COVID-mizéria, vakcina mizéria, politikai...?

Mizéria: gyakran használt, görög-latin eredetű szó, hozzánk az olasz nyelvből érkezett. Nem sok jót jelent. Ezzel nem valamilyen hosszabb távú jóslatra célzok, csak az elmúlt hét nap hangulatát próbálom jellemezni.

Előtte még jelentek: jól vagyok, nincs oltási szövődményem, az oltást (és a vírust) tagadóknak üzenem, egy kis mosolygós empátiával, hogy egyelőre miniszterelnök úr reggeli rádiónyilatkozatát is hagyományos rádión hallgattam, nem pedig az injekcióval belémépített chip segítségével. (Szigorúan tartva magamat James Fenimore Cooper – Nagy Indiánkönyv –tanításához, hogy a delavárok és a dakota törzsek mindig nagyon kedvesek voltak a kedélybetegekkel.)

Közben megjött a tél is, az időjósok szibériai hideget emlegetnek. Elgondolkodtam azon, hogy jakut testvéreink (a szibériai őshazából), akiknél hetek óta -40 fok van, és ez néha -50 fokig süllyed, a mi kis szeles nulla-mínusz 1 fokunkra biztosan azt mondanák, hogy melengető tavaszi szellő…

COVID-mizéria

A járvány össze-vissza csapkod az egész világon. A dokumentált fertőzések száma a 100 millió felé halad, bár komoly szakértők állítják, hogy a többszöröse a valószínű. Az áldozatok száma közel 2 millió. A fertőzések listáját az USA vezeti 23 millióval, India 10,5 millió, Brazília 8,3 millió. Egyes országok bezárkóznak, mások kinyitnak. Franciaországban mától (szombat) minden este 18 órától kijárási tilalom. Brit lakásokba alkalmanként csak egy személy léphet be, aki nem tartozik a háztartáshoz. Hűha!

Elterjedt egy új mutáció Angliából, egy másik Dél Afrikából. A brit mutáció állítólag sokkal fertőzőképesebb, de nem okoz súlyosabb betegséget, és az eddig ismert vakcinák ezt is gátolják. Már 37 országban kimutatták. A kiváló pécsi virológusok Magyarországon elsőként már szekvenálták is a genomját, és szerintük ezek már nem frissen behurcolt, hanem már itt terjedő esetek. Ebben a periódusban mi sem állunk túl jól, a második hullámban mind a fertőzések számában, mind a halálozásban a tavaszi helyzetünkhöz képest sokat romlottunk. 2-3 hete a vírus terjedése lelassult, mintha egy alacsonyabb szinten stabilizálódna a járvány (napi 100-120 áldozat). Vannak szakértők, akik már a harmadik hullámot vizionáljak, mások ezt a tavaszra, nyár elejére teszik. Ceterum censeo: a védekezést nem szabad abbahagyni, bármilyen kényelmes, fájdalmas és feszültséggel teli.

Vakcina mizéria

A konkrét megoldás itt van kéznyújtásnyira, péntek reggelig több mint 105 ezer magyar ember kapta meg az első oltást a Pfizer oltóanyagból. Gyakorlatilag csak egészségügyi dolgozók. A lakosság kicsit több mint 1%-a. Megérkezett az első Moderna szállítmány is, egyelőre kis mennyiségben. Komolyabb oltási szövődményről nem tudunk, könnyebb is alig van. A kijelölt oltópontok ezekkel a mennyiségekkel elbírtak. Dehát hátra van még elméletileg 99% – persze kevesebb, mert vannak akiket nem szabad, vagy nem kell oltani. A kormány vezetői elégedetlenek az oltóanyag mennyiségével, amit közös döntés alapján a „brüsszeli adminisztráció” szerez be és oszt szét. Az ellenzék elégedetlen a kormánnyal. Ők a kormányt, a kormány „Brüsszelt” hibáztatja. Mindenki boldogtalan. Business as usual.

Az ellenzék valamilyen részletes oltási tervet követel, és nem nagyon érdekli, hogy ehhez tudni kellene a szállítmányok ütemezését. De az nem tudjuk. Persze ilyen ütemben (lásd múlt szombati cikkem) akár 3-5 évig is elhúzódhat az oltási program. De itt két út is látszik: heteken belül további nyugati vakcinák juthatnak EU gyógyszerhatósági engedélyhez és akkor szállítani is fognak. Mikor? Mennyit? Csupa kérdőjel.

Oroszország, és főleg Kína képes lenne nagyobb tételekben szállítani. De Kína az ehhez szükséges kérelmet még nem nyújtott be az EU-ban. Ez nem fog jót tenni a bizalmi indexeiknek. Ráadásul, a két nagy gyártóval kapcsolatban sem érkeztek hibátlan hírek: a Sinovac cég termékéről, amelyik Brazíliába küldött nagyobb mennyiségű oltóanyagot az hírlik, hogy csak alig több mint 50% védettséget lehet bizonyítani.

A Sinopharm konszernnek – akikkel a mi képviselőink tárgyalnak – állítólag kedden lemondott az elnöke és a vezérigazgatója, tehát a két legfontosabb felelős vezető. Boldogtalan helyzet. Az EU jogszabályai, amelyek egységes és engedélyhez kötött gyógyszerellátást írnak elő a tagállamoknak, meghagytak egy kiskaput a kormányoknak, veszélyhelyzeti beszerzésekre, amelyekhez nem kell uniós engedély. Még ha alkalmaznánk is ezt a lehetőséget, itt nagyon komoly erőfeszítésre lesz szükség a bizalom kialakításához.

