekvési kényszert hordoz. A megrendelő satuban kerül (csapdát is írhatnék, de ez a helyzet ennél szorítóbb), mert ha nem fogadja meg a javaslatokat, akkor ez olyan súlyos kritizálható helyzetet teremt, amelyik akár befolyásolhatja a következő választást. És biztos, hogy a kormány idősebb tagjai, a háttérben működő szakértőik emlékeznek egy olyan egészségügyi reformfolyamatra, amelyik a következő választáson az ő győzelmükhöz (két harmados!) vezetett, és máig érő kormányzati felhatalmazást hozott. Ezt veszélyeztetni egy olyan egészségügyi reformmal, átalakítással, amelyik rövid távon biztosan nagyon sok választót érint, a rossz tapasztalatok kritikus szintet érhetnek el, és az ellenzéki pártoknak ez olyan ajándék, amit alig tudnak elképzelni. Ezt a történetet, - természetesen személyes felhangokkal - összefoglaltam Molnár Lajos halála kapcsán, aki megpróbálkozott egy radikális reformmal, de se a kidolgozottság, se a kommunikáció, se az időzítés nem volt (finom eufémizmussal fogalmazva) szerencsés. Különös egybeesés, hogy akkor is egy szlovák tapasztalatokra hivatkozó szakértő szerepelt a háttérben, és azért jegyezzük meg, hogy se az ő, se később a BCG javaslatait nem vezették be széles körben Szlovákiában.

Nehéz megjósolni a következő hetek történéseit. Egyik szálon a járvány eseményei fognak meghatározni alapvető kérdéseket. Másik szálon az egészségügy állapota, a lakossággal való hihetetlen méretű interakciója közvetlenül politikacsináló tényező, és ezt a mai világban már szakértő szervezetek rendszeresen mérik. A Kamara, a bérkövetelései nyomatékossá tétele érdekében – egyebek mellett- az önkéntes túlmunka felmondásával foglalkozik, ez számos kórházban komoly gondot jelenthet. Közben, a MOK támogatásával zajlik a Magyar Orvosok Szakszervezetének újraszervezése, és hamarosan meg fog történni a tisztújítás is. Eddig az orvosok meglehetősen távol maradtak a szakszervezeti szerveződésektől. Ha „beleállnak”, akkor a bérkövetelésük sokkal nagyobb hangsúlyt kaphat (ahogy a rezidensek szövetsége is ért el korábban ilyen eredményeket).

A satu mindenkit szorít

Izgalmas időszak következik. A lakosságnak, a betegeknek, a kormánynak egyaránt. A satu minket (is) szorít. Az egészségügyi rendszert is. A kormányt is. A politikai ellenzékét is. Már nincs két év a következő választásokig. A kampány lényegében elkezdődött (igazából meg se állt, legfeljebb az intenzitása változik). Az egészségügy, most ismét –talán tudtán és akaratán kívül – ismét sorsfordító szerepbe kerülhet. Jó ez nekünk? Szerintem nem.

Szegény Martin Luther King szavait követve, „van egy álmom”. A mi országunk politikai elitje (minden párt!) megállapodik, hogy kivételesen, ezt a területet kivonják a napi politikai küzdelmek fókuszából. Ha ebben egyetértenek, akkor az egészségügyet elkezdik fejleszteni, támogatni, mert ez az ország, a nemzet érdeke. Nagyon sok tennivaló van. És ezek nagyon sok vívódással, megoldások keresésével járnak. Azt a tapasztalatot kell megfontolni, hogy minden nemzetközi tudományos és technológiai fejlődést alkalmazva, az egészségügy minden ország különleges és egyedi védekező rendszere olyan betegségekkel szemben, amelyek az egyének számára élet egészség és halál kérdése. De éppen a járvány mutatja, hogy mennyi véletlen, irracionalitás, tudományos ismerethiány veszi körül még ma is ezt a gyorsan fejlődő nagy és drága rendszert.

De jó lenne, ha nem kellene úgy felébrednem, hogy az álmom és a valóság között ekkora a távolság, de ha már fel is kell ébredni, legalább reménykedhessek, hogy ez a távolság lassan elkezd csökkenni.

Befejezésül idézem a tavaszi jelszavakat:

Tarts távolságot!

Védd az egészségügyet!

Ments életeket!

1. rész VALAMI VAN?

2. rész PRIMUM NIL NOCERE!

3. rész ELÖL TEMPLOM HÁTUL ÜZLET

4. rész MONEY MAKES THE WORLD GO ROUND

5. rész SZENT ISTVÁN NAPI GONDOLATOK 

7. rész HŐSÖK versus COVIDIÓTÁK