KOZMIKUS SÉRTŐDÉS

Igazán nem panaszkodhatok, hogy nincs elég történés napjainkban, az elmúlt héten, de mégis alig van kedvem hozzákezdeni a jegyzet írásához. Valahogy összeütköznek bennem a külvilág történései és a saját interiorizált tudásom, tapasztalatom.

Ellenállás

Mint szerintem sokunkat, erősen foglalkoztat a COVID-járvány negyedik hulláma, a hozzá kapcsolódó társadalmi jelenségek és azok várható, lehetséges kimenetele. Mivel az oltásokkal szembeni ellenállás nem csak magyar jelenség, komoly szakemberek, a társadalomlélektan kutatói is foglalkoznak vele és keresik a válaszokat. A politikusok természetesen egymást hibáztatják, az epidemiológusok pedig igyekeznek megérteni, hogy az oltást fel nem vevők köre milyen csoportokból áll.

Mennyi közöttük az, aki csak egyszerűen az élethelyzete miatt nem fér hozzá az oltáshoz? Én ezt a csoportot jelentősnek gondolom, és a magyar egészségügyi rendszenek, kézen fogva a közigazgatással, önkormányzatokkal, egyházakkal –egyszóval mindenkivel, minden olyan szervezettel, amelyiknek működő perifériája van és eljut az egyes emberekhez, keresni kellene azokat, akik valamilyen súlyos szociális, mentális vagy egészségügyi helyzet miatt nem jutnak el az oltópontokhoz. Itt én keveslem a hatásos erőfeszítést.

A másik nagy kör azoké, akik az ilyen bonyolult problémák esetén nem jutnak megbízható információhoz, ezért sodródnak az éppen a környezetükben élő „véleményvezérekkel”, vagy csak egyszerűen az összeesküvéselméletekre és a rémhírekre különösen fogékony szomszédok (asszonyok – bocsánat, sok ilyen élményem van – „ventillációjának” hatására, vagy a szomszéd „urak” kocsmai, kávéházi okfejtései) hatására, aggodalomból, vagy a helyi, kisközösségi egymást erősítő tévedések hatására maradnak távol. Ez a csoport már keményebb dió, de őket a jó minőségű információterjesztés elérheti, és az immunizálás nélkülieket érintő hátrányok eltántoríthatják az amúgy se elmélyült meggyőződésüktől.

A harmadik csoport a „kemény mag”. Nem tudjuk, mekkora, rájuk már alig lehet hatni az értelem szavával, ők már nemcsak felépítették téves eszméik „felhőkakukkvárát”, de bele is költöztek. Ebben a csoportban súlyosan megjelenik az a jelenség, amelyet kiváló belgyógyász professzorom, Magyar Imre egy fontos novellában foglalt össze, és amelyiket a mai jegyzet címéül választottam.

Kozmikus sértődés. Ez az a jelenség, amikor az egyén a körülötte zajló világ eseményeit és a saját énjét, a kettő viszonyát kizárólag egyetlen szempontból, az őt ért, valóságos vagy vélt sérelem szempontjából éli meg. A sértődöttség a sérelmekkel szemben fennálló fokozott vagy kóros érzékenység következménye. A jelenség gyakoribb, mint gondolnánk, csak jelenleg a vírus és oltástagadókkal egy kivételesen súlyos, a környezetet veszélyeztető helyzet áll előttünk. Az csak „hab a tortán”, hogy ezzel a vírustagadó önmagát és a környezetét is veszélyezteti, és ennek akár csak tudat alatti megélése tovább fokozza, agresszívabbá színezi a sértődését.

Hogyan tovább?

Miniszterelnök úr ezt a jelenséget egy pompás Charles De Gaulle idézettel világította meg: „mit lehet egy olyan országgal kezdeni, ahol csak sajtból több mint 300 féle van?” Jót nevettem, hogy elkerülte azt a csapdát, amit akár büszkén is mondhatott volna, hiszen a pálinkafőzés tilalmának feloldása után mi törvényesen a „300 féle pálinka” országa is lettünk, bár lehet, hogy a mi számunk egy, kettő vagy akár három nagyságrenddel is nagyobb lehet.

Szerintem ez őt is zavarja, de gyakorlott politikusként leplezi az ezzel kapcsolatos véleményét. Illetve elmondta, ha jól értettem, hogy év végéig 18 millió adag vakcinánk lesz. Ha egy embernek két oltás kell, akkor ez 9 millió embernek elég. De mivel lassan-lassan 6 millió be lesz oltva, akkor ebben már a harmadik adag is bőven benne lehet. Készül ugyanis a delta mutáns elleni „célzott” oltóanyag, így növelve az oltások biztonságát.

Nem tudom „megállni”, hogy ne írjam le, ki kellene adni a 3. oltáshoz kapcsolódó, de az összes vakcinára vonatkozó alkalmazási protokollt. Biztosan akad a kormányzat körül olyan gyakorló szakember, akinek a tudása ehhez megfelelő, mert az oltási perifériákon, nem jelentéktelen összefüggésben a „mindenki kiválaszthatja milyen oltást szeretne” propagandaszöveggel, meglehetős bizonytalanság alakult ki. Orvosban és polgári ügyfélben egyaránt. Tovább bonyolítja ezt, hogy a külföldi utazáshoz a fogadó országok különféle előírásokat vezetnek be, azaz nemcsak a vélekedések, vagy a szakmai ajánlások, hanem ezek is befolyásolják az oltóanyag kiválasztását.

