Jelige:Lehet egyebül?
Tisztelt dr.Lajtavári László!
Az lenne a kérdésem, hogy egyedül lehet-e hagyni egy paranoid skizofrén beteget?
Fiamról 21éves korában állapították meg, hogy paranoid skizofrén. kb 3-4 év alatt tökéletes állapotba hozták. Oly jó állapotba került, hogy a gyógyszer szedését egyik-napról a másikra abba hagyta. Sajnos ennek az lett a következménye, hogy elkezdett inni és drogozni. 2008 decemberében ismét kórházba került fél évet töltött bent. 2009 július elsején engedték ki.
A zárójelentésében ez áll: A raptus jelleggel felbukkanó halluinatoros élmények, gravis félelmi reactiok, máskor pedig a trigger factort nem jelentő produktív tünetek híján is el-el hagyta az osztályt, ezért a hospitalisatio ideje elhúzódott. Agressivitást, környezetére nézve veszélyeztető tünetet egyetlen alkalommal sem észleltünk, bár gondolati szinten beszámolt a visszatérő obsessiv késztetésekről, ezeket azonban magnyilvánulásaiban nem mutatkoztak meg. A fenti transitoricus episodokon kívül mindvégig közreműködő, a konvencionalitást-illemet betartó, nyugodt magatartást tanusított. Több alkalommal részt vett eltávozásokon, ahonnan általában ugyanolyan compensalt állapotban érkezett vissza. Hozzátartozó elmondása szerint júliustól az indokolt napközbeni felügyelete megoldódott, így állományunkból kiírjuk. Havonta egyszer a rendszeresen szedett clozapin miatt vérkép ellenőrzés szükséges. A risperidon tartalmú depot injekció alkalmazása agitatio esetén frekvensebbé tehető, pl . hetenként.
Most fél éve itthon van. Szedi a gyógyszereit. Én az édesanyja vagyok a gyámja. Napközben nappali foglakozásra jár be egy közeli intézetbe. Van amikor itthon nem beszél, csak ül és „néz ki a fejéből". Ilyenkor beszélünk hozzá, nagyon ritkán válaszol a kérdéseinkre. Semmi nem érdekli. Az is előfordul, hogy azt mondja, ki kell ugrania az ablakon, mert a hangok ezt mondják.
Most február másodikán voltunk orvosnál, ezt írta a papírjára a doki: Előző kontroll óta a beteg saját megítélése szerint néhány panasza fokozódott. Acusticus hallucinációk újra jelentkeztek, amik félelmet, szorongást idéznek elő.
Hárman lakunk együtt a lányom (21 éves), fiam(28 éves) és én. A lányom el akar költözni,(jogosan), mert már nem bírja idegileg. Csak, hogy akkor lesz olyan időszak amikor teljesen egyedül lesz a fiam, mer én dolgozom. Munkába meg kell járnom valamiből élnünk is kell.
Tud-e esetleg valami megoldást javasolni? Köszönöm válaszát