Tisztelt Dr. Nő/Úr!
Kényszerbetegeknél előfordulhat, olyan jellegű kényszergondolat, hogy esetleg nem csak gondolt valamire, hanem azt valóban el is követte? ...
... Kényszerbeteg vagyok, több éve nem voltak hangsúlyosak a tüneteim, de mostanában sok veszekedés volt a családtagjaimmal ami nagyon kikészített és megint visszatértek a nyomasztó gondolatok, képek. Ezek mind egy soha ki mondott gyerekkori trauma emlékeit idézi (esetleg most én teszem ugyanazt a gyerekemmel)és a családtagjaim számon kérnek érte amiből veszekedés lesz. Ezen gondolkozva eljutok odáig , hogy szinte emlékszem rá, hogy meg is történt az adott dolog. Persze emelett emlékszem a valóságra is, de mi van ha rosszul!??Megkérdezni nem merem senkitől a valóságalapját, mert szégyellem magam miatta. Napi min 10órát foglalkoztat a téma ami 2-3 lehetséges képet, történetet jelent. Ezt a levelet is félve írtam le, nehogy valaki ismerős felismerje, hogy én írtam. Válaszát előre is köszönöm.
VÁLASZ
Kedves levélíró!
Már válaszolt is a kérdésére. A szégyenérzettel kellene foglalkoznia. És igenis kérdezze meg.
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László