Miért is? Az elmúlt hetek kommunikációs tereit olyan viták töltik ki, amelyek csak nagyon lassan növelik az oltást vállalók táborát. A veszélyeken túl volt itt vita a szükségességről, a kötelezővé tételről a MOK-nál, az oltást nem vállalók nyilatkozatáról az Országos Mentőszolgálatnál. Itt az egyik szakszervezeti vezető lovagol rajta, pedig, ha egy betegekkel közvetlenül érintkező egészségügyi dolgozó nem vállalja az immunizálást, akkor a betegek érdekében kétnaponta tesztelni kellene, mint ahogy azt a Semmelweis Egyetemen elrendelték. Ugyanis, nem vitatva a dolgozók szabadságjogait, ha ez ütközik a betegek érdekeivel, akkor kötelező megoldást találni. Vagy erre, vagy arra. Tudniillik a betegek veszélyeztetése nem tartozik az egészségügyi dolgozó „szabadságjogai” közé, azt a gondatlan vagy szándékos veszélyeztetésről szóló törvényhely rendezi.

És egy kis színes hír: dr. Müller Cecília országos tisztifőorvos asszony megkapta az oltást. Kamerák előtt adta be prof. dr. Bedros J. Róbert, a Szent Imre Kórház főigazgatója, az Országos Kórházfőparancsnok helyettese. Szabályosan, szakszerűen. Kedves jelenet. Még a legszigorúbb sorrend-kritikusok se vitatták. És akkor az egyik hírkereső portál pár órája rávezet dr. Gődény Facebook-oldalára, ahol a szerző két kommentárt is fűz az eseményhez: nem is Müller Cecíliát, hanem az alteregóját oltották be! Mert nem is hasonlít rá. Bedros doktort nem említi, őt úgy tűnik valódinak tartja. Vele az a problémája, hogy nem is adta be az oltást, hiszen a tűn rajta van a védőkupak! Kinagyítom, megnézem a nálunk archivált MTI-képet, ugyanaz a vékony tű, mélyen a deltaizomba szúrva és az oltó tű fecskendő közeli vége, a sárga műanyag alkatrész látszik. Ezt a saját olvasói is észrevették, szóvá is tették, de a guru nem reagált. Gyorsan elmentem a felületről, az én lelkemnek se való minden, ami ilyen helyeken megjelenhet.

Politikai mizéria

A másik színes hír egy végtelenül szomorú ötlet: kapjon 100 ezer forintot mindenki, aki hagyja magát beoltani. Az ok egyszerű, a közvéleménykutatók még mindig elég alacsony önkéntes oltási hajlandóságot jeleznek. Az oltatni szándékozók számához képest ez akár 6-800 milliárd forint is lehet. Miért vagyok szomorú? Zavar a politikus mélységes lenézése az emberek iránt, visszaélve a szűkösség kényszereivel. A koldustól a kisnyugdíjason át a milliárdos vállalkozóig…

Folyik az ötletelés és a vita a világ nagy részén az „oltási bizonyítvány vagy útlevél” kérdése körül. Ez ugyan nem új dolog, számos trópusi országba eddig is csak beoltva lehetett belépni. A harsány vitatkozók és egyes médiamunkások ezt láthatóan elfelejtették. Vagy úgy tesznek. Csak tudnám, miért.

Ennek a jelenségnek a „kistestvére” a hazai oltás regisztráció kérdéseinek a „veszélyessége”. Komoly politikusok, komoly újságírók boxolnak a ringben. Mintha nem tudnák, hogy 1) minden orvosi beavatkozást dokumentálni kell 2) ha egészségügyi szolgáltatást a biztosítási (közösségi ellátási) jogviszony keretében veszünk igénybe, akkor a személyt a nevével, esetleg egyéb adataival és a TAJ-számával igazolni kell. Márpedig ezekben az adatbázisokban, az EESZT-ben minden adatunk megvan. Nem is mondom tovább, milyen törvényekbe ütközne ebből politikai célú adatbázist készíteni. De mivel egyes politikusok egyre csak ezt emlegetik, és ők csodálkoznak a legjobban, ha csökken a közbizalom. És utána már hiába mondják nagy szemforgatások közepette, hogy mindenki oltassa be magát.

Nem folytatom. Még legalább tucat olyan problémát jegyeztem fel, ami keseríti-szomorítja a mindennapjainkat. Most kellene valami biztatót írni, mondani!

Éjfél már elmúlt. Itt a szombat. Ugyan milyen számokat hoz a járvánnyal küzdő magyarokról és a nagyvilágból?

Kinézek az ablakon, sötét, hideg, téli éjszaka. A kezdődő újhold cérnavékony sarlója nem tudja bevilágítani a sötét bokrok és fák zugaiba befészkelődött fázós madarainkat, akik a reggeli-délelőtti napsütésben még vidáman keresték a borókafenyőn a nekik való kis bogyókat.

TÚL KELL ÉLNÜNK!

VIGYÁZZUNK A SZERETTEINKRE ÉS A BARÁTAINKRA!

GONDOLJUNK AZOKRA, AKIK A KÓRHÁZAKBAN, A MENTŐAUTÓKBAN, A RENDELŐKBEN ÉJJEL ÉS NAPPAL ÉRTÜNK DOLGOZNAK.

GONDOLJUK A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYRE!