Egy kétségbeesett Tini!

...(úgymond átéltem mind azt amit akkor,teljesen úgy éreztem).A legjobb barátnőmmel ezek után többször is összevesztem nagyon csúnyán(akivel addig sose és már 12éve a legjobb barátnőm),ami teljesen kikészített. És az elmúlt 1évben észrevettem az iskolába még a barátaim között is szorongok,és elég sokszor a társaságot is kerülök,alvászavaraim is vannak 1éjszaka alatt 2x is felkelek,rossz álmok kiséretével. Állandó félelemérzet is jelenkezett..Valamint magamat hibázattaom mindenért(amit már mások is észrevettek) és csak gyötröm magam. Sokszor nem eszek néha egy egész nap úgy,hogy nem is vagyok éhes.A jeleneteket amiket átéltem,általánban újrajátszom magamba. Valamint állandóan dühös vagyok,egy kis apróságon is akár,ezt sajnos néha másokon vezetem le (ezálltal észrevették ezt is rajtam,hogy
állandóan dühös vagyok),valamint boldogtalan...Üresnek érzem az életemet,és érdektelennek.
Mivel félek bárkihez is fordulni,ezért választottam Önöket poszttraumás stresszem van?
Ha ez az egész amit leírtam semmi köze sincs ehhez a stresszhez kérem elnézésüket,és,hogy elolvasták és válaszolnak rá ezért pedig nagyon hálás vagyok_(:
Egy kétségbeesett Tini!


VÁLASZ


Kedves 16 éves lány!

Dehogy nincs köze a stresszhez, de abban nem hiszek, hogy helyes, ha az élet mindennapi problémáit szépen csengő orvosi címkékkel látjuk el. Az ember érzelmi lény, serdülőkorában különösen és ezekkel az érzésekkel bizony meg kell tanulni bánni, sem elfojtani őket, de nem állandóan élni bennük, egyszóval megtanulni a helyes kontrollt, a szabályozást.
Nem az a gond, ha "totálisan" (teljesen) átélni az érzéseit ( én ennek a pártján vagyok, azaz az életet teljes egészében ki kell élni), a problémát inkább abban látjuk, ha nem a jelen pillanata a legfontosabb, hanem a múltbeli érzéseinket nem tudjuk letenni és a jelenben is azokat éljük meg és feltehetőleg még a jövőben is.
Ha nem tudjuk megtalálni a súlypontunkat ( az egyensúlyt) akkor előbb- utóbb minden összekeveredik és nem valóságot látjuk, hanem azt, amit belevetítünk.
Talán ebből alakul ki a " posttraumás stresszavar", de a dolgunk szerintem az, hogy NE alakuljon ki, kedves l6 éves lány.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László