... órákat végig aludtam szinte állandóan fáradt voltam, egyáltalán nem voltam megelégedve magammal majd kezdtem nagyon sokszor szédülni, próbáltam segíteni magamon elmenni mozogni, társaságba lenni hiszen tudom, hogy ezt a két dolgot imádom, de nem segítetett, nem tudtam rendes lenni az emberekhez, kommunikálni velük. Nagyon gyorsan változik a hangulatom, mindig hirtelen haragú vagyok. Semmi sem kelti fel az érdeklődésem, negatív gondolatok jutnak mindig eszembe, könnyen elfáradok. Mostanában elmúltak a szédüléses tünetek, sírni szeretnék de egyszerűen sehogy nem megy, baráti kapcsolataim nagyon meggyengültek, futni járok jobban érzem magam, de nem tudom valóban így van-e vagy már csak megszoktam ezt az állapotot. Anyának nem merek szólni, hogy vigyen el pszich
ológushoz, mert félek, hogy az lenne a vége, hogy mondjam el neki mi bánt, de nem szeretem vele megbeszélni, mert nem nagyon ért meg és mindenből gúnyt űz. Maga szerint mi lenne a jó választás? válaszát előre is köszönöm :))
VÁLASZ
Kedves levélíró!
Óriási szerencséje van,hogy a korábbi évei ilyen zavarmentesen zajlottak.
Nekem is az a kérdésem, hogy akkor mi változott meg?
Véletlenek nincsenek. Muszáj lenne valakivel alaposan átbeszélni a történteket. Ön nem beteg, csak valamikor, valamiért elakadt az életében.
Megértéssel: dr Lajtavári László