...Már a szeptemberi kezdés óta gondok vannak (most második évfolyamos), de azt hittük belerázódik és rendbejönnek a dolgok, de nem így lett. Már kétségbeejtő a helyzet. A koliban a szobatársaival állandó a feszültség, a veszekedés. A tanulmányi helyzet sem túl rózsás. Egészségileg a térdével van gond, nem sportolhat. Most úgy érzi, hogy ő selejt, semmire sem jó, semmit sem tud megcsinálni, a barátjával is összevesztek. TEljesen maga alatt van, és nem engedi,hogy segítsünk, hogy szakemberhez menjünk. Ha azt mondjuk,hogy hagyja ott az egyetemet, nem ér ez ennyit, akkor azt mondja, hogy mi is azt hisszük, hogy ő nem képes rá, mi sem hiszünk benne, akkor ő miért hinne magában. Nagyon félek, hogy valami hülyeséget csinál. Kérem adjanak tanácsot!
Rebeka jeligére
VÁLASZ
Kedves levélíró!
Nehéz elég jó szülőnek lenni, mi tökéletes szülők szeretnénk lenni. Nem szeretek tanácsot adni, mert az azt jelzi, mintha jobban tudnám, mit kell tennie a kérdezőnek. A lánya már felnőtt. Úgy érzem túlságosan belevonódtak az életébe, a problémáiba. Képtelenség valaki helyett élni az életet, még akkor is, ha látjuk a másik hibáit.
Életét mindenki maga alakítja, csak így tud felelősséget vállalni érte. És ezt fontosabbnak tartom, mint egy konkrét helyzet megoldását.
Szerintem hátrébb kellene húzódniuk.
Együttérzéssel: dr. Lajtavári László
További kérdések-válaszok és cikkek a témában az alábbi kulcsszóra kattintva olvashatók