elhagyottság érzése

...Folyamatosan téveszmék keringenek a fejemben, folyamatosan ez pörög az agyamban, az elhagyottság érzése, az hogy senki nem szeret, holott a családom, nagyszüleim mellettem állnak a végsőkig. Néha sírógörcsök törnek rám, meg naponta többször spontán rám tör a sírás csak úgy, és olyankor erős zsibbadást érzek a kezeimben és a légzésem szaporává válik, vérnyomásom is felkúszik 165 re. A fejemben sokszor hallom az általam örökké ismételt gondolatokat, hogy mi lesz ha???. A tanulásomra is kihat, szinte egész napom e körül forog. Néha már ülök egy magam és nézek, vagy bámulok ki az ablakon. Mikor eszembe jut 1-2 szem Frontint bekapkodok. Mivel édesanyám is pánikbeteg volt. Van amikor esténként titokban 4 szem 0,25mg is bevettem, olyankor nem érdekel semmi sem, csak az hogy kikerüljek ebből az állapotból és végre olyan legyek mint régen. Nem szégyellem alkoholra is szedtem frontint, hátha jobban leszek. Néha ha annyira sírok, vagy rosszul vagyok akkor vannak olyan gondolataim, hogy
néha jobb lenne ha nem is lennék annyira sok probléma van velem. Olyan érzéseik is sokszor keringenek bennem, hogy mindig én vagyok a hibás, mindig én vagyok a rossz, és minden rajtam csattan. Olykor mániákusan ragaszkodok valamihez, mindig egyet ismételek, ismételem ugyan azokat a szavakat. Elmondanak valamit itthon, hogy legyen erőm és változtassak rajta olyankor visszakérdezem mindig, hogy min? és hogy kéne? mintha nem ezen a világon lennék olyan, sok képzelt problémám van, mintha képzelt beteg lennék, és nem vagyok képes szembesülni az élet valós problémáival, családtagok szerint álomvilágban élek. Volt, hogy felültem a buszra és csak úgy mentem 2 kört a városban céltalanul bolyongtam csak mehessek....


VÁLASZ:


Kedves levélíró!


Köszönöm a gyönyőrűen megfogalmazott és a lelke legmélyéről fakadt sorait.
A legfontosabbal kezdem.
Ön a valóságban él, nem álomvilágban.
Akik azt hiszik, hogy a valóságban élnek, álomvilágban élnek.
Ezt fontos lenne megértenie.
Ne szégyellje magát, ne vallomás legyen a néhány szem Frontin és az időszakos alkohol. Van, amikor olyan erős a szenvedés nyomása, hogy ez marad az egyetlen menedék, hogy élhessünk tovább.
Ön nem bűnöző, nem kábítószeres, nem drogos. Ön egy tisztességes, a feladatait ellátó fiatalember, aki tanul, egyetemre jár és boldogságra vágyik, mint mi mindannyian.
De vigyázzon, a szavaknak van " mágiája", amit a modern pszichológia, " önbeteljesítő jóslatnak" nevez.
Ezen a ponton valóban találkozik az ősi mágikus és a modern racionális gondolkodás.
Egyszerre nem lehet mindent megérteni, ez a törekvés csak káoszhoz vezet.
Kezdjen el gondolkodni, Ön erre intellektuálisan és érzelmileg is képes. Ha mást nem tesz, mint lassan, tagoltan újra és újra elolvassa, amit írtam, és nem megfejteni akarja, hanem kérdéssé formálva ismételgeti, akkor jön egy pillanat, a megértés pillanata. A pillanat, amikor elhiszi, hogy nem álomvilág az élete, hanem egy szenvedő ember kiállt az égre. Akkor kezdenek majd megváltozni a jelenleg még negatív és Önt teljes káoszba vívő gondolatai és megélheti a csodát, minden szava igaz marad, de átfordul poztívba, spontán, magától.
És ettől kezdve a gondolatai teremtővé válnak és elengedi a negativitást.
Csak ne erőlködjön, ne pusztítsa feleslegesen az energiáit, mert azokra nagy szüksége lesz, az Életben.

Boldog ünnepeket kívánva: dr.Lajtavári László