Vajon létezik a téli depresszió, vagy csak a borús idő generálta hangulat megnevezésére használjuk a kifejezést? A téli depresszió jelenségének tudományos háttere.
Ahogy rövidülnek a nappalok, lejjebb kúszik a hőmérséklet és egyre kevesebb a természetes fény, sokak hangulata válik borúsabbá, fáradékonyabbak lehetünk, és a társas programokra is csökkenhet az igényünk. A köznyelvben gyakran így konstatáljuk a jelenséget: „Téli depresszióm van.” De vajon létezik-e valóban téli depresszió, és ha igen, milyen biológiai, kulturális vagy pszichés folyamatok állnak mögötte?
A téli hangulati változásoknak a szervezet fényhez igazodó működése az egyik fő magyarázata. Az alacsony napsütéses óraszám megváltoztatja a cirkadián ritmust, amely befolyásolja a melatonin és a szerotonin termelődését. A melatonin – a „sötétség hormonja” – ilyenkor hosszabb ideig szintetizálódik, ami fokozza az álmosságot és csökkentheti a motivációt. A szerotoninszint ugyanakkor csökkenhet, ami érzékenyebb egyéneknél negatív hangulatot okozhat. A jelenséget klinikailag szezonális affektív zavarnak (SAD) nevezik, amely a depresszió egyik altípusa. Fontos azonban kiemelni, hogy nem minden nyárimádó érintett: a populáció kb. 1–5 százalékánál alakul ki valódi SAD, míg sokan csupán átmeneti, enyhébb téli levertséget élnek meg.
A depresszió kialakulása nem csak külső hatásokon múlik. A genetikai hajlam, az idegrendszer sajátos érzékenysége, valamint korábbi életesemények egyaránt befolyásolják.
Ezért fordulhat elő, hogy
A Karácsony és Szilveszter időszaka különösen ambivalens, mert a társadalmi elvárások és az „öröm kötelező hangulata” felerősíthetik a hiányt és az egyedüllétet, ami további rizikófaktort jelenthet a lehangoltságra hajlamos embereknél.
Nemzetközi epidemiológiai vizsgálatok rendre megerősítik, hogy a mediterrán országokban – például Görögországban, Spanyolországban vagy Olaszországban – 40–45 százalékkal alacsonyabb a depresszió előfordulása és jóval ritkább az öngyilkosság is.
Prof. dr. Rhimer Zoltán pszichiáter lapunknak tett korábbi nyilatkozata szerint ennek több oka is van:
A depresszió és a szív- és érrendszeri betegségek összefüggései is részben erre vezethetők vissza. A depresszió ugyanis növeli a hipertónia, az infarktus, a stroke, az elhízás és a diabétesz kockázatát is – különösen kezeletlen esetben.
Bár a genetikai hajlamot nem tudjuk megváltoztatni, több tényező is segíthet csökkenteni a téli hangulati ingadozást:
Igen, de nem mindenkinél, aki rosszabb kedvre vagy fáradékonyságra panaszkodik a hideg hónapokban, és nem kizárólag a lehulló falevelek teszik. A szezonális hangulatzavar egy biológiai és pszichoszociális tényezőkből álló, komplex jelenség. Aki hajlamos a depresszióra, annak a fényhiány valóban kiváltó tényező lehet – míg aki nem hajlamos rá, az többnyire csak enyhe kedvetlenséget él meg. A lényeg, hogy a tünetek felismerhetők, kezelhetők, és a megelőzésben nagy szerepe van a fénynek, a táplálkozásnak, a mozgásnak és a társas támogatásnak.
Források:
Ha érdekel, milyen módokon lehet megelőzni a téli sportbaleseteket, ezt a cikket ajánljuk.