VÁLÁMI VÁN...

Nagyon szurkoltam, hogy Arkagyíj Rajkin is ukrán legyen, de sajnos nem az volt. Ez a Magyarországon is kedvelt humorista nálunk „szovjet” embernek tűnt, pedig csak lett volt az istenadta. Rigában született fakereskedő családban, színművészeti egyetemet Leningrádban járt (azokban az években így nevezték Szentpétervárt), majd Moszkvába került. Fanyar, fergeteges rendszerkritikus humora miatt Hruscsov kifejezetten „nem kedvelte”, nálunk az értelmiség imádta. Végülis, Hofi Géza fellépéséig gyakorlatilag kevesen próbálkoztak rendszerkritikával, amihez nemcsak briliáns humorérzék, de – ma úgy mondanánk – civil bátorság is kellett. A mögöttünk lévő hét napot jól jellemzi Rajkin ismétlődő poénja: „valami ván, de nem az igazi…”

Háború

Sajnos, nem csitul, hanem megy előre, a maga makacs, kegyetlen, gyilkos logikája szerint. A hírcsatornák, a modern médiumok szöveggel, képekkel dokumentálják szinte minden percét, de az okokra, a történések hajtó erejére és a lehetséges kimenetelre nem tudnak válaszokat adni. Sokan támogatják Ukrajna küzdelmét fegyverekkel, hadianyaggal és ez ügyben is diplomáciai nagyüzem van Kijevben és a világ számos katonai és titkosszolgálati központjában. Az ukránok hősi önvédelmét támogatják, és óvatosan mozognak a politika „vékony jegén”, hogy mégse robbantsanak ki világháborút. Ettől nekünk közvetlen félnivalónk van, túl közel vagyunk a tűzfészkekhez. Azt nem mondom, hogy NATO-tagként védtelenek vagyunk, de ha erre a védelemre ne adj Isten sor kerülne, akkor nekünk és a világnak „régen rossz”.

Humanitárius segítő akciónk folyamatos, lassan 700 ezer menekült jött át a határainkon, és kapott első segítséget, jó szót, biztonságot, és aki akart, sok segítséggel és támogatással tovább mehetett. Továbbra is csodálat és támogatás illeti a határ körzetében lakókat és az oda sereglő civileket, akik együttműködve egyházakkal, civil szervezetekkel és az állam embereivel töretlenül végzik ez az elhúzódó, sziszifuszi, és mégis magasztos munkát.

Vatikánból jelentik

Ezt a munkát értékelte Ferenc pápa, aki fogadta a magyar miniszterelnököt, a választási győzelem utáni első külföldi hivatalos útján. A képekkel is jól dokumentált  program mutatta, hogy a pápai állam feje politikusként fogadta a magyar állami vezetőt, de egyúttal spirituális vezetőként is fordult hozzá, kíséretéhez, és üzent a magyaroknak.

Itthon se állt meg az élet

Húsvét vasárnapja még az egyházi ünnepé volt, telt házas templomokban ünnepelték a Megváltó feltámadását, mennybemenetelét. Itt azért már a liturgia mellett elhangzó beszédekben a háború, Európa, az ukránok keserű sorsa mellett a magyarok gondjai is előkerültek. Elsősorban a szeretet, az összetartozás, a bajba jutottak segítsége kerültek szóba, hiszen a következő napok, hetek, hónapok még béke esetén is hozhatnak olyan megpróbáltatásokat, amit nem csak túl kell élni, hanem meglévő lelki, fizikai értékeinket is menteni kell.

Az infláció, a világgazdaság válságjelei elől nem lehet elbújni. Meg kell próbálni védekezni, nemzeti, közösségi, családi szinteken egyaránt. Látszik, hogy a kormány is igyekszik. Megjöttek a fűtőelemek Paksra, áram tehát lesz. Most a gáztározók feltöltése következik, mert elég szeszélyes és hideg volt eddig az időjárás. Ha az időjárás segít, alapvető élelmiszerünk is lesz. Milyen furcsa, az elmúlt békés évtizedek alatt szinte nem is kellett erre gondolni. Most még az is előkerül, hogy az infláció által megtépázott fizetések és pláne a nyugdíjak fedezni tudják e a kikerülhetetlen áremelkedéseket.

Politika

Átevezve a politika vizeire, rendszeres olvasóim tudják, hogy a pártpolitikát a jegyzetekben kerülöm, mint „ördög a tömjénfüstöt”. Számomra a pártpolitikából a szakpolitika, a policy az érdekes. A politikai pártoknak a szakpolitikai programja érdekel. Ha van ilyen. Mert többnyire nincs. Vagy olyan általánosságokban mozog, hogy azt már nem is lehet szakmának nevezni.

