depressziós testvér

... Férjével együtt élnek de házasságuk erősen megromlott, külön alszanak csak a gyerekek és a pénztelenség miatt élnek egy fedél alatt. Férje lelkileg terrorizálja, mindenért szekálja... Nővérem egyébként is csendes tipus volt, visszahúzódó, önértékelési problémákkal. Mióta azonban megromlott a házassága, egyre rosszabb a helyzet. Nagyon keveset beszél, ha szólunk hozzá, néha olyan mintha nem is figyelne, ha válaszol, csak halkan, tőszavakban. A gyerekeit ellátja, de mintha nem nevelné, szinte alig szól rájuk, mindent elnéz nekik. Sokszor csak ül és néz maga elé. Ha vendég érkezik hozzájuk az se zökkenti ki ebből az állapotból. Sajnos mondhatjuk, hogy hajlamos az öngyilkosságra, 10 éves kora óta nevelkedett a családunkban, az igazi édesanyja kb 9-szer próbálkozott öngyilkossággal, még végül sikerült neki. Így nagyon félünk, hogy ő is hajlamos rá, bár erről nem (sem) beszél.
Erős a gyanúm, hogy orvosi segítségre szorul, mégis attól félek, hogy ha ezt megemlítjük neki, csak még jobban elkeserítjük és csökkentjük az önbizalmát (emellett még több indokot adunk a férjének, hogy szekálja emiatt) Mit tehetünk mi (testvér, nevelőszülő) az érdekében?
Válaszát előre is köszönöm!


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Gondolom a nővére beszámítható magyar állampolgár. Gondolják át, hogy mit jelent a valódi segítség.
Ha a nővére úgy érzi szeretne hozzám fordulni, nagyon szívesen segítek neki. Az aggódás az egyik legnagyobb önbecsapás, még akkor is, ha a szándék teljesen tisztességes, mint az Önök esetében.
Az a javaslatom, hogy naponta, amikor van egy kis ideje, helyezze nyugalomba magát és gondoljon a nővérére.
Egy kérésem van: csak kérdéseket tegyen fel, választ ne adjon és ne is várjon. Csak kérdezzen, kérdezzen.


Együttérzéssel: dr.Lajtavári László