MEZOKRÍZIS

A címszó eredetileg részletes szakorvosi összefoglalót jelent. Akkor használjuk, amikor a súlyos beteget, akinek stabilizálták az életfunkcióit, például az intenzív osztályról áthelyezzük valamilyen olyan szakmai osztályra, ahol a további szükséges kezeléseket kell elvégezni. Mindez szigorúan intézményen belül történik. Ha másik kórházba kell küldeni, vagy otthonába távozhat, akkor zárójelentést kap, amit belterjesen epikrízisnek hívunk.

De jó lenne már ennek a Koronavírus járványnak a zárójelentését írni…! De jó lenne Mozart Requiemjét már úgy hallgatni, hogy egy befejezett járvány áldozatainak emlékéért szól. De a kérdés még nyitott: ezért a mezokrízis cím.

A jelen helyzet valamilyen átmeneti összefoglalása, hogy ne feledkezzünk meg a fontos részletekről majd akkor se, ha a zárójelentést írjuk.

Negyedikből ötödik lesz

A járvány negyedik hulláma szünet és lényeges cezúra nélkül a szemünk előtt megy át az ötödikbe. Persze, volt csökkenés a fertőzöttek számában, csökkent a kórházban fekvők, a lélegeztetettek és az áldozatok száma is. Majd a fertőzöttek száma viharosan, a kórházba felvettek száma mérsékelten növekedni kezdett, miközben az áldozatok száma még kissé csökkent is. Vihar előtti csend, vagy az új omikron viselkedik másképp, mint az általa kiszorított delta változat? Még nem tudjuk…

Dies irae, dies illa… énekli a kórus, és tudjuk, hogy messze még az ámen.

Reménység

Van reménység is, mintha az omikron kevésbé pusztító lenne. Mintha sokan tünetmentesen, vagy tünetszegényen vészelnék át. Ellenben sokkal-sokkal fertőzőképesebb. Mi fog ebből kijönni? Ha megötszöröződik (vagy tízszereződik?) a fertőzésszám, akkor a sokkal több fertőzött közül mégiscsak több beteg és áldozat kerülhet ki.

Még mindig van értelme az immunizálásnak, akár az első oltásnak is. A másodiknak és a harmadiknak pláne. Most a vita a negyedik oltás körül van. Az idősebbek, a krónikus vagy immunhiányos betegeknek egyértelműen ajánlják. De mi legyen a fiatalabb, egészségügyben vagy más közszolgálati helyeken dolgozókkal, akiknek a harmadik oltása már hat hónapos, vagy közelíti azt.

Személyes példa

Augusztus 18-án kaptam a harmadik (Pfizer) oltást. Október 15-én a Covid-19 IgG (tüskefehérje) szerológia 11922 AU/ml értéket mutatott. Tegnap (január 27-én) ugyanaz: 3975 AU/ml. Három hónap alatt egyharmadára csökkent. Két hét múlva már elérem a harmadik oltás utáni 6 hónapos időtartamot. Fussak a negyedik oltásért, vagy várjak még egy keveset? De hogy „futás közben” (akik ismernek, tudják, hogy alkatomat nem Abebe Bikiláról mintázták) még azon is törhetem a fejemet, hogy Pfizert vagy Modernát kérjek, mert ezt a két alternatívát emlegetik tanult kollégáim. Ha én így bizonytalankodok, akkor honnan kap biztos információt a nem orvos állampolgár?

Jubileum

Ekkor jut eszembe, hogy milyen régen láttam-hallottam az Operatív Törzset! Pedig ők is jubilálnak: január 31-én lesz két éve, hogy létrehozta a kormány a „Koronavírus-járvány Elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzs”-et a 1012/2020 (I.31) Kormányhatározattal.

Pontosan öt hetük volt felkészülni, míg március első hetének a végén nem detektálták az első 4 fertőzöttet, 3 iráni egyetemistát Budapesten és egy Debrecenben élő angol állampolgárt. Érdemes megnézni tevékenységük naplószerű összefoglalóját, nagyon tanulságos. Én valahogy ma is tőlük várnám azt a szakértői munkát, hogy rendszerbe szedjék, és világos ajánlássá formálják az állampolgári tennivalókat. Mert enélkül óhatatlanul egy információs zűrzavar lép a rendezett információk üresen hagyott helyére. És azt nem is kell, hogy mondjam, hogy választási kampányban minden „vákuum és rés” isteni ajándék a politikai ellenzéknek.

