... Pontosan nem amiatt, mert az csak utólag derült ki. A lényeg: a bal petefészkem egy haemangiómával gyakorlatilag olyannyira rá volt nőve a vastagbélre, hogy nem is tudták csak egyben, a bélszakasszal együtt eltávolítani. Emellett teli volt a hasüregem összenövésekkel.
Most két nőgyógyász között megy a vita, az egyik azt állítja, hogy ez a diagnózis hülyeség, mert egy haemangióma általában születéstől vagy gyerekkortól ott van, ahol, viszont szerinte endometriózis, amit viszont a szövettan nem igazolt.
Létezik olyan, hogy hasfelnyitásos méheltávolítás (rosszindulatú daganat miatt), rendszeres hüvelyi, hasi UH (nem egy helyen csinálják, egy profi UH-szakorvos, a másik a nőgyógyászom, aki szintén nagyon jó szakember) során egy ilyen elváltozás éveken, évtizedeken át ne derüljön ki? Ön szerint hagyjam a csudába az egészet, vagy "nyomozzak" tovább? Ugyanis félek hogy a maradék petefészkem, illetve a többi szervem is így járhat.
Tíz éve a jobb nyolcas agyidegen találtak egy acisticus neurinomát, amit nem lehet műteni. Ön szerint mitől lehet ez a rengeteg különös elváltozás? Mit tehet az ember, hogy ha már ezekkel együtt kell élnie, ne szaporodjanak tovább? Vagy el kell fogadnom, hogy ez van, bármikor, bármilyen rendszeres ellenőrzés ellenére bárhol felbukkanhat a szervezetemben ilyesmi?
Válaszát előre is köszönöm,
üdvözlettel: egy elkeseredett 42 éves nő
VÁLASZ
A vitával kapcsolatban nem tudok állást foglalni, igazságot tenni és nem is akarok. Hogy mit mutatott a szövettan, miért nem látták korábban, ez is megválaszolhatatlan kérdés. Azt tudomásul kell venni, bármilyen kiváló egy orvos, a tévedés őt is elérheti akár ultrahangról, akár szövettanról van szó. Vannak olyan egyének, akikben daganatok többszörösen is előfordulhatnak, ezek az egyének genetikusan tartalmazzák ezt a tulajdonságot. De teljesen véletlen is lehet a két jóindulatú daganat előfordulása, a hemangioma gyakori, az acusticus neurinoma ritka. Én szeretem tisztázni a dolgokat ha egy mód van rá, de ez nem jelenti azt, hogy Önnek az én véleményemet feltétlenül követnie kell.