„A jövőkutatás eszköz arra, hogy többé váljunk”

A Magyar Tudományos Akadémia 200 éves fennállásának alkalmából szervezett rendezvénysorozatának szimpóziuma az április 10-én esedékes „Jövőkutatás az orvoslásban és az élettudományokban” című egynapos szimpózium, melynek főszervezőjével, dr. Meskó Bertalannal beszélgettünk.

Hogyan született meg a Jövőkutatás az orvoslásban és az élettudományokban szimpózium ötlete?

A Magyar Tudományos Akadémia kétszáz éves, és ennek kapcsán tavaly megkeresett prof. dr. Falus András, hogy szervezzek egész napos szimpóziumot az orvosi jövőkutatás témájában. Ez nemcsak Magyarországon, de a világon is az első tudományos esemény lesz, ami teljes egészében az orvosi jövőkutatásról szól.

Dr. Meskó Bertalan az orvosi jövőkutatás úttörője hazánkban és a világon

A teljes szimpóziumról is beszélgetünk, de mindenekelőtt hadd kérdezzem meg: mi lesz a nap fénypontja?

Utolsó előadónk “e-Patient Dave” deBronkart a világ leghíresebb e-paciense, akivel több, mint egy évtizede kapcsolatban állok és rengeteget tanultam tőle. Ő egy olyan e-páciens, aki tudományos publikációkat is közölt már rangos szaklapokban. Ez lesz az első alkalom ugyanakkor, hogy tudományos akadémián ad elő, és tudtommal az MTA fennállása óta is először történik meg, hogy egy páciens tart előadást az Akadémián, ami miatt különösen büszke vagyok erre a szimpóziumra.

A jövőkutatás új terület – hogyan lehet összefoglalni a lényegét akár a szimpózium mentén?

Az összes iparágat tekintve talán az egészségügy ment keresztül a legnagyobb változáson az elmúlt 10-20 évben. Ebben a változásban szerepet játszik a technológia fejlődése is, melynek leglátványosabb része a mesterséges intelligencia (MI) és a viselhető szenzorok megjelenése, emellett azonban globális szintű kulturális átalakulás is zajlik. A páciens egyre inkább az orvosi csapat tagjává kezd válni, nem is beszélve arról, hogy hamarosan a mesterséges intelligencia is ugyanezt teszi.

A szerteágazó és nagyhatású technológiai és kulturális változás közepette különösen fontos előre látni a lehetséges előnyöket és hátrányokat. Az orvosi jövőkutatás, a jövőkutatás már 60-70 éve ismert eszközeivel, előre jelzi azokat a kihívásokat, amelyeket például a szabályozónak és egészségügyi vezetőknek tudni érdemes a fejlett technológia evolúciója kapcsán. Mondok erre egy konkrét példát. Amikor a nagy nyelvi modell, ChatGPT, a generatív MI egyik legfontosabb példája kijött 2022-ben, akkor Eric Topol professzorral egy elemzést írtunk a Nature folyóirat számára, melyben részleteztük, hogy miként lehetne leszabályozni a ChatGPT-szerű eszközöket orvosi használatra. Már akkor számba vettük a lehetőségét annak, hogy az MI idővel nem csak szöveget, hanem akár képet, videót, teljes dokumentumokat is képes lesz elemezni. Azt szeretnénk elérni a jövőkutatás alkalmazásával, hogy a szabályozók és az egészségügyi döntéshozók ne akkor szembesüljenek a technológiákkal, amikor azok piacra kerülnének, hanem akkorra már tisztában legyenek azzal, hogy milyen előnyeit lehet kihasználni és milyen hátrányait kell elkerülni az adott eszköznek.

Magyarországon van kapcsolata döntéshozókkal vagy a szabályozásért felelős hivatalok képviselőivel?

Lassan 20 éve rengeteg tanulmányt és tudományos munkát publikálok és teszek közkinccsé több csatornán keresztül – elemzéseket, cikkeket, videókat teszek ki az oldalamra angolul a több mint egymillió követőnek szerte a világban. Arra nincs kapacitásom, hogy én keressek meg döntéshozókat – ez fordítva szokott megtörténni. A Kanadai Orvosszövetség például meghívott vendégprofesszornak, mert ötvenezer orvost képeznek minden évben, és nagyon szeretnék a jövőkutatást behozni a szakmai és döntéshozói gondolkodásba. Az új-zélandi kormány felkérésére abban segítettünk, hogy hivatalos egészségügyi szabályozásukban is kimondják: felelősségük van abban, hogy állampolgáraik páciensként e-paciensekké váljanak. Náluk tehát nem megtűri a rendszer azt, aki tenni szeretne az egészségéért, hanem a kormány a feladatának érzi, hogy támogassa az embereket ebben.

Hogyan lehet egyszerű orvosként, kórházvezetőként, egészségügyi szakdolgozóként tenni ezért?

Keressük azokat a forrásokat, ahonnan tájékozódni tudunk ezekben a kérdésekben. Egy fiatal orvostól, aki több, mint 10 éve követi a The Medical Futurist csatornáit, azt a visszajelzést kaptam, hogy már medikus korában is nálunk olvasott az MI-ről, a digitális technológiákról, vagy arról, hogy merre halad a szenzorok világa. Úgy lett orvos, hogy a technológiai és ilyen típusú kulturális tudását tőlünk szerezte. Nekem ez a legértékesebb visszajelzés. Mi nem népszerűek akarunk lenni. Hosszú távon szeretnénk sok-sok orvos, szakdolgozó, egészségügyi- vagy akár betegszervezeti vezető, döntéshozó, szabályozó számára hasznos forrásként szolgálni.