Érzékelhet ebből valamit miniszterelnök úr is, mert a péntek reggeli rádióinterjúban meglehetősen nagy teret szentelt az ellenzéki kritikák megválaszolásának, „helyretételének”. Egyik megjegyzése különösen szívemből szólt, korábban számos jegyzetemben is utaltam rá: ilyen nagy bajban félre kellene tenni a pártoskodást (a miniszterelnök még a párt szó eredetét is megmagyarázta), és egyetértésben kellene cselekedni.

Egység

Elgondolkodtam ezen: az elmúlt 30 évben volt már több veszélyes helyzet, gazdasági válság, balkáni háború, árvíz stb. Valahogy nem alakult ki annak az „eljárásrendje”, hogy ilyen esetben hogyan kell megvalósítani a nemzet politikai erőinek az összefogását. Nyilvánvalóan hiányos történelmi ismereteim közül a XX. században csak egy komoly példa emelkedik ki. 1940-ben, amikor az „angliai csata” előestéjén Churchill kormányt alakított, meghívta a háborús kabinetbe Clement Attlee-t, az akkor ellenzéki Munkáspárt vezérét.

Vállvetve csinálták végig a következő rettenetesen nehéz éveket, belviszály nélkül. És győztek. A folytatás már a polgári tömegdemokrácia nehezen megérthető története: a győzelem napjaiban tartott brit parlamenti választásokon, a nép egy időre félreállította a győzelem kovácsát, a nemzet ellenállás ikonját, Churchillt. Hogy azután, miután a háború után csak lassan normalizálódott az életük, nagyon idősen, még egy ciklusra visszahívják.

De azért csak ki kellene találni egy mechanizmust, mert lehet, és lesz is itt még járvány, válság, ahol az ország, a nemzet egysége fontosabb lenne, mint a pártok küzdelme a hatalomért és az erőforrások feletti rendelkezésért.

Kaddis

Hogy ma is van olyan kérdés, amiben szükséges a nemzeti egység, az a XX. század tragédiáihoz kötődik. Január 27-én volt a Holokauszt nemzetközi emléknap. Európa mintegy 6 millió polgárát mészárolta le egy gyilkos rendszer, rövid néhány év alatt. Minden tizedik közöttük magyar ember volt. És ez a lényeg, nem a vallás, nem a származás, az embertelenség vezérelte propaganda. Sokáig nem értettem, miért idézi gyakran a Don-kanyar poklát alig túlélt édesapám azt a verset, amelyet egy hívő katolikus, és zsidó származású költő írt, aki nem élte túl azt a gyilkos világot: „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…” (Radnóti Miklós Töredékek, 1944). Második gimnazista koromban, 1964-ben eljutottam Auschwitzba, és megértettem.

E megsemmisítő tábor felszabadításnak 77. emléknapja volt a héten, és számomra e nap jelképe marad, ahogy a német Parlament, a Bundestag emelvényén Mickey Levy, az izraeli Knesszet elnöke könnyezve mondja a Kaddist, a halotti imát, és a német parlamenti képviselők megrendülve hallgatják.

Sokféle gondolat kavarog bennem, de a mindennapi valóság súlya visszahúz a jelenbe.

Ismét alkalmazkodni kell, új helyzetekhez, új veszélyekhez, kihívásokhoz.

Amíg élünk és tudunk cselekedni, addig az a legfőbb parancs: túlélni, hogy segíteni tudjunk. Magunkon, szeretteinken, másokon, akik szükséget szenvednek és segítségre szorulnak.

A fenti kép: Pablo Picasso festményének, a Guernicának a csempe-másolata eredeti méretben Guernica városában. Az eredeti festmény 1937-ben készült: Olaj, vásznon. 349x776 cm. Museo Reina Sofia. Madrid, Spanyolország.