Politikák a XXI. században: áldás vagy átok?

Kedves Olvasóink!

Bocsánat „árva fejemnek”, hogy egy belpolitikai választási harc tetőpontján, az eredménytől független katarzis „előestéjén” én is ezzel foglalkozom. Nem lehet kikerülni. Nincs hová bújni előle.

A XXI. század összes modern eszköze, trükkje itt harsog, argumentál, szidalmaz és dicsér. Egyes értelmiségi barátaim büszkén mondják, ők már nem néznek tévét, nem hallgatnak rádiót. Nincsenek „beljebb”, mert a világháló minden csatornáján, minden közösségi felületén elérik őket.

A legkeményebb „fundamentalisták” a világhálót is kikerülik. De megszólal a telefonjuk, az „ősi” vonalas készülék, de az okosabbak már smst is kapnak, akkor is, ha nem vesszük fel az ismeretlen hívót. És ha bárki kilép a lakásából, kisebb nagyobb plakátok, a köztereken, piacokon csoportosulások, a kisebb településen „bömbik” (hangszóróval felszerelt autók) tolják az arcunkba, a fülünkbe az „információt”.

Választás

Valószínűleg bele kell törődnünk, fel kell dolgozzuk, vagy lélekgyógyász segítségét kell kérjünk. A füldugó és a sötét szemüveg már nem elég, de balesetveszélyes is.

Hogy ez milyen régi probléma, álljon itt egy igen régi szentencia, még Platón mondta/írta, aki rendszerbe foglalta a modern demokrácia elméletét, na nem tegnap, hanem 2500 évvel ezelőtt: „ Azokat, akik túl okosak a politikai életre, büntetésül a butábbak kormányzása alá helyezzük”. Azóta ennek ezer változata van forgalomban, talán Széchenyi István mondta, hogy minden nép olyan vezetőket választ, amilyet megérdemel.

Így azután érthető, hogy egy szomszédságban dúló háború és egy látszólag csituló, de valójában felfel lobbanó világjárvány közepette miért kap ekkora figyelmet a hazai politika csúcseseménye, a választás.

Felmentés

Előző jegyzetemben próbáltam azon elmélkedni, hogy szegény szakmám, az egészségügy felmentést kaphatna a pártoskodás alól, mert nincs két szembeállítható egészségügy a pártok közötti törésvonal két oldalán. Jobb lenne, ha a küzdő felek megegyeznének a fontosabb kérdésekben (pl. az egészségügyi rendszer alapkérdéseiben). Egy tekintélyes egészségügyi közgazdász rendesen „helyretett”, hogy ez a gondolatom téves, mert szembe megy a képviseleti demokrácia koncepciójával. Lehet, hogy van igazsága, de olyan jó álmodozni. Persze érveim is vannak: ellentétben több más szakterülettel, az egészségügy, az orvos, nem tehet különbséget a harcolók között, sem a politikában sem a csatatéren. Nincs jobb vagy baloldali kórház. Legfeljebb jobb, korszerűbb vagy elavultabb, veszélyesebb. És bennük elkötelezett szakemberek küzdenek embertársaikért, de a saját fennmaradásukért is. Ez a vita még sokáig fog tartani.

Ünnepek

Illusztrációm persze van a mai helyzetünkre is: március 30-án volt az Orvosok Világnapja. Mi már 6 éve ünnepelnénk, ha rendre nem feledkezne meg rólunk a saját harcaival elfoglalt politikusi felvilág és a velük foglalkozó médiumok sokasága és az általuk befolyásolt közvélemény.

Pedig éppen a járvány, a háború mutatta meg, hogy sok esetben, sok embernek ilyenkor ők nyújtják a végső menedéket. Persze, ha van hol, van mivel és van miből! Érthető, hogy várom már a normalizálódó közéletet, mert ezekről a kérdésekről sokat kellene beszélni, válságkezelő és stratégiai tervekre és intézkedések tömegére lesz szükség.

