Felmentették

A hét igazi szenzációja az Országos Kórházi Főigazgatóság, az OKFŐ vezetőjének, Jenei Zoltánnak a felmentése. Indoklás nélkül (nem kötelező, de azért, izé..), és tegyem hozzá: váratlanul. Az igazi okokat és a mechanizmust valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, talán nem is tartozik ránk.

Pedig a kormányra nem jellemző a felsővezetők ilyen leváltása. Látszólagos okok, ürügyek mindig vannak. Itt mintha a lejárt kórházi tartozások kialakulása megakadályozásának sikertelensége lenne a háttérben. Vagy a Közlönyben megjelent részleges adósságkonszolidáció belső ellentmondásai. Megjegyzem, egy jelentős szakmai értékű egészségügyi államtitkár már kiesett egy újraalakított kormányból évekkel ezelőtt, mert hírek szerint elvállalta az adósságok keletkezésének megakadályozását, és neki se sikerült. Manapság egy kormányinfón újra felmerült a kórházigazgatók felelősségének megállapítása, de ennek kampányszerű megvalósításától végképp szeretném megóvni a kormányt.

Mi lehet a valóságos konfliktus hátterében?

Tekintettel arra, hogy a probléma éppen két évtizedes, javaslok egy alapos áttekintést, elemzést. Amúgy le merném fogadni, hogy a BCG-tanulmányban van ilyen, csak nem vállalható a nyilvánosság előtt ez a javaslat se. Mert biztos, hogy jelentős struktúraátalakítást, intézményösszevonást vagy akár bezárást is javasol, és ezt a szavazatokért versenyző politika nem tudja elvállalni.

Minden bizonnyal, a nemzetközi adatok ismeretében az egészségügy és benne a kórházfinanszírozás makroszintű összegét javasolja emelni, és az elosztás masinériáját megjavítani (lásd „kódkarbantartás” varázsszót). Ezt se szereti a kormány, mert nem szívesen ismeri el, hogy az elosztható forrásai, pláne az uniós források visszatartásának fényében – nem elegendőek minden feladata fedezetére.

Akkor pedig marad az áldozathibáztatás. Ennek csak csekély, társadalmi -politikai kára van. Mivel a rendszer nagyon bonyolult, az átlagos szavazó választópolgár egyelőre nem ennek ismeretében dönt. Ha az egészségügy bajai esetleg egyszer elérik a társadalom szélesebb rétegeinek az ingerküszöbét, akkor azonnal intézkedni fognak.

A COVID-járvány tanulságai

Laboratóriumi kísérletnek itt volt a COVID-járvány, bezzeg akkor intézkedtek. Egészségügyi ágazat a Belügyminisztériumba, magasan kvalifikált, többféle feladaton kipróbált, alapszakmáját tekintve rendőrségi igazgatási és gazdasági szakember vezetésével a GYEMSZI-ÁEEK-rendszerből OKFŐ, katonák-rendőrök a kórházakban, szakértők vezénylése, rendkívüli állapot stb.

Hatalmas pénzek mozdultak meg, hogy elkerüljük a bergamói vagy manhattani tragikus tömeges halálozást és annak médiumokban feltűnő rettenetes képsorait. Már akkor írtam, hogy a kapkodás és többletkiadás okai az üres kórházi és egyéb egészségügyi raktárak voltak.

Akkor sem volt korrekt adósságkonszolidáció, a 2020-ra áthúzódó adósságok nem tették lehetővé a tudatos vásárlást és a szükséges tartalékok képzését. Mára persze „elfelejtődött” az a pánik, hogy nincs (elég) maszk, kesztyű, védőköpeny, fertőtlenítőszer stb., de hiány van lélegeztető gépekben is.

Azért azokra a képekre lehetne emlékezni, hogy a kormány vezetői hajnalonként a Liszt Ferenc repülőtéren várták a szállítmányokat, és hirtelen hatalmas szimpátia vetült Merkely rektor úrra, aki képes volt a magyar egészségügy érdekében bevetni a Semmelweis Egyetem és kínai partnerei kapcsolatát, lobbierejét.

Nem akarok károgni, de biztos, hogy ma felkészültek vagyunk egy járványra? Egy természeti katasztrófára? Na jó, valamilyen minőségű lélegeztető gépekkel igen. De képeztünk-e ki többlet szakembert az üzemeltetésükhöz, tartalékot olyan hiányszakmákban mint aneszteziológia, intenzív terápia, gépi lélegeztetés, infektológia? És nemcsak orvost, hanem asszisztenst, ápolót és kisegítő személyzetet is?