A másik fájdalmas pontom a klasszikus járványügyi védekezés teljes semmibe vétele. Értem én, hogy a lockdown káros a gazdaságra, de most még messze nem erről van szó. Maszkviselés, távolságtartás, fokozott kézhigiéné. A fertőzést teljesen nem tudja kizárni, de lassítja a vírus terjedését. Védi az egészségügyet a robbanásszerű túlterheléstől. Azt is tudom, hogy a gazdaság, az idegenforgalom érdekei egyelőre ezt valamilyen mértékben keresztezik. De: a környező országok már védekeznek. Szerencsére a magyar egészségügy mindennapjaiban fennmaradt a maszkviselési kötelezettség, és ezt egyes intézmények, egyetemi karok is bevezették.

Bravó, Debreceni Egyetem!

Az elmúlt napok számos szakmai híre közül kiemelkedett kettő, ami melengette a lelkemet. Az első: az orvosegyetemeket rangsoroló tudományos sorrendben egykori első Alma Materem nagyot ugrott a listán, és néhány hellyel megelőzte a második Alma Materemet. Szép szakmai teljesítmény. A másik egy szerény közlemény: az egyetem teljes területén, minden karán és intézményében bevezették a kötelező maszkviselést és a többi intézkedést. Okos, bátor, előre mutató cselekedet.

Még vagy már

Ehhez kapcsolok egy kis személyes történetet, aki akarja, érti a tanulságot. Az 1970-es évek közepén, Magyarországon még eléggé elhanyagolt volt a szeptikus betegek kezelése. Pedig az akkor már meredeken emelkedő számú csontegyesítő műtétek, és persze az eleve szennyezett sebű, például a mezőgazdaságból érkező nyílt sérüléssel jelentkező betegek ellátása szépen fokozatosan megemelték a szeptikus betegek számát. Ki is jelöltek az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet általános sebészeti osztályán két nagy kórtermet, hogy ide koncentrálják ezeket a betegeket, akik korábban meglehetősen szét voltak szórva, de veszélyeztették a frissen operált betegek gyógyulását. Fiatal rezidensként egy évre én lettem itt a kórtermes orvos.

Az Intézet akkori két legfontosabb szakmai vezetője, Manninger és Ravasz tanár urak olyan fontosnak tartották ezen betegek követését, hogy a reggeli referálók végén be kellett számolni az állapotukról. Mivel a felügyelő adjunktusom ilyenkor már régen a műtőben volt, nekem kellett, eleinte remegő térdekkel beszámolni, az egyébként szakmai kérdésekben nagyon kritikus orvosi kar előtt.

Az intézet főigazgatója abban az évben még a nagyon idős orvos tábornok, Szántó György professzor volt, aki fiatal korában híresen jó sebész volt, Molnár Béla professzor tanítványa, adjunktusa, de a politika adminisztratív területre sodorta a háború után. Fehér köpenyben, lampaszos nadrágban ült a pulpituson, és okosan, udvariasan adta át a helyét az új vezetésnek. Mivel erős dohányos volt, egy alkalommal már érezhetően türelmetlenül hallgatta az én kicsit terjengős beszámolómat az antibiotikumok egy részére már rezisztens fertőzésekről, a virológiai vizsgálatokról és az akkortájt feltűnő új, modern „bohóságokról”. A szünet kezdetén, szivarját morzsolgatva csendben odajött hozzám, és megkérdezte: „kolléga Úr, te még hiszel a baktériumokban?” Hát, erre nem tudtam ott hirtelen válaszolni. Én már hittem.

Itt grasszál a COVID

Azért írom le ezt a történetet ilyen hosszasan, mert nemcsak a vírusszkeptikusoknak üzen, hanem azoknak is, akik még nem vették észre, hogy napról-napra növekszik a friss COVID-fertőzöttek és a kórházban kezeltek száma. Nem vették észre, hogy az elmúlt napok nagy lehűlése után tele lett az ország köhögő, prüszkölő emberekkel. Ráadásul, a gyerekek ekkor menetek iskolába, óvodába, és „adták-vették” a banális fertőzéseket. Amelyeket csak teszteléssel lehet megkülönböztetni a COVID korai tüneteitől. És ezeket hogyan lehet akadályozni, megelőzni? Fogózkodjanak meg Kedves Olvasóim! Maszkkal, távolságtartással, kézmosással, szellőztetéssel. Ugye ezt először tetszenek hallani? Vagy nem???

Lassan szeptember vége van. Tavaly ilyenkor már beoltották a miniszterelnök urat a nyilvánosság előtt a hagyományos szezonális influenza elleni magyar oltóanyaggal. Mert az sajnos világos, hogy az influenza vírus nem azonos a COVID-dal. Meg az is, hogy mindkettő akár egyszerre is elkapható. De ha egy COVID-immunizált kapja el, akkor is lehet súlyos beteg, sőt áldozat.

Tudom, hogy napjainkban sok minden történik a világban. A politikában, a gazdaságban számos fontos esemény zajlik. Elindult a parlamenti szezon, az ellenzék előválaszt. Ferenc pápa látogatása rendben lezajlott. „Csak” négy főpap betegedett meg, jelezvén, hogy itt grasszál a COVID. Jobbulást kívánunk nekik. Volt egy fontos demográfiai fórum, a tévében nem úgy láttam, hogy védekeztek volna a fertőzés ellen. Ma kezdődik egy fontos nemzetközi kiállítás „vadászati és természeti”, sok-sok résztvevővel. Felmentést kaptak a védekezés alól. Legalább abban reménykedek, hogy a résztvevők mind korrekt immunizálásban részesültek.

Nem látunk a jövőbe. Néha jobb is.

De ha nem akarunk súlyos bajokat, tegyünk a COVID ellen!

 

Címlapkép: Idősebb Pieter Bruegel (1525-1569): Flamand közmondások. 1559. Olaj, fa. 117x163 cm. Gemäldegalerie, Berlin.