HIDEG NAPOK JÖNNEK

Omikron. Már nemcsak egy rövidhír. Már itt is van. A világ már hetek óta mér, jelent, intézkedik. És találgat. Különbözik ez a vírus az előző négy változattól?  Kicsit vagy nagyon, ez még kérdés, de más, mint az elődei. Kegyetlenül betört már számos országba. Nem hangosan, nem fenyegetőzve, de zajtalanul, mint egy gyilkos kígyó. Kis csökkenés után menetből vette át a delta helyét, és már szaporodnak a fertőzések. Az áldozatok száma még csökkent a héten, a gépi lélegeztetésre is kevesebbszer volt szükség, de a fertőzések száma már emelkedik.

A kezdet

Az omikron járvány Magyarországon 2022. január 7-én, pénteken, reggel 7 óra 25 perckor hivatalosan is megkezdődött! Merkely Béla rektor úr jelentette be, a jeges hajnalt bevilágító első napsugár idején, azaz pitymallatkor. Miniszterelnök úr megszólalását vártam, hiszen azért napok óta érzékelhető volt, hogy „helyzet van”. Még inkább, hogy lesz. Rektor úr visszafogott volt és szakszerű. Komolyan figyelmeztetett. Persze, az oltást helyezte első helyre, még akkor is, ha most már ez nem biztos, hogy teljesen megvéd a fertőzéstől, de biztosan enyhíti a tüneteket. Legyen igaza!

Végülis, nagyon megkönnyebbültem. Na, nem azért, mintha a vírusnak szurkolnék, hanem azért, mert én már hetekkel ezelőtt „feltettem a bohócsipkát”, felvettem a Cassandra feliratú pólómat, és próbáltam felhívni a figyelmet a veszélyre. Már kezdtem aggódni, hogy majd a szakértők és celebek jól pofán vernek a rémhírterjesztés miatt. November 27-én írtam erről először. Azóta minden jegyzetemben.

Szabadosság

Én sem vitatom, hogy a népnek nagy szüksége volt egy kis pihenésre. Karácsony és Vízkereszt között meglepően enyhe volt az idő. Órákat lehetett sétálni a gyerekekkel, lehetett örülni a téli fényeknek, gyönyörködni a karácsonyi dekorációk csillogásának. De az, hogy lényegében két hétre szinte a teljes szabadosság öntötte el az országot, az félelmetes volt. A szállodák már Karácsonykor elkezdtek megtelni, hogy azután Szilveszterkor az elmúlt évek legnagyobb forgalmát bonyolítsák.

Soha se fogjuk megtudni, de szerintem a karácsonyi népmozgalmak miatt még a delta terjedése se esett le annyira, mint a szerencsésebb országokban, és a mostani omikron terjedés már az óévbúcsúztató önfeledt pillanatait tükrözi.

Pedig az elmúlt két évben két ízben a járvány megelőző intézkedések szigorúságát illetően „ezüstérmesek” voltunk a fejlett országok körében. Anno csodálkoztunk is, hogy az első hullám számszerűen alig érintette Magyarországot, miközben a szomszédainknál és más, sokkal jobb módú országokban már óriási bajokat okozott, rengeteg áldozattal.

Másodszor 2021 márciusában „léptünk a fékre”. A harmadik hullámot már nem tudtuk megakadályozni, de egy viszonylag szigorú lockdown programmal és a hatalmas tempóban elkezdett védőoltásokkal elértük a harmadik hullám meglepően gyors befejezését. És ez hozott egy szép hosszú nyarat, amire a magyar embereknek és a gazdaságunknak igencsak szükségük volt.

Vízkereszt, vagy amit akartok…

Shakespeare vígjátékainak sorában az utolsó. Többértelmű cím, vidám bolondozás, egy derűs, felhőtlen színdarab. Nem véletlenül jut most eszembe, Vízkereszt utáni napon, az Újesztendő első hetének végén.

