• nátha
    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

    • Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

      Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

  • melanóma
    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

    • Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

      Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

      Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

    • Megnyílt az egynapos sebészeti ellátás Csepelen

      Megnyílt az egynapos sebészeti ellátás Csepelen

    • Covid-kátyúból kilábaló egynapos sebészeti ellátások

      Covid-kátyúból kilábaló egynapos sebészeti ellátások

FURCSA HÁBORÚ

„Vállalni kell a sorsunkat, de tenni is kell azért, hogy vállalható legyen” – Dr. Szepesi András jegyzete.

Winston Churchill híres könyvének első fordításában olvastam először erről a fogalomról. Ma már Magyarországon sajnos kevesen tudják, hogy a nagy államférfi komoly, termékeny író volt. Fiatal korában ebből tartotta el magát, mert bár a Marlborough hercegek leszármazottja volt, de ez csak igen szerény apanázzsal járt, mivel nem ő volt az elsőszülött örökös. Írói pályáját 1953-ban Irodalmi Nobel Díjjal ismerték el, kiemelve három komoly történelmi munkáját, közöttük a „The Second World War” hatkötetes könyvét. Első fordítását Göncz Árpád készítette, börtönbüntetése során, 1957-63  között. Több mint két évtizedig a könyvtárak zárt polcain volt, és a kor bornírt logikája szerint csak kevesen fértek hozzá.

Apósom, a Képzőművészeti Főiskola tanára vette észre a könyvtárban árválkodó egyetlen példányt, a kölcsönzési jegy szerint addig senkit se érdekelt. Tudta, mennyire foglalkoztat a korunk történelme, ezért elhozta elolvasni. Nekem a világomat változtatta meg. Nagyon sokszor elolvastam, akik itt követték a jegyzeteimet, talán furcsállhatták, miért idézem ilyen sokszor. Hát most elmeséltem ezt a történetet is.  Még annyit a kötetekről: addig hosszabbítgattuk a kölcsönzési időt, hogy végül is nálam maradt, ma féltve őrzött kincsem.

Drôle de guerre

A „furcsa háború” azt a fél évet jelzi, amikor 1939. szeptember 1-jén a Lengyelországot lerohanó német támadás miatt a lengyelekkel szövetséges Anglia és Franciaország szabályosan hadat üzent a Harmadik Birodalomnak. És akkor gyakorlatilag, azon kívül hogy a seregek felvonultak a francia-német határra, 1940 május 10-ig nem történt lényeges hadiesemény. A felek a sajtóban üzengettek egymásnak, fenyegető, de ellentmondásos nyilatkozatok töltötték ki a teret, de semmi nem történt. A németek „Sitzkrieg”-nek (ülőháború), az angolok „bore war”-nak (unalmas háború) nevezték, de ma a világon a francia elnevezés maradt fenn: „drôle de guerre”, azaz furcsa háború.

Végiggondolva a COVID-járvány harmadik hullámának lecsengése és napjaink között eltelt időszakot, ugyancsak kb. fél évet, ez a hasonlat jutott eszembe.

A mi furcsa háborúnk fél éve alatt szembesültünk a maga konkrétságában a „kettészakadt országgal”. Májusban meghaladtuk az 5 millió egyszer oltott magyar embert, és az egészségügyi dolgozók és az idősebbek már a második oltást is felvették. És akkor az egész oltási folyamat szinte „megfagyott”. (A hatodik milliót csak novemberben értük el!) A járvány gyorsan alábbhagyott. Miniszterelnök úr látványosan eldobta a maszkot, jelezve, hogy itt a szabadság, itt a nyár.

Már volt oltóanyag bőven, az egészségügy agyonhajszolt katonái is levegőhöz jutottak. Ekkortájt adták ki a jelszót: csak az oltás! A lakosság egy részének a magatartása miatt a kormány egyre jobban frusztrálódott, de még nem mutatták. Megjelentek a reklámok tévében, újságokban, interneten, mindenütt. Még számos szakértő is reménykedett, hogy nem lesz több hullám, pláne, ha sikerül az oltási kedvet meghozni. A nyár vége felé már látszott, hogy nem lesz a dolog ilyen egyszerű.

Új mutánsok tűntek fel, és egy-egy távolabbi régióban újra járványok alakultak ki. Mi ezekre valahogy nem reflektáltunk, csak az oltási propagandát fokoztuk. Ősszel számos tömegrendezvény volt, továbbra is védekezés nélkül. Még egy darabig szerencsénk is volt, mert ugyan már a közvetlen szomszédainknál és viszonylag közeli országokban észlelték a járványt, de nálunk még szinte csak sporadikus esetek voltak. Felbukkantak a magyarázatok, ez az átoltottság miatt van. Nem kell aggódni. Ráadásul nemcsak a lakosság hangulata, de a gazdaság eredményi is látványosan javultak.

Fegyver nélkül nehéz csatát nyerni

A szélesebb látókörű szakértők már nagyon aggódtak, de jó darabig úgy tűnt, a kormány nem rájuk hallgat. Érdekes volt a lakosság reakciója: előbb az egészségügyi dolgozók, majd a többi polgár is elkezdte felvenni a harmadik oltást. Előre ugorva: napjainkban a lakosság 23%-a háromszor oltott, tehát nagyon erős immunitással rendelkezik, míg a lakosság több mint 30%-a egyáltalán nincs beoltva. A háromszor oltottak számában pillanatnyilag Európa-bajnokok vagyunk, és erre egy sportnemzet és a vezetői igencsak büszkék lehetnek. Csak azt az oltatlan tömeget tudnák feledni!

