BABAPISKÓTA

... annak ellenére hogy előtte mindig meglátogatom a mellékhelyiséget és nem is iszok. Most már odáig fajult a dolog, hogy egész úton azon idegeskedem,hogy nehogy wécére kelljen mennem vagy nehogy bepisiljek,mert az inger hirtelen jön rám,és olyankor azonnal wécére kell mennem. A legrosszabb az egészben az,hogy hiába van inger,sokszor képtelen vagyok pisilni..Nem voltam orvosnál,mert nem hiszem,hogy fizikai problémám lenne, azt gondolom lelki oka van ennek,mivel itthon semmi bajom,csak utazáskor meg néha iskolába jön rám és semmilyen tesi fájdalmam nincs. Emellett az éjszakáim is borzalmasak. Nagyon hamar elálmosodom,lefáraszt az iskola. Gyakorlatilag egész nap álmos vagyok,így esténként hamar elalszok,de éjszakánként szinte óránként felkelek és alig tudok elaludni..akkor is csak tévére. Kicsit talán önbizalomhiányos is vagyok. Úgy érzem hiába tanulok, sose lesz belőlem semmi. Nem látom a jövőmet magam előtt. Semmiben sem vagyok tehetséges. Nem vagyok jó sportoló, művész se semmi. Holott a két testvérem "zsenigyerek". És ettől nagyon sokszor szenvedek. Párkapcsolati problémám is van. Volt egy komoly kapcsolatom 2 és fél évig tartott, lassan másfél éve lett vége. Azóta volt egy rövidebb kapcsolatom,de nem tudtam a fiút úgy szeretni,ahogy kellett volna és azóta félek belekezdeni bármilyen kapcsolatba,mert úgy érzem többé nem fogok úgy szeretni senkit,mint az előző barátomat. Mondjuk jelentkező sem akad mostanában,de egyébként szeretek egyedül lenni,elmerülni a gondolataimban. Sokszor éreztem azt régen,hogy a párom csak egy "kolonc". Hangulatingadozásom is elég sűrűn van. Nagyon sokat viccelődök,sokat nevetnek rajtam a többiek,és én is rengeteget röhögök,ugyanakkor hirtelen ok nélkül teljesen megváltozok. Zenét kapcsolok, befekszek az ágyamba és sírok és azon gondolkozom,hogy semmi értelme felkelnem holnap reggel,hogy velem nem veszítene sokat a világ. Nagyon sokat gondolok erre,szinte minden este. Ha társaságban vagyok sokszor attól is félek,hogy hirtelen elájulok vagy rosszul leszek,de általában ezt hamar elhessegetem. Nem tudom,hogy ezek az érzéseim,gondolataim kapcsolatban állnak-e egy mással és azt sem tudom,hogy hogyan kellene ezeket megszüntetnem. Lehet,hogy apróságnak tűnnek,és csak én reagálom túl a dolgokat(általában ezt mondják,azok akiknek elmesélem) de valahogy szeretném rendbe hozni magamat.
Előre is köszönöm szépen a segítségét!

jelige: BABAPISKÓTA


VÁLASZ


Kicsit elszomorított az őszinte és részletes vallomása, mert inkább annak tartom, mint panasznak. Úgy vélem, nagyon jól összegezte a problémáit és a helyes diagnózist állította fel. Ami elszomorított az, hogy ilyen fiatal korban, felnőtt életének kezdetén került ebbe a helyzetbe. A hiba javítása a hiba felismerésével kezdődhet. A betegséget akkor lehet gyógyítani, ha ismerjük az okát. Ön megtalálta az okot. Segíteni első sorban önmaga tud. Értékelje át az életét, egyéniségét, jellemét, személyes értékeit. Mert vannak. A cél, ami Ön előtt áll, egy nemes cél, ahol meg fogja találni azt az örömöt, amit a foglalkozása (hivatása?) adni fog. Az élet célja a küzdés maga, írja Madách. Ne adja fel, vegye fel a kesztyűt, amit az Élet maga elé dobott és küzdjön. Minden elmondott panaszát, gondját a lelki egyensúly felbillenésével meg lehet magyarázni, amit - érzésem szerint - a szerelmi csalódás válthatott ki. Lehet, hogy külső segítséget kell igénybe vennie, ez a pszichológia-pszichiátria területére tartozik, de nem könnyű az Ön személyiségének megfelelő szakembert találnia. Rövid ideig talán irányítani kell a tájékozódását, ismereteinek bővítési irányát, amit meg tud tenni egy szülő, testvér vagy együttérzéssel rendelkező jó barát. De ehhez feléjük is hasonló őszinteséggel kell fordulnia. Talán másféle zenét, másféle irodalmat kellene választania, ami a reménytelenségből való kilábalást, a sikert segíti elő és másfelé tereli a gondolatait.