fedezet

.... közben 15 esetben volt szükség a ritmuszavar kiütésére. Most már a szívem elfogadhatóan működik, de állandó félelemben élek, szorongok, kapcsolataimat gyakorlatilag leépítettem, sajnos már a családom is nehezen viselem el. Alig van valami, ami leköt. Xanax nyugtatót szedek, napi 3x0,25 mg-t. Pszichológushoz járok, de a képezéses relaxációt kértem mellőzni, mert nem éreztem jól magam ebben a helyzetben. Jól tettem?
Konkrét kérdésem: ki lehet-e gyógyulni ebből az állapotból, és mi az útja, avagy el kell fogadnom ezt a helyzetet és alkalmazkodni a lehetőségeim szerint állapotomhoz.
Tisztelettel: fedezet


VÁLASZ


Tisztelt Fedezet!

A krónikus betegségben szenvedő emberek gyakran élnek át szorongást, depressziót. Számukra a legfontosabb cél annak megértése, hogy továbbra is van lehetőségük kontrollt gyakorolni az életük felett. A betegségükkel ugyan meg kell tanulniuk együtt élni, de ez koránt sem jelent teljes önfeladást. Az első lépés, hogy célokat fogalmazzanak meg. Az aktív jövőképpel rendelkező betegek a család számára sem jelentenek akkora megterhelést, mint a passzívan beletörődők. A pozitív hozzáállás, a reális célkitűzések ösztönzik a környezet segítségnyújtási hajlandóságát is.
A szorongások leküzdésében érdemes pszichológus támogatását kérni. A terápia során, viszont mindenképpen el fognak jutni oda, amikor szembe kell nézni a szorongást kiváltó érzésekkel, a valódi okokkal. Ez az esetek jelentős részében kellemetlen, de elengedhetetlen ahhoz, hogy érthetővé váljanak a problémák.