Egy lehetséges szcenárió?

Gulyás Gergely: „a kórházak menedzsmentje nem jelezte időben” Ajaj! miniszteri mondatot nem piszkálunk, mert szaporodik… Viszont:

1.) „Hogy a gránátba” ne jelezték volna, hiszen ezt és mást is kötelesek rendszeresen jelenteni! Ráadásul az orvosegyetemi központokban (ők a legnagyobb adósok) kancellári rendszer működik, és valami ilyesmivel próbálkoztak a nagyobb kórházakban is.

2.) Minden létező szakmai rendezvényen elmondták.

3.) Bocsánat, de én (persze, ki vagyok én az Örökkévalóhoz képest?) hetente megírtam.

Két alternatív kérdésem azért lenne:

1. A kórházigazgatóknak kellett volna „Kevés a pénz sok a kiadás” táblával vonulniuk a Kossuth térre?

2. Vagy Jenei Zoltánnak és munkatársainak hasonló táblákkal sétálni a Széchenyi tér és a József Nádor tér között?

Ide még egy megjegyzés kívánkozik: gyakran emlegetünk hiányszakmákat orvoslásban, egyéb szakemberekben. Szeretném megjegyezni, hogy a legszűkebb keresztmetszet a magyar egészségügyben a felkészült, tapasztalt, elkötelezett kórházi és egyéb vezető menedzserekben van. Akiket az elmúlt másfél évtizedben többször „átrostáltak”, hogy alkalmasak-e és lojálisak-e?

Néhány rapid leváltás a COVID járvány elején mutatta, hogy milyen fontos szerepük van a vezetőknek az intézmények „harcképességében”, és kár ezzel játszani. Most felzárkózott közéjük egy stratégiai vezető, főhivatalnok. Jenei Zoltán vagy hibázott, vagy bűnbak. Két napja ezen meditál és vitatkozik a gyógyítók népe. És meglehetősen aggódva várja a folytatást.

Ilyen gazdagok vagyunk?

Rendbe kell tenni a közösségi egészségügyet. Most itt nem fejtem ki, miért, de aki nem érti, az jobb, ha országos politizálás helyett költészettel foglalkozik. Ehhez a rendbetételhez komoly megalapozó vizsgálatok kellenek. Ha ezek megvannak, akkor megvalósítási tervek, térben és időben gondosan összehangolva, mert olyan „épületen” kell dolgozni, amelyiknek lakottak a szobái és létfontosságú munka folyik benne, és ez a munka nem állhat le.

Az elemzés és a beavatkozás legfontosabb terepei:

1.) A feladat. Ez a legfontosabb mert kijelöli az intézmény szakmai összetételét és méretét.

2.) Az ehhez szükséges szervezeti struktúrák, szigorúan összevezetve az épített környezet és az összes általános infrastruktúra – technológia és az orvosi technológiák követelményeivel.

3.) Az optimális üzemeltetéséhez szükséges létszám megtervezése és hiánytalan biztosítása.

4.) A rendszer beruházási (tőke) és üzemeltetési költséginek maradéktalan biztosítása.

Természetesen mindegyik pont mögött hosszabb részletes kifejtés rejlik, amit nem szabad megspórolni. Van, ami már megvan, de nem ismert.

A fenti logikai sorhoz egy fontos mondat: azért sajnálom, hogy a kormányzat egyelőre elhalasztotta (vagy feladta?) a Dél-budai Centrumkórház megvalósítását, mert ebben a projektben modellszerűen el lehetett volna végezni ezeket az előkészítő feladatokat, és ezekre alapozni a megvalósítást. Mert egy ilyen modellprojekt szinte pótolhatatlanul szükséges a magyar egészségügyi intézményrendszer újratervezéséhez és újjáépítéséhez. Ez a tervezési példa és a gyakorlatban bevezetett intézkedések hosszabb távon stratégiai irányt mutathatnak a magyar egészségügy fejlesztéséhez és alakításához.

Hogy ne kelljen a tűzoltással bajlódni a kormánynak. Hogy ne kelljen sem a szűkösségtől, sem a bizonytalanságtól rettegni se az egészségügyi dolgozóknak, se a betegeknek…

 

Címlapkép: Csontváry-Kosztka Tivadar (1853-1919): Titokzatos sziget. 1903 körül. 35x50 cm. Olaj vásznon. Magángyűjteményben.