SZAKÍTÓPRÓBA

Haladunk befelé a járványba. Minden fontos mutatószám tempósan emelkedik.

A tények makacs dolgok

Lehet ezeket a tényeket elemezni, értékelni, elméleteket gyártani, cikket írni, műsorokat szerkeszteni, politizálni, jósolni, vádaskodni és siránkozni. Történik is mindez, hivatalos körben, szakértői körben, a médiumokban, valamint számtalan szakmai és magán társaságban. Mai szóval nevezhetném ezeket buborékoknak is, de akkor ki kell emeljem azokat, akik pozíciójuknál, szakmájuknál fogva intézkedésre kötelezettek, vagy kényszerülnek. Az egészségügy, annak egyes részei, a háziorvosoktól a mentőkön át a kórházakig ezekre kötelezettek is, de tegyük világossá, a járvány betegség jellege miatt kényszerpályán mozognak, nincs hová kitérniük. Felettük már csak a kormány, annak kijelölt szervezetei állnak, de már nekik is kicsi a szabad mozgásterük, és ahogy a járvány súlyosbodik, egyre kisebb lesz. Nem véletlenül hasonlítják a jelenséget háborúhoz, a benne zajló cselekvéseket harchoz, és az élő szereplőket (persze strukturáltan) katonákhoz.

Ez a gépezet már mozgásban van. Volt 5-6 hónap „fegyverszünet”, ha nem is teljes, de volt felkészülési idő, lehetőség a tapasztalatok feldolgozására, új információk gyűjtésére és „hadrendbe állítására”. Vegyük számba ezeket.

Pénz

A háborút finanszírozni kell, ahogyan Raimondo Montecuccoli olasz hadvezér híres mondásából tudjuk. Egy nappal ezelőtt hallgattam Kovács Árpádot, a Költségvetési Tanács elnökét, egy szakmai konferencián. A tudósítás itt olvasható. Kemény munka is kellett hozzá, de szerencse is, hogy a korábbi bezártság után a gazdaság „felpattant” és megtermelte az élethez és a „háborúhoz” szükséges forrásokat. Mivel a világban pénzbőség van, ha kell, olcsó hitelhez is lehet jutni.

Kovács Árpád előadásában az egészségügy iránti figyelem és hozzáértés mindig bizalmat kelt. A fiatalabbak nem tudhatják, de a rendszerváltozás hajnalán egy kiváló közgazdász professzor, Hagelmayer István kezdeményezésére és irányításával megalapították az Állami Számvevőszéket. Azt az intézményt, amelyikkel az újraalakuló kapitalizmusban a közfeladatok és közpénzek szakszerű ellenőrzése lehetségessé vált. A GDP egyik legnagyobb felhasználója, fogyasztója a társadalombiztosítás (a nyugdíj és egészségügyi rendszerek), amelyik akkor szintén átalakulóban volt. Hagelmayer egyik első útja ide vezetett, és bemutatta azt a vezető munkatársát, aki a TB ügyeivel is foglalkozni fog. Ekkor, az akkor még egységes TB főorvosaként, ismertem meg Kovács Árpádot, és aggódva figyeltem, mit kezd majd egy olyan bonyolult, nehezen megérthető rendszerrel, mint az egészségügy. Igyekezett megtanulni, és amikor ő lett az ÁSZ elnöke, akkor is nagy figyelemmel kísérte a már önállósodó Országos Egészségbiztosítási Pénztár tevékenységét. Kevés olyan állami vezető volt és van, aki rendszeresen megjelent az egészségügy rendezvényein. Egy évben egyszer biztosan találkoztunk, az EGVE kongresszusán, ahol racionális előadásaival rendre meglepte a fiatalabb vezetőket.

Pénz tehát van.

Hadsereg

alapvetően a magyar egészségügy rendszere, intézményei, orvosai, szakdolgozói, gazdasági-műszaki apparátusa. Vannak vezetői, menedzsmentje, működési szabályozásai és motivációja. Milyen állapotban van a járvány három hulláma után, miközben az elmúlt hónapokban rengeteg elhalasztott beteget kellett gyógyítania, nem igazán támogató finanszírozási feltételek mellett? A járvány alatt logikus tervezett költségvetés, ami több 10 milliárdos lejárt szállítói tartozáshoz vezetett, nem támogatta a programozott gyógyítást. A két logika ütközik: a kötött költségvetés mellett minél többet gyógyítasz, annál veszteségesebb lesz a kórház. Számos egyéb hirtelen bevezetett változtatás , így az egészségügyi szolgálati törvény, a hálapénz kivezetés hibái, a szakdolgozók és gazdasági műszaki dolgozók elmaradó bérszínvonala, a tervezett gazdasági szervezeti összevonások, nehezítik az intézmények regenerációját. Jó lenne tudni, hogy pontosan milyen állapotban vannak.  

Fegyverek

A „csodafegyverből” hatalmas a bőség. 10 millió adag vakcina az országban, és év végéig jön még 5 millió. Nagyon remélem, hogy minden más, maszk, védőruha, respirátor és egyéb holmi is bőségesen rendelkezésre áll.

Itt van egy jó hír is: egy vírusellenes szer már az engedélyezés előtt áll, és egy másik is készülőben. Ha ezek hamar megjöhetnének, az lenne az igazi áttörés, és egy fajta további biztonság forrása.

