gyermekem 2009 óta bipoláris zavarral kezelik

...Seroquel 300 at este 1db szed nappal :1Neuroptim táplálékkieg.
1 Supradint 1 halolaj kapszula 1 c vitamint és később még 2db halolaj k.-t. napi 2x 2km gyaloglunk. pár percig tornázik néha.sokkal jobban van de agresszívabb is lett tudom kezelőorvosnak mondjam el de febr.23-án jutunk el hozzá és pár perc ez az idő kérem nem akarom sehova se beadni köszönöm szives válaszát


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Talán érdemes elolvasnia az előző válaszomat, ami Önhöz is szól.
Olyan egyértelműen beszélünk a bipoláris zavarról, mintha " vakbélgyulladásról" lenne szó és elfeledkezünk, hogy a pszichiátriai problémák nagyon komplex jelenségek és nem szabad ugyanolyan egyértelmű orvosi kórképeknek tartani öket, mint a testi betegségeket.
Bizonyára nagyon nehéz lehet egy problémás gyerek szülőjének lenni és tudom, hogy nagyon nehéz sorsot " választott" ezzel, de gondoljon arra, hogy véletlenek nincsenek.
Nem tudom emlékszik-e a fizikában tanult " különböző erők eredője", vagy a matematika " legkisebb közös nevezője", " legkisebb közös sokszorosa " tételekre ( ha nem kérem nézzen ezeknek utána, tanulni, mindig jó dolog!) és próbáljon komplex módon gondolkodni, mert csak így tudja elkerülni, hogy a gyereke gyógyítása körül káosz, tanácstalanság alakuljon ki. Mert ez egészen biztosan ahhoz fog vezetni, hogy egy " vélt betegségből " valódi" betegség alakuljon ki.
Nagyon megértem az édesanyákat és ma már azt is sokkal jobban megértem, hogy gyakran olyan mértékben aggódnak és vonódnak be a gyerekük problémájába, hogy már saját maguk is részesévé válnak a tünetek fokozódásának.
Bonyolult helyzetekben fokozni kell a tisztánlátásunkat és ehhez az első lépés, hogy nem előbbre, hanem egy lépéssel, aztán kettővel hátrább lépünk, szakmai szóval " kivonódunk" egy kicsit a helyzetből, hogy tisztábban lássunk és főleg, hogy zavartságunkkal, tanácstalanságunkkal ne mi magunk ártsunk!!!

Ezért írtam a levelem elején, hogy nehéz sorsot választott magának, mert ahogy idősebb lettem, egyre jobban megértem az édesanyák problémáját és együttérzek velük, mert nagyon nehéz a helyzetük.
Remélem legalább valamit sikerült "érzékeltetnem Önnek" , hogy az élet bizony nehéz helyzetekbe tud állítani minket és ebben bizony tanácsra van szükségünk.
És nyugodtan kérdezzen tovább, ha nem ért valamit, ha valami rossz érzése van, érdemes, hiszen a gyerekéről van szó.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László