Marika!

Kedves Marika!

Nagyon szépen köszönöm számomra is tanulságos levelét. Mondanom sem kell, hogy a legfontosabb, hogy jól van. Lehet, hogy szokatlan, amit irok, de szerintem Ön egy rendes, szeretni tudó ember. Az a tapasztalatom, hogy azok gyógyulnak meg, akik nagyon meg akarnak gyógyulni.
A fél világ jelenleg azon vitatkozik, hogy, van-e depresszió, mivel lehet gyógyítani, gyógyszerrel, pszichoterápiával, vallással, jógával - sorolhatnám. És az én válaszom mindenre az, hogy igen. Ha nagyon messziről próbálom nézni Önt, akkor egy számomra szimpatikus embert látok, aki az életút felén elfáradt, egyre rosszabbul érezte magát, megváltozott a viselkedése és ez egyre jobban zavarta. Ha újra elolvassa a levelét, látni fogja, hogy a probléma okát nem a külvilágban keresi, hanem megélte, a saját változását.
Ez talán a legfontosabb. Az emberek többsége másokra, a világra hárítja problémái okát és emiatt nem gyógyul meg. Ugyanis ehhez a világnak kellene megváltozni, ami - mint tudjuk - nem megy egyik napról a másikra.
A legszerencsésebbek azok - mint Ön is - akik egyszerüen megélik a változást és ez zavarja öket, szeretnének kikerülni ebből a kátyúból.
(Dante Isteni szinjátékja is így kezdődik : az életút felén egy sötét erdőben eltévedt, az utat nem találta.És akkor jött Homérosz, a kisérő, aki levezeti a pokolba.És az út megtétele az, ami meggyógyítja a költőt.)
Az emberi elme fantasztikus találmány, mert van benne egy öngyógyító lehetőség. A probléma az, hogy amikor bajban vagyunk, nem tudjuk müködtetni, ehhez kell valami külső segítség. És ez lehet bármi !
Ön valószínüleg komolyan vette a gondjait, nyilván hosszú töprengés után ismerte el, hogy Önben történt valami és ezt elvállalta. Oda fordult, ahova ilyenkor az emberek szoktak, orvoshoz. Valószínüleg az orvos is rendes ember lehetett. Adott Önnek egy olyan kémiai szert, ami képes megemelni azoknak a kémiaI anyagoknak a mennyiségét az idegrendszerben, amik jelenléte kell ahhoz, hogy örömet érezzünk, vagy egyszerübben szólva jobban érezzük magunkat a börünkben. Ezek a gyógyszerek hatnak, azaz nem hatás nélküli placebo szerek.
Ön valószínüleg komolyan bízott abban, hogy segítséget fog kapni és meg is kapta. Teljesen mindegy, hogy ami Önnel törélnt, azt depressziónak hívjuk-e, vagy valami másnak - ezek szakmai kérdések - A leirása alapján szerintem is depresszió volt, de én nem szeretem ezeket a diagnózisokat.Én nagy szerencsének tartom, hogy nem gondolkodott diagnózisokban és nem hitte el, hogy depressziós.
Bármilyen furcsa, de ettől gyógyult meg. Lehet, hogy magától is rendbejött volna, lehet hogy valami egészen más hatás éri és attól jön rendbe. Annyi történt, hogy meggyógyította magát.
Szerintem most jó sokáig szedje a gyógyszert, az abbahagyásra nagyon, de nagyon vigyázzon, mert mégegyszer nem lesz ilyen szerencséje.
És azt az időt, amig jól van, használja fel arra, hogy megtudja, mi is történt Önnel. Mert történt !
És itt következik, a dolog lélektani része. Mitől merült le (szerintem ez a diagnózisa. Lemerült mint az akkumulátor), mit lehet tenni,. hogy ez ne ismétlődjön meg. És akkor tehet egy csomó dolgot, beszélhet pszichológussal, elmehet futni, jógázni, mehet szinházba, lehet szerelmes, elmehet Tibetbe, vagy megjárhatja az El Caminó-t, teljesen mindegy.
Szerintem a fő tanulság az lenne, ha ezt megfejtené és keresne valami újat az életében, vagy újra tenné, ami eddig is segített.
Ha így fogja fel, akkor teljes lesz a siker.
Ne haragudjon, hogy ennyit irtam, de olyan jó lenne, ha ezt sokan elolvasnák. Mert a gyógyulás, mindig egy kis csoda. egy titok, amit nem véletlenül kapunk.Figyelmeztetés és ezt komolyan kell venni.
Sok sikert.

együttérzéssel: dr.Lajtavári László