Tisztelt Doktor Úr!
Én egy 18 éves lány vagyok akinek az édesanyját már 10 éve kezelik psyhiatrian .
Sajnos a betegsége mára már nagyon súlyos lett és bővült másokkal is...
... Az ambuláns lapján az található: Schizotipiás rendellenesség,disztimia,szomatizáció,depresszió,paranoiditás skála magas értékeket,paranoid tünetképződést jelez,realitás index pathológiás,regresszió index pozitív,és még sok más.
Jelenlegi gyógyszerei : Perdox,Rexetin,Frontin,Xanax sr.
A nap 24 órájából 22-t fekszik kb és egyensúlyzavara van a boltig sem mer elmenni.
Dolgozni évek óta nem tud elmenni.
Az orvosok azt mondták be kell feküdnie a korházba ,de ő nem akar mert fél ,hogy kisérleteznek rajta.
Kérem segítsen mit tehetek egyedül vagyok a családban anyukámmal és sokszor mondta már,hogy öngyilkos akar lenni.
Meg akarom gyógyíttatni , hogy ugyan olyan ember legyen mint régen volt .
Kérem segítségét,tanácsát!
Köszönöm szépen!
VÁLASZ
Kedves levélíró!
Köszönöm szépen a levelét, igazán ritka, hogy valaki ilyen őszinte segítőszándékkal viseltetik édesanyja irányában.
Nehéz kérdést tett fel nekem, annak ellenére, hogy évtizedekig dolgoztam nagy pszichiátriai osztályon és nagyon sok hasonló sorsot láttam, mint az édesanyjáé.
Nyilván a családi környezetre vágyik, sajnos leveléből nem derül ki, hogy milyen körümények között él, mekkora teherrel járna édesanyja otthoni ápolása.
Az az érzésem, hogy jól beállított gyógyszerekkel, humánus pszichiátriai segítséggel, igénybe véve az elérhető és még müködő szociális, közösségi és orvosi ellátást, édesanyja otthon is tartható lenne.
Kórházba csak akkor kell bevinni, ha az állapota súlyosan Ön és közveszélyes, de leveléből nem ez derül ki.
A hosszú távú ellátása az amin eltöprengtem, nyilván felvetik majd a gyámság alá helyezés és elmeszociális otthoni elhelyezés kérdését is.
Nekem az a véleményem, hogy jobb lenne neki, ha egy "normál" idősek otthonába kerülne, ahol emberiek a körülmények, Ön gyakran tudja látogatni és megfelelő gondozást, ellátást kap és közösségben élhetne.
Magam részéről ezt a két megoldást tartom emberségesnek, ma hazánkban.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László