Femina Klub: Új szempontok az érzelmi evés legyőzése és az örömteli gasztronómia összehangolásához

A Femina Klub jubileumi évadának februári estjén dr. Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus és Rákóczi Feri étteremtulajdonos az étkezéshez fűződő egészséges viszony hátteréről folytattak tanulságos eszmecserét.

A szakértő és a közéleti személyiség Szily Nóra kérdéseire válaszolva az evés pszichológiai hátteréről, a falásrohamok mechanizmusáról és az önszabályozás szerepéről beszélgettek. A központi üzenet az volt, hogy az evészavarok leginkább gyermekkori mintákban és a belső stabilitás sérüléseiben gyökereznek, az evés öröme pedig nem ellentétes az érzelmek leválasztásával, sőt.

A gyermekkori minták hatása az érzelmi evés kialakulására

Az evéshez fűződő viszony gyermekkorban gyökerezik. Az ételhez kapcsolt jutalmazás, vigasztalás vagy kényszerítés hosszú távon hozzájárulhat ahhoz, hogy az étkezés érzelemszabályozási eszközzé váljon – hangsúlyozta Lukács Liza. Az egészséges kapcsolat alapja a testi éhség és a jóllakottság jelzéseinek felismerése. A cél nem az, hogy a gyermek „mindent megegyen”, hanem hogy megtanulja érzékelni saját szükségleteit.

Az érzelmi evéssel küzdő emberek gyakran nem is tudják megnevezni az érzést, ami miatt ételhez nyúlnak, sokszor csak egy „nehéz érzés” jelenik meg, amit csillapítani szeretnének. Ha gyerekkorban az étel volt a jutalom vagy a vigasz, akkor később is könnyen ebbe kapaszkodunk.

A cél, hogy ne külső irányítás mentén nyúljunk az étel után – legyen az érzelem, szokás vagy szabály, hanem belső irányítottság alapján. Utóbbi azt is jelenti, hogy külön tudjuk választani a testi éhséget az érzelmitől, akkor eszünk, amikor valóban éhesek vagyunk, és nem külső ingerek, stressz vagy szokások hatására.

Öröm és fegyelem egyensúlya

Rákóczi Feri a jó hangulatú beszélgetésben az evés örömforrás jellegét hangsúlyozta. Lehet az evést szeretni anélkül, hogy ez lelki sérülést jelentene – fogalmazott, és hozzátette: a gasztronómia a kultúrák felfedezéséről, a szabadságról, a temperamentumról is szól.

Lukács Liza szerint éppen akkor tudjuk ezt igazán élvezni, ha helyére kerül az étellel való kapcsolatunk. Amikor pedig elég, akkor nem megvonjuk magunktól a folytatást, hanem felismerjük: nincs szükségünk több táplálékra.

Teltházas Femina Klub

Az önkontroll és a késleltetés szerepe

A belső irányítottság mellett két kulcsfontosságú tényező szükséges az étkezéshez való viszony kiegyensúlyozásához:

1. Önkontroll/fegyelem – amely nem büntetés, hanem készség.
   Az evés olyan terület, ahol gyakorolható a késztetések kezelése, a sikerélmény pedig hosszú távon is megerősíthet.
2. A késleltetés képessége – a vágy és a kielégülés közötti idő elviselése.
   Nem minden késztetés igényel azonnali reakciót. A tudatos várakozás lehetőséget ad a testi jelzések pontosabb felismerésére.

A hangsúly nem a tiltáson van. Mindent lehet enni – csak nem automatikusan, és nem korlátlan mennyiségben – vélekedett a szakpszichológus.

Mi a gond a diétákkal?

A legtöbb fogyókúrás rendszer külső kontrollra épít: szabályokra, tiltásokra, előírt mennyiségekre. Rövid távon ezek eredményesek lehetnek, azonban belső stabilitás hiányában szinte borítékolható a visszahízás.

A jelentős súlycsökkenést követő visszarendeződés hátterében sokszor a belső feszültség áll: a tiltás, a szorongás és az érzelmi feldolgozatlanság. Tartós változás csak akkor érhető el, ha az önszabályozás és az érzelmi működés is rendeződik.

A változás mindig – más területeken is – belülről indul – mondta a krízistanácsadó szakpszichológus.

Életkori változások és biológiai szükségletek

Az energiaigény az életkor előrehaladtával csökken. Ötven év körül a szervezet már kevesebb táplálékot igényel, így ideális lehet az étkezések számát is ritkítani, elegendő a napi két-három alkalom. Az alkalmazkodás ebben az esetben nem lemondás, hanem a biológiai realitások figyelembevétele – jó esetben a jóllakottság felismerése a test jelzésein alapul, nem pedig a megszokott adagokon.

Szabadság és felelősség

Az érzelmi evéssel küzdő emberek szájából gyakran hangzik el az a mondat is, hogy: „Hadd egyek már annyit, amennyit szeretnék! Nekem ne mondja meg senki!” Lukács Liza szerint utóbbi fontos kijelentés – csak nem a tányér fölött van a helye. Amikor az étkezés válik a lázadás vagy az önérvényesítés eszközévé, az hosszú távon nem a szabadságot, hanem a kiszolgáltatottságot erősíti. A külső tényezők elvetését követően, a lelki munkával kialakított belső irányítottság nyomán megtanulhatjuk felismerni saját szükségleteinket,és azokra reagálni, ez pedig a szabadságuknat és az étkezés örömét is elősegíti.

A testsúlyunkkal való viszonyunk önszabályozási kérdés is. A végletekben gondolkodás – a „mindent vagy semmit” szemlélet – nemcsak az étkezésben, hanem az élet más területein is nehézségeket okozhat – mondta Lukács Liza.

Az Egy asztalnál könyvbemutatója a Femina Klubban

Üljünk egy asztalhoz

A tanulságos beszélgetést megelőzően a MomKult színpadán ünnepelhettük a SóBors „Egy asztalnál” című szakácskönyvének bemutatóját is. A SóBors szerkesztői – Sági-Kühn Zsófia főszerkesztő, Verebélyi-Kovács Csilla főszerkesztő-helyettes, valamint Botos Claudia, Horváth Kitti Gabriella és Borsos Dalma szerkesztő-újságírók – a Femina főszerkesztőjével, Orbán Violettával beszélgetve meséltek arról, hogyan lehet a családot újra egy asztalhoz ültetni úgy, hogy közben ne kelljen háromfélét főzni. A receptek húsos és húsmentes változatban is elkészíthetők, teljes menüként működnek, és azt az egyszerű, de ma már nem magától értetődő élményt kínálják, hogy együtt enni jó.

Szily Nóra vendégei a Femina Klubban egyetértettek abban, hogy az evés lehet öröm, lehet a kultúra része, lehet közösségi élmény, ám egészséges akkor lesz, ha nem az érzelmeinket helyettesíti, hanem a testünket szolgálja.