Kegyetlen szülők ?

... / diplomák, a sportokban több jelentős eredmény / nagyon hirtelen magasra emelkedő pályakezdés, nősülés, gyermek. Aztán 30 éves kora körül kezdődött a vesszőfutása. Depresszió, bipoláris stb. Több kezelés, kórház, teljes szakmai, magánéleti /válás/ csőd. A lejtő alján van. Velünk / a szüleivel / 5 éve teljesen megszakította a kapcsolatot. Telefont cserélt, ne tudjuk hívni ,mert valaki valamikor mondta neki, hogy ezek örökletes betegségek, főleg anyai ágon. Azóta szerintünk gyűlöl minket. Soha egy névnapi,karácsonyi üdvözlet, semmi. A születésnapokat talán el is felejtette.Szilveszter előtt a volt feleség / ő 6 év után/ jelentkezett. Csináljunk a fiunkkal valamit, mert baj van. Megadta telefonszámát. Kb. 1 órát próbáltam beszélni a fiammal. Utána a telefonja megszűnt. Mint kiderült eltörött. / !?/ Most tudatták velünk, kórházban van.
A kérdésem az, kötelezhetnek bennünk arra, hogy a bennünket szinte gyűlölő és talán ennyi év után veszélyt jelentő fiúnkat a kórház után magunkhoz kell költöztetni ? Ezt őszintén megírom, nem szeretnénk, és szerintünk ő sem . 18 éves korában elment egyetemre, megnősült azután már lazult a kapcsolatunk. Az utóbbi 5-6 évben az ő kifejezett parancsára nem is volt semmi, de semmi kapcsolatunk. A családjával sem. Nincs elképzelésünk sem, mit tegyünk. Idősödő nyugdíjasok vagyunk, egyre több betegséggel, bajjal, egyre kevesebb erővel. Eddig kb. 200 km-re lakott tőlünk. az igaz, hogy van egy családi házunk négyzetméterre lenne helye, de elképzelni sem tudom, hogy itt rettegjünk, hogy mi is véletlenül "eltörünk"
Ön szerint itt mi a megoldás, a kötelesség, az emberség, a szülői szeretet és a többi nézőpont szerint ???
Aggódva várom válaszát " Kegyetlen szülők ?" jelige


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Emberileg nagyon megértem Önöket és szívesen próbálnék segíteni Önöknek, de a felnőtt fia teljes jogú magyar állampolgár, az ő személyes adatairól a törvény is tiltja, hogy harmadik személlyel beszéljek.
Nem hiszem, hogy Önöknek most bármit kellene tenni, azon kívül, hogy a maguk részéről nyitottak a kapcsolat folytatására.
A fiának, ha kéri, külön szívesen segítek.
Nagyon közel áll hozzám, ami gyötri Önöket és csak azt kívánom, hogy próbálják elfogadni, hogy Önök eleget tettek a kötelességüknek és felelősségüknek, felnevelték a gyereküket.
Megérdemelnék, hogy nyugodt, békés körülmények között töltsék el életük utolsó szakaszát.
Ma már nem Önök felelősek a fiukért, hanem ő Önmagáért.
Ami pedig a szeretetet illeti sajnos egyre jobban kiszorul az emberi kapcsolatokból. Önök még a régebbi és nagyon tisztességes kultúra szokásait fogadták el, sajnos a világ nagyon rossz irányban változott.
Minden jót kívánva, együttérzéssel: dr.Lajtavári László