Húsz napja volt a választás. Ha előtte azon sírdogáltam, hogy hova bújjunk a kampány harsogása elől, akkor el kell ismerjem, most is „megszívtuk” rendesen. A váratlan méretű és mértékű FIDESZ-KDNP győzelem után nemcsak a közösségi felületek vég nélküli polémiái törtek ki, de még ma este is ezzel volt tele a tévé- és rádiócsatornák többsége. És ennek még sokáig nem lesz vége. Az új parlament május 2-án alakul meg formálisan. Kormányalakítási megbízást a hírek szerint Orbán Viktor május 16. körül kaphat, és a hó vége felé fog teljes kormányt hirdetni és felesketni az Alkotmányra.

Az még további hat hét. Márpedig az egészségügy segítségre vár, és ha engem kérdeznek, a segítség egyes elemei sürgősek. A korábbi hetekben ezekről bőven írtam.

A MOK nyílt levele

Jogosan, és tiszteletet érdemlően, ezek a gondok feszítik a MOK elnökségét is. Annál is inkább, mert május végére küldöttközgyűlést és tudományos ülést hirdettek. Jó lenne itt már beszámolni a várható folyamatokról és esetleg meghallgatni az illetékes miniszter (új vagy régi?) és az felelős államtitkár tájékoztatóját. Ez nagyban emelné az ünnepi ülés fényét.

Klaviatúrát ragadtak hát, és nyílt levélben fordultak Orbán Viktorhoz, ecsetelték az általuk fontosnak tartott kérdéseket, és nyomatékosan önálló tárcát és feltételezhetően új, empátiás és hozzáértő minisztert kérve.

A levél természetesen, szakszerű, udvarias, csak a közlés módját tudnám feledni. A nyílt levél láttán felszisszentem. Ez politikai műfaj, akkor csinálják, ha a címzettet a közvélemény nyomása alá szeretnék helyezni. A MOK új elnöksége vélhetően ismeri Orbán Viktor postacímét, hiszen legalább egyszer már jártak a Karmelita Kolostorban. Ismerik a miniszterek címeit, akár még maradnak, akár mennek. Szinte biztos voltam, hogy politikai választ fognak kapni. Hiszen ez egyszer már megtörtént, amikor a kolostor erkélyén, majd az összes médiumban ünnepelték az orvosi béremelés tényét és mértékét, majd két nap múlva tudták meg a szolgálati törvénybe foglalt feltételeket…

A csütörtöki Kormányinfón meg is érkezett a politikai válasz. Az orvosi béremelés kapcsán Gulyás Gergely miniszter hosszan méltatta a kamarával kialakult jó munkakapcsolatot, az együttműködést, sőt elegánsan meg is köszönte azt. Én már ezt hallgatva aggódni kezdtem.

Minden olvasni szerető magyar ismeri Rejtő Jenő könyveit. Valamelyikben van egy kulcsjelenet: Piszkos Fred, a kapitány, a szingapúri csehóban a rablók és hamiskártyások előtt dicsérni kezdi halálos ellenségét, Nagy Bivalyt, az alvilág vezérét. Mire Bivaly tettestársai óvatosan elhúzódnak mellőle, gyanakodnak, és szorosabbra fogják a zsebükben a revolverek és a kések markolatát. Szóval, emiatt a dicséret miatt, még fognak kérdéseket kapni a MOK vezetői a küldöttközgyűlésen, mert a tagság felé azért azt kommunikálták, hogy itt több kérdésben keményen küzdenek, vagy vitában állnak a kormánnyal. Hiszen az orvosok mai bajainak egy része ezekben a szabályokban és intézkedésekben gyökerezik.

De a miniszter a MOK-ot emlegetve egy szót se szólt se a nyílt levélről, se az önálló tárcáról. Majd egy újságírói kérdésre válaszolva szögezte le: az önálló minisztérium az ellenzék programja volt. Nem lesz! Még kajánul hozzátette, a választási eredmények mutatták, mire mentek ezzel a javaslattal. És kedvesen mosolygott hozzá.

Nem könnyű hetek vannak előttünk. Az időjárás se kegyes hozzánk, ezek a hideg napok és hideg frontok sem a COVID sem az influenza eltűnésének nem kedveznek. Szolid vígasz, hogy lakosságarányosan Németországban éppen 6-8 szoros fertőzésszámmal küzdenek. A sokkal kevesebb beteg és áldozat minket se hagy teljesen megnyugodni.

Vigyázzunk egymásra, szeretteinkre, magunkra, mert mindenkire szükség van!

 

Címlapkép: Munkácsy Mihály (1844-1900): Vihar a pusztán. 1867. Olaj vásznon. 92,5x132 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.