Az oltási programok kampánya ugyan most, késő ősszel is beindult, de a fertőzés elleni védekezés jórészt már megint a magyar néplélekre lett bízva. Amiről tudjuk, hogy sajátos és különleges: eb ura fakó, Ugocsa non coronat, Vitam et sanguinem, sed avenam non!

Bevallom, azt vártam, hogy a kormány most rálép a fékre. Semleges időszak van, a szezonvégi nagy kiárusításokat leszámítva vége az ünnepeknek, az időjárás is hidegre fordult és megjelent a „hagyományos” influenza is. Eggyel több okunk lenne rá, hogy minden lehetséges eszközzel védekezzünk. Ja, és a hagyományos influenza ellen is van oltóanyag, de a kormány által rendelt jelentős mennyiségű ingyenes vakcina fele még a raktárakban pihen. Én már kora ősszel beadattam. Szövődmény nem volt. Csak úgy elképzeltem, hogy ha találkozik bennem a két vírus, akkor azért szép kalamajkát okozhat, ha hagyom.

Gondolatkísérlet. Ismert értelmiségi hübrisz.

Néha megpróbálom elképzelni, hogyan készítik elő a kormány szigorú járványügyi intézkedéseit. Gondolom, először a virológus kutatók kezdik el rázni a vészcsengőt. Nekik vannak a leginkább nemzetközi tudományos tapasztalataik, kapcsolatrendszerük, a legkorábbi jelzések ezeken a network-ökön szoktak érkezni. Néha persze a téves riasztások is.

Utánuk a külügyesek és a járványüggyel foglalkozók jelentik, melyik ország mit csinál, hova nem lehet utazni, vagy csak különleges eljárási renddel. Elkezdik javasolni az intézkedéseket. Ekkor jönnek a gazdaság képviselői, és azonnal „ellengőzt adnak”, hogyisne, nem szabad tönkretenni a gazdaságot.

Legvégén pedig a politikai elemzők és tanácsadók foglalják össze a helyzetet, melyek a megúszhatatlan intézkedések, és melyeket kell elkerülni, mert így választások előtt a népharagnak is vannak veszélyei. Nézzük csak Kazahsztánt, „egy kis” üzemanyag áremelésből mekkora balhé lett. És akkor kikeveredik valamilyen álláspont, ami meghatározza az aktuális cselekvést.

Nehogy valaki szóról-szóra elhiggye a fentebb írottakat! Ez csak egy gondolatkísérlet Shakespeare ihletése nyomán, a téli éjszaka unalmát űzendő.

Ceterum censeo

Észnél kell, maradjunk a következő napokban, hetekben. Információ bőven van, talán több, is mint elég. Tapasztalat lassan két éve gyűlik. Oltási lehetőség bőven van, a többi most nagymértékben az egyéni védekezésen múlik. Akkor se menjünk tömegbe, ha lehet. Maszk (de már nem akármilyen), távolságtartás, fertőtlenítés.

Vívódtam magamban, de mégis leírom. Lassan századszor. Van egy tapasztalat: bármikor vezetik be a szigorú járványügyi védekezést, utána csökken a fertőzöttek száma. Ezzel, és egyedül ezzel csökkenthető az egészségügyre nehezedő terhelés. Remélem ez a kérdés ma az egyik legsúlyosabb, ami a döntéshozókra nehezedik.

Apokalipszis lovasai ismét felénk dübörögnek. Immár ötödször.

Vigyázzunk az egészségügyre!

Erejük, kapacitásuk nem végtelen. A járvány után is nagy szükség lesz rájuk…

Vigyázzunk szeretteinkre és magunkra.

 

(Címlapkép: Hendrick Avercamp (1585-1634): Téli táj korcsolyázókkal. 1608. Olaj vásznon. 77,3x131,9 cm. Rijksmuseum, Amszterdam.)

A szerző korábbi írásai itt találhatók