De nem lehet. Mivel az sokak számára meglepetés volt, hogy az első, de a második oltás után az idő múlásával csökken a védettség hatásfoka, már elég sokan igencsak csökkent védettséggel rendelkeznek. Ennek napjainkban sok veszélyes következménye van, aminek alapos vizsgálata és magyarázata még szélesebb körben nem történt meg.

Ekkor végre lépett egy okosat a kormány, és „oltási hetet” hirdetett, amelyik annyira jól sikerült, hogy nyomban meghosszabbították. De ennek volt egy olyan jellemzője, amiért velem együtt már hónapok óta sokan könyörögtek: le kell egyszerűsíteni az adminisztrációt, különösen az internetes regisztráció és helyfoglalás sokak számára elérhetetlen, mások számára taszító processzusával együtt. És láss csodát: napi több mint 100 ezer új oltott. Többnyire harmadik, de megjelentek az első és második oltás igénylők is. Sokan felsóhajtottunk. Ha ezt szeptemberben elkezdik, már világbajnokok lehetnénk!

Közben persze történtek vicces dolgok is. Egyik miniszterünk bejelentette, hogy befejeztük az uniós közös vakcina beszerzést, mert van elég. Ez azért így elég ijesztően hangzott. Majd jött a hír, az EMA is engedélyezte a Pfizer 5-12 éves gyermekeknek való vakcináját. Miniszterelnök úr tegnap bejelentette, december 20-tól 2 millió adag érkezik. Kéri a kedves szülőket, gondolják át ezt a lehetőséget. Szívesen gratulálnék neki, ha olyan viszonyban lennénk, mert ez esetben ez azt jelenti, hogy átlépték a saját árnyékukat, és az emberek javára döntöttek, és nem a presztízsüket ápolgatták.

Az igazi háború

A járvány befejezését megjósolni még nem lehet.

Akarva-akaratlanul a kormány nem teheti félre a járvány ügyeit, hogy vidáman beleálljon a választási kampányba.

Nem tehetik, mert a járvány nálunk most eszkalálódik, és ez hetekig így lesz. Hogy ez 3 vagy 6 hétig fog tartani, az sok tényezőn múlik. Hogy ezt hogyan fogja tudni kezelni az egészségügy, az a lakosság magatartásától, a kormány intézkedéseitől nagyban fog függeni.

És közben felrémlik néhány további fenyegetés, amit komolyan kellene venni. Franciaországban, elsősorban Párizsban, már a járvány 5. hullámát észlelik. Talán ez még az eredeti vírus valamelyik mutánsa.

De már felbukkant egy újabb rém is. Dél-Afrikából indult és sebesen terjed. Nagyon erősen fertőző és egyes gyanú jelek szerint már erősen eltérő a korábbi változatokról. Hogy világos legyen, itt az a kérdés, hogy az eddig kifejlesztett vakcinák, kis eltérésekkel ugyan, de minden eddigi mutánsra hatásosak voltak. De egy újabb vírus, ha képes „kicselezni” a mostanra kialakult védekezési rendszert, akkor hatalmas pusztítást okozhat. Már nevet is kapott, OMIKRON-nak nevezték el. Ezt a lehetőséget a világ legjobb szakemberei már erősen vizsgálják. A WHO válságtanácskozást kezdeményezett. Sajnos, egy-egy esetet már detektáltak pl. Belgiumban. Most azt a lépést fontolgatják, hogy a fejlett világ nem fogad repülőgépeket Dél Afrikából, és más módon is próbálják akadályozni az OMIKRON terjedését. Idő kell, míg kiderítik az új mutáns tulajdonságait és megkeresik a védekezés módját. Az reményt kelt, hogy a Karikó Katalin és munkatársai nevéhez fűződő technológia, akár már Magyarországon is képes lesz nagyon gyorsan újabb vakcinát fejleszteni.

A csaták sűrűje

Egy biztos, a furcsa háborúnak vége. Ez már itt a csaták sűrűje. Még nem Armageddon, és ha összefogunk, talán nem lesz az. Ismét szükség lesz minden erőre, minden találékonyságra, tisztességes együttműködésre.

Vasárnap meggyújtjuk Ádvent első gyertyáját.

Rebbenő fényénél, az éjszakák csendjében ismét lesz miről elgondolkodni.

A világról, az országunkról, a szeretteinkről és magunkról. Vállalni kell a sorsunkat, de tenni is kell azért, hogy vállalható legyen. Ki-ki a maga helyén, de ez összeállhat hatásos cselekvések kritikus tömegévé.

Akinek a sors vagy a Jóisten talentumot és eszközöket adott, az már nemcsak magáért felelős. Ezektől az emberektől, bármilyen hiten, bármilyen politikai oldalon is állnak olyan cselekvéseket kell elvárnunk, megkövetelnünk, amelyek mindannyiunkért történnek. Eközben lehetnek viták, történhetnek hibák, de ezeket ki kell javítani és haladni kell egy olyan úton, amelyet akár a közjó szóval is leírhatok. Ez jelenti az emberközpontú politikát. Ennek nincs alternatívája.

Hozzon nekünk Ádvent fénye megvilágosodást, megbékélést.

 

Címlapkép: A brit hadsereg Franciaországban, egy Downing Street 10. névre keresztelt bunker előtt, 1939 november 28-án. Fotó: G. Keating.

Kapcsolódó hírek

Legolvasottabb cikkeink