Vallások

A csatazajban nemcsak az orvosokról feledkezett meg a világunk, hanem a muszlimok ünnepe, a Ramadán kezdetéről, ami április 1-én este kezdődött. Emlékezve alapító prófétájuk Mohamed történetére, aki 610-ben, kivonulva Hira hegyére, ahol imádkozott és böjtölt és a 27. napon megkapta Allahtól a szent könyvüket, a Koránt. Pedig fontos reájuk gondolni, mert a kereszténység után szorosan a második legnagyobb vallás, 1,8 milliárd hívővel, akik a földgolyó népességének 24%-át számlálják. Hitük szerint ilyenkor a pokol kapui zárva, a démonok leláncolva vannak, így e hónap a nélkülözések ellenére a béke és a szellemi megtisztulás időszaka. Milyen aktuális lenne ma is!

Az „első helyezett” kereszténység kb.2,3 milliárd lelket számlál. Ugyancsak áprilisban van a Megváltó kereszthalálának és feltámadásának ünnepe. A keresztények is imádkoznak és böjtölnek. Istenem, micsoda világbéke alakulhatna, ha ez a két szembenálló közösség ki tudna egyezni a közös érdekeik mentén.

Nem akarok senkit megbántani, ez egy röpke gondolatkísérlet. Annak ellenére, hogy a két vallás viharos elterjedése szinte párhuzamosan történt a IV. és VII. század magasságában, az ellenségeskedés, a keresztes háborúk formájában már a IX.-XI. században keményen zajlott. Utána az iszlám terjeszkedése Európában minket is elért, kemény küzdelmekkel és Mohács után 150 keserves évre elfoglalva az országunk nagy részét. Tudom, hogy mindkét oldalon könyvtárnyi teológiai és politikai könyv, írás tárgyalja a kérdést, de egyezség nem alakult ki. Pedig, a történelem azért a maga geopolitikai következményeivel és az idővel való összefüggésében érdekes helyzeteket is teremt.

Történelem

Egy szentföldi kirándulás során sorra látogattuk Jézus életének állomásait. Amikor már hazafelé tartottunk, elképzeltem, hogy egy amerikai kisdiák, akinek még nagyon távoli ez az európai világ, hogyan írná le az egyik látogatást a naplójába a XXI. század elején: „Názáreti Jézus, a keresztények Megváltója, akit a zsidók és a mohamedánok is tisztelnek, egy muszlim-arab településen, egy orosz (görög) ortodox templom pincéjében „látta meg a napvilágot”. Amikor elmúlt útitársaim harsány derültsége, elgondolkodtunk a történelem kacskaringóin. A születés helyszínén az első bazilikát Heléné császárnő, Nagy Konstantin felesége építtette 320 körül. Később Szent Jeromos itt fordította le az első Bibliát (Vulgata). Mivel leégett, a VI. században Justitianus felépítette a ma is álló templomot. 1757-ben a görög ortodoxok tulajdonában került. Ma már az örmények és a katolikusok is részt vesznek a fenntartásában.

A történelmet olvasva, és ezen elmélkedve néha elvágyódom más történelmi korokba. Ott mennyivel egyszerűbb, vagy jobb lehetett! De ha felriadok az álmodozásból hamar rájövök: mindenkinek a saját kora, a saját élete a legnehezebb. Ott kell helytállni, ebből a szempontból nincs választási lehetőség. Ez lehet kicsit könnyebb, vagy sokkal nehezebb.

Áldás

Két nap múlva túl leszünk a választásokon. Ha az egészségügy felől nézem, szakmai szempontból ugyanazt kell kérjük, elsősorban a betegek érdekében, bárki kerül a kormányra. Hogy nyugodtan gondolhassuk, a jelen temérdek baja és ellentmondása mellett a politika inkább áldás legyen, mint átok.

Ez egy különleges hétvége lesz. Persze csak a pihenőnapjaikat töltő, és többnyire  a szavazati jogukkal élő polgároknak. Mentősök, orvosok, ápolók, gazdasági-műszaki támogatóik tízezrei fognak a hét végén is dolgozni azért, hogy a magyarok megfelelő biztonságban élhessenek állampolgári jogaikkal.

Gondoljunk rájuk is szeretettel, barátsággal. Mert megérdemlik!

Címlapkép: Munkácsy Mihály (1884-1900): Golgota. 1884. Olaj vásznon. 460x712 cm.