Nehézségek a tanév első hónapjaiban – miért viseli meg a kisiskolásokat az iskolakezdés?

Az iskola első heteiben sok szülő szembesül azzal, hogy gyermeke fáradékonyabb, nyűgösebb, vagy egyszerűen nem lelkesedik már úgy az iskoláért, mint a tanév elején. Nem csoda, ha a kezdeti öröm helyét néha csalódottság, ellenállás vagy szorongás veszi át. Az első hónapok kihívásai egyben lehetőséget is jelentenek – arra, hogy a gyerek megtapasztalja a kitartást, az önállóságot, és azt, hogy a hibák nem kudarcok, hanem a fejlődés részei. A cél nem az, hogy a gyermek tökéletesen teljesítsen, hanem hogy megtanuljon tanulni, és megtalálja az örömöt az iskolai életben. Ha ezt szülő és pedagógus közösen erősíti benne, az iskolakezdés nem stresszforrás, hanem egy új, izgalmas életszakasz kezdete lehet.

Miért nehéz az átmenet?

Az iskolakezdés során több tényező is közrejátszik abban, ha egy kisiskolás nehezebben veszi az akadályokat. Az egyik legfontosabb az érzelmi alkalmazkodás. A gyerek hirtelen távolabb kerül a szülőtől, egész nap idegen felnőttek és gyerekek között van, ráadásul meg kell felelnie egy sor új elvárásnak. Ez sokaknál szorongást, bizonytalanságot vagy visszahúzódást válthat ki. Másoknál épp ellenkezőleg: fokozott mozgékonyság, figyelmetlenség, rendetlenkedés jelentkezhet. Az átmenet másik jellemző oka lehet a tanulási tempó és figyelem nehézsége. Míg az óvodai foglalkozások rövidek és játékosak, az iskolában 45 perces órákon kell koncentrálni, ami megterhelő.  Sok kisgyerek még nem képes tartósan összpontosítani, ami nem lustaság, hanem idegrendszeri érés kérdése. A mozgásigény is fontos szerepet játszik. Az aktív, mozgékony gyerekek nehezen bírják az ülő helyzetet, és a feszültségük viselkedésben is megmutatkozhat: izegnek-mozognak, közbeszólnak, unatkoznak. Ez nem fegyelmezetlenség, hanem a természetes energia levezetésének hiánya.

A teljesítménykényszer és az önértékelés

A kisiskolások egyik legnagyobb kihívása a kudarctűrés. Az iskola a siker és a teljesítmény terepe, ahol először szembesülnek azzal, hogy hibázhatnak, és hogy másokhoz mérik őket. Akinek még fejletlen a finommotorikája (például nehezen ír, rajzol), az könnyen frusztrálttá válhat, főleg ha azt érzi, hogy osztálytársai gyorsabban haladnak. Ilyenkor a gyerek motivációja csökkenhet, és akár testi tünetekben (például hasfájásban, fejfájásban) is kifejezheti a szorongását. Ezek a panaszok sokszor pszichés eredetűek, nem színlelt betegségek. A gyerek így próbálja jelezni, hogy túlterhelt, fél vagy szorong. Ilyenkor fontos, hogy a szülő ne szidással, hanem megértéssel reagáljon, és megpróbálja kideríteni, mi okozza a nehézséget.

Hogyan segíthetünk szülőként?

Az első és legfontosabb: legyünk türelmesek. A gyereknek idő kell, hogy megszokja az új környezetet. A szülői elvárásokat is érdemes fokozatosan felépíteni – nem kell azonnal tökéletes házi feladatot írnia vagy hibátlanul olvasnia. Fontos, hogy a tanulás örömteli maradjon, ne váljon kényszerré. Segíthet, ha a család közösen alakít ki állandó napirendet: időben fekvés, reggeli rutin, tanulás utáni szabad játék. A kiszámíthatóság biztonságot ad. A szülő dicséretével és bátorításával sokat tehet a gyerek önbizalmáért, egy apró siker elismerése is megerősíti a belső motivációt. Ha a gyermek huzamosabb ideig kedvetlen, sírós, visszahúzódó, vagy ha tartós testi panaszai vannak, érdemes iskolapszichológushoz vagy nevelési tanácsadóhoz fordulni. Nem kell megvárni, amíg a probléma elmélyül, hiszen a korai segítség megelőzheti a komolyabb iskolai és érzelmi nehézségeket.

Ha érdekel, hogy mit jelent a tanulási szegénység, ezt a cikket ajánljuk.