Renike

... 2 éven keresztül, később teljes egészében elmúlt, egyik napról a másikra.2 héttel ezelőtt éjszakai műszakba dolgoztam a munkahelyemen, és egyszer hirtelen végig futott rajtam egy melegség, és úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok, de nem történt meg. Aztán elég furcsa gondolatok jutottak eszembe mindenféle betegségekről és végül rámjött a halálfélelem is. Azóta van még egy furcsa érzésem is, mégpedig a következő: néha úgy érzem, mintha a szívemet megszorítaná vki, aztán ugyanez az érzés végig fut a bal karomon is, majd zsibbadni kezdenek a lábaim. Abba a pillanatba az jut az eszembe, hogy szívinfarktusom lesz ( teszem hozzá, hogy 26 éves vagyok). Ez az érzés egyik pillanatról a másikra történik meg, aztán kb. 20 perc elteltével el is múlik. Lehet köze a munkámhoz esetleg? A 8 órámba meg sem állok és egész nehéz dolgokat emelgetek.Vagy esetleg ténylegesen van baja a szívemnek, vagy megint csak a pánikbetegség tört elő belőlem.
Türelmét és válaszát előre is köszönöm!

Válaszát a Renike jeligére várom!


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Nagyon érdekes, amit írt, mostanában figyeltem fel arra, hogy a pánik tünetek pillanatokon belül képesek teljesen elmúlni és ugyanígy meg is jelenni.
Ez teljesen megváltoztatta az eddigi felfogásomat, illetve megerősítette már régebben kialakult véleményemet, nevezetesen azt, hogy a tudatállapotok teljesen hirtelen meg tudnak változni.
Én sokat voltam Nepálban, ott teljesen természetesnek tartják, hogy a tudatunk állandó mozgásban van. Az ott alkalmazott meditációs gyakorlatok során valóban kétségtelenül észlelhető, hogy, meditatív állapotban a gondolataink, érzéseink jönnek-mennek, azaz a tudatállapotunk állandó változásban van.
A nyugati kultúra sokkal stabilabb tudatállapot elképzeléssel bír és ugyanígy van az Ego képünkkel is.
Ön valószínűleg képes spontán is "megnyitni" a tudatát, valószínűleg érzékeny lélek is lehet, amit én nagyon értékelek.
Azt hiszem ezért fontos, hogy a pánik tüneteket ne betegségnek, hanem egyfajta megváltozott tudatállapotnak tartsuk.
De hát az egyéniségünk között nagy különbségek vannak.
Nem hiszem, hogy szervi szívbetegsége lenne ( bár ezt csak kivizsgálás után lehet kimondani), de tudja, hogy képesek vagyunk a szívünkkel is gondolkodni, csak erről ebben a nagyon materiális és racionális kultúrában hajlamosak vagyunk elfeledkezni.
Pedig még a közmondásaink is erre utalnak: pl. "ami a szívemen az a számon" - jó lenne, ha ez egyre többünkre lenne igaz.
Nekem nagyon szimpatikus Ön és őrizze meg ezt a nyitott, a szívével is gondolkodni képes egyéniségét.

Üdvözlettel: dr. Lajtavári László