Tisztelt Lajtavári László doktor úr!
Olvastam a " nagyon aggodó nagymamának " írt válaszát, és szeretném hozzáfűzni a magam tapasztalatát. Akkoriban 13 éves fiamnál tapasztaltam a 14 éves kislány viselkedéséhez hasonló gondokat. Megértem a nagyon aggodó nagymamát, minket is nagyon nyugtalanított. Magamtól elvittem a Nevelési Tanácsadóba. Sajnos, nem vettek komolyan. Pedig a szülő csak akkor viszi ilyen helyre a gyerekét, ha komoly oka van rá. A fiam azóta diplomát szerzett, és munkába állt. Úgy látszott, hogy minden rendben lesz, de változni kezdett. Ma már huszonévesen valamiféle álomvilágban él. Megjön a munkából, visszahúzódik a szobájába, és órákon át ül a fal felé fordított fotelban és nézi a csupasz falat. Azt mondja --gondolkodik. Nem iszik és nem szed szereket. Ez biztos. Mégis, ha valamivel megzavarjuk,pl. vacsorázni hívjuk, nagyon ingerült lesz. Meg kell várni, míg magától kijön. Talán
nem jutunk ide, ha annak idején komolyabban vesznek bennünket. Mit tehet ilyenkor már a szülő ?
Jelige - Van segítség ?