Kicsit részletesebben mit jelent az, hogy valaki e-páciens?

Olyan technológiákat és információforrásokat használ, amelyekre korábban nem volt lehetőségünk. Eddig volt az elefántcsonttorony, amin belül csak a szakemberek fértek hozzá információhoz, tanulmányokhoz, tudáshoz, technológiákhoz, és ez a torony kezd eltűnni. Ma már páciensként is hozzáférhetünk ezeknek az értékeknek a nagy részéhez. Ez persze speciális kihívást is jelent – hogy mit kezd az ember laikusként tengernyi szakmai információval, amit például az erre szakosodott szolgáltatótól önállóan megrendelt genetikai adatai, vagy az MI által generált részben helytálló információk jelentenek – de mindenképpen nagyobb tudáshoz juthat hozzá, és azt felhasználhatja a gyógyulása érdekében.

Ez egy újfajta kulturális kihívás. Az e-páciens technológiákat és adatokat használ fel arra, hogy jobb egészség- és betegségmenedzsmenthez jusson. Dave például egy rákbetegségből gyógyult ki annak idején a közösségi médián szerzett információk segítségével – amit megbeszélt persze az orvosával is – és a maga által felfedezett lehetőségek árán gyógyult meg. Azóta azért dolgozik, hogy a világon minden döntéshozó megértse: az adat a beteghez tartozik, és a betegnek joga, lehetősége, szerepe kell, hogy legyen részt venni saját egészség- és betegségmenedzsmentjében.

Az ön nyitóelőadása magáról a szimpózium fő témájáról szól – milyen fontos gondolatot osztana meg ebből, illetve milyen további előadásokra számíthatnak a résztvevők?

Nemcsak azzal foglalkozom, hogy az orvosi vagy egészségügyi technológiák milyen irányba fejlődnek, hanem azzal is, hogy a módszereket, amelyekkel mindezt elemezzük, hogyan lehet átadni a szélesebb közösségnek. Ezért írtam a tavaly megjelent „Térkép a jövőhöz - Jövőkutatás mindenkinek” c. könyvemet. Azt fogom összefoglalni, hogy miben segítheti a döntéshozókat az orvosi jövőkutatás és milyen eredményeink voltak eddig.

A szimpózium második előadója dr. Kristóf Tamás a Corvinus Egyetemről, aki, ahogy mondani szoktam, bűntársam – együtt tettük le az orvosi jövőkutatás alapjait a nemzetközi szaklapokban.

Ezután dr. Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója beszél arról, hogy miként lehet a jövőkutatás módszereit felhasználni egészségügyi vezetőként. Az OMSZ-nél kidolgoztunk egy 2040-es riportot, ezt fogja bemutatni.

Őt követi Duda Ernő, a MediPredict vállalat vezetője, a longevity kutatások szakértője. Előadása a jövőkutatás és a technológiai fejlődés longevity-ben betöltött szerepéről szól majd.

Végül pedig “e-Patient Dave” deBronkart következik, aki egyenesen Amerikából repül hozzánk, hogy elmondja, hol van mindebben és mi is pontosan a páciens szerepe, hogyan nőhetünk fel ahhoz a feladathoz, hogy páciensként részt vehessünk az egészségünkre vonatkozó döntések meghozatalában. Dave világszerte teltházas előadásokat tart, tehát már csak miatta is mindenképpen érdemes eljönni a szimpóziumra.

A cél nemcsak az, hogy az orvoslás jövőjéről beszélhessünk, hanem az is, hogy bemutassuk a bárki által elsajátítható módszereket. Legalább négy-öt mindenki számára befogadható eszköz létezik, amelyekről rendszeresen visszajelzéseket is kapok, például iskolákból, ahol előadásokat tartok.

A szimpózium beharangozójában kiemelte az alábbi fogalmakat: forgatókönyv-elemzés, backcasting, jövőkerék. Mit jelentenek ezek?

A jövő elemzésére nem tanulunk módszereket sem az iskolában, sem a mindennapokban. A múlttal foglalkozunk gondolatban, közbeszédben és történelemórán egyaránt, ellenben a jövő egyfajta árnykép, ami messze van – egyszer majd eljön, de nincs bevett gyakorlatunk arra, hogy érdemben foglalkozzunk vele. A jövőkutatás egy 60-70 éve létező tudomány legalább 50 féle módszerrel, melyek közül néhány bárki számára hozzáférhető. A jövőkerék is ilyen például.

Vegyünk egy jövőben lévő állítást: 2040-től Budapesten kizárólag sofőr nélküli autók lesznek. Mindegy, hogy így lesz vagy sem, engem érdekel ez a téma, ezért szeretném megvizsgálni. Felteszem a kérdést: ha ez megtörténik, mi lesz a következménye a sofőrökre, a forgalomra, a szabályozókra, a logisztikára, az utazási szokásainkra, az utak minőségére, a balesetekre, a biztosításra – és sorolhatnám a kategóriákat, hogy mi mindenre – nézve. Megvizsgálom, mi lesz az elsődleges következmény, majd a másodlagosat és a harmadlagosat is, és így tovább. Kerékszerűen felvázolom ezeket a következményeket a központi állítás körül. Végül elég tiszta képet kaphatok arról, hogy vajon mi várhat ránk, ha bekövetkezik az alapfelvetésem. Majd mindezt megtehetem az állítás ellenkezőjével is.

Az a legszebb ebben, hogy a módszertan gyakorlása közben aktívan foglalkozunk a jövővel, amivel mindenki csak nyerhet. Mivel nem tudjuk, hogyan lehet a jövővel foglalkozni, a jövőkutatás eszközöket kínál arra, hogy a gyakorlatban tehessük ezt többet.