Nép

A nép, „az Istenadta nép”, akiket meg kellene védeni. De 30-40% egyelőre „nem hagyja magát” beoltani. Ez akkor is meglepő, ha vannak hasonló országok, de mi eddig azt gondoltuk, különbek vagyunk. A kormány láthatólag megbántódott. Idehozta a világ minden vakcináját. Már egy ideje választani is lehet. Az egészségügyből kipréselte a rengeteg oltó kapacitást. Hatalmas reklámkampányt folytat, ami a csövön kifér. Minden médiumban. És akkor ez a hálátlan lakosság…

 Azért ezt a helyzetet érdemes lenne kielemezni. Én már hetek óta teszek erre kísérletet, egyelőre kevés visszhanggal. Mert ez a halmaz igencsak rétegezett. Most egy részét a kormány célba vette, amikor a munkaadókat felhatalmazta elég súlyos jogokkal az oltatlanokkal szemben. Ezen az értelmiség egyrésze nagyon felháborodott, és argumentál ellene. Csakúgy, mint a politika egy része. Persze, arról, hogy mit is kellene tenni, kevesen gondolkodtak. A radikálisok a kötelező oltás országos elrendelését emlegették. Akkor lenne csak itt tűzijáték!

Más országok olyasmivel is próbálkoznak, hogy védettségi igazolás nélkül rengeteg helyre nem mehetnek emberek, és ennek működéséről sok magyar turista beszámol. Itt jegyezzük meg, hogy a mi igazolásrendszerünket rendbe kellene tenni, mert az EESZT-ről letölthető dokumentumok és QR-kód nagyon sok ember számára nem hozzáférhetőek. Számomra is meglepő, hogy néhány szakember azt említi, hogy a lakosság egy része funkcionális analfabéta. A betűket ismerik, a szavakat elolvassák, de értelmezni nem, vagy alig tudják. És ha közöttük még informálisan félelmet és bizalmatlanságot is keltenek, hát akkor nem mennek oltásra. És valószínűleg rajtuk kívül még van egy hatalmas tömeg, a nyomortelepek népe, a hajléktalanok, a magányosan élő idősek, akiket külön kellene felkeresni.

Partizánok

A „partizánok”: vírustagadók, oltásellenesek. Én azt hittem, sokkal többen vannak. Pár napja volt egy tüntetés a Kossuth téren, néhány tucat résztvevővel. A virtuális térben persze már sokkal többen vannak, és „segédcsapataik” valószínűleg prófétai hévvel riogatják a fentebb jelzett egyszerűbb embereket.

Szakítópróba

Meddig emelkedik a járványgörbe?

Meddig bírja az egészségügy?

Mikor esik pánikba a lakosság?

Jó lenne tudni a választ és aszerint cselekedni.

Epilógus

Ilyen drámai helyzetben, amikor fel kellene ébreszteni a lakosságot az önvédelem szükségességére, sok idősebb embernek egy jobb sorsra érdemes polgári avantgárd festő, Berény Róbert elhíresült plakátja jut az eszébe, a szerencsére rövid életű Tanácsköztársaság idejéből. Rettenetesen ronda kép. Egy őrült matróz egy letépett zászlóval magából kikelve rohanva ordít. Felirata: FEGYVERBE, FEGYVERBE! Polgári konzervatív emberek ma már a „kommün” rettenetes agresszív jelképét látják benne. De azért jegyezzük meg a körülményeit is.

Ez a rettenetes rezsim, az ún. Tanácsköztársaság, mert nem volt akkor más, kénytelen volt szembeszállni a Magyarországot éppen elfoglalni kezdő román hadsereg (és rettenetes gyülevész segédcsapatai) támadásával. Az, hogy Trianon után nem a Tisza vonalában húzták meg a román határt, valószínűleg azoknak a szegény egyszerű magyar embereknek köszönhető, akik jószántukból vagy kényszerítve szembeszálltak velük. Ennek a propagandája volt a plakát.

És hogy az élet milyen vicces, a második világháború után a szovjet fegyverek árnyékában hatalomra jutó „szocializmus” vállalta a Tanácsköztársaság örökségét. Az 50. évfordulóra az akkori kormány, 16 évvel Berény Róbert halála után rendelt egy impozáns szobrot a Felvonulási térre, a lebontott Regnum Mariánum helyére. Egy erdélyi származású szobrász kapta a megbízást, és vagy magától, vagy parancsra egy rettenetes szobor gólemet készített, a Berény plakát erős utánérzésével. Én akkortájt kerültem Debrecenből a Semmelweis Egyetemre. Rengeteget nevettünk egy városi legendán, amely szerint Berény Róbert özvegye plágium miatt beperelte a kormányt és megnyerte a pert!

Tudunk még tenni valamit?

Támogassuk a most induló oltási kampányt, hogy még az utolsó órákban növekedjen a védett magyarok száma.

Használjuk az összes védekezési módszert, hogy lassítsuk a ragály terjedését.

Vegyük fel az influenza oltást is, mert főleg az idősebbeket már ez is fenyegeti.

Támogassuk az egészségügyet, mert egy járványban ők a végső menedék!

Címlapkép: Berény Róbert (1887-1953): Fegyverbe! Fegyverbe! 1919. Plakát. Papír, litográfia. 124x184 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.