NAGYÍT, TORZÍT, SUMMÁZ

Néha a technika precíz leírása remekül alkalmazható emberi ténykedések, humán folyamatok lényegének megragadására. Metafora is lehet belőle, ami könnyíti a megjegyzését.

Megboldogult tanárom, Zsebők Zoltán professzor írta le így nekünk a röntgensugár fontos jellemzőit, 1969 őszén. Most én alkalmazom a politikai kommunikáció néhány formájára, amelyik az elmúlt vasárnap este fölszikrázott, még másnap magas hőfokon égett, hogy aztán a csillagszórók szabályai szerint szikrázva hamuvá változzék. 3-4 év történetei, rövidítve, az időbeliségtől megfosztva, szépítve vagy „csúnyítva”, átkötések nélkül egymás mellé helyezve mindig ilyen érzetet keltenek. Nagyít, torzít, summáz.

Félreértésből vidámság

Azért az idézett profnak se volt mindig sikere a metaforáival, legalábbis nem minden közegben, és nem egyformán. Szép őszi napon „félházzal” működött az I. számú Sebészeti Klinika amfiteátrumszerű előadótanterme. Zsebők professzor tartott előadást nagy lendülettel, a fekélybetegség (akkori) képalkotó eljárásairól. A felvételek jellemzői között említette, hogy a patkóbél bizonyos fekélyeinél a gyomor kimenete, illetve a duodenum, a fekély gyógyulását jelző hegedés miatt lóhere (levél) alakú képet ad.

Egy ösztöndíjas afrikai évfolyamtársam, amúgy nagyon szorgalmas fiú, széles mosollyal ült az első sorban. Abban az időben még nem volt idegennyelvű képzés a Semmelweis Egyetemen, szegény ösztöndíjasok a szaktárgyak előtt egy éven át a magyar nyelvet tanulták, több-kevesebb sikerrel. A ritkább szavainkat, a hasonlatokat nem mindig értették. A professzor meg akart győződni róla, hogy ezt a rendkívül fontos jelet megjegyzik. Tudja maga mit jelent a lóhere, kérdezte váratlanul? A szélesen mosolygó kedves kolléga, a hallgatóság kitörő kacaja mellett, elkezdett valamit magyarázni az ősmagyarok legendás állatáról, amin ülve visszafelé nyilaztak. Szem nem maradt szárazon. Vigyázat tehát a metaforákkal, a hasonlatokkal, a halmozott jelzőkkel!

COVID-19 exkluzív

Érdeklődve vártam a beharangozott videókat: Így győztük le a Covid-járványt - Exkluzív. Kíváncsian néztem a 37 perces filmet. Visszaemlékezés egy súlyos járványra, egy különleges nézőpontból. A parancsnok, a tábornokok és a stratégák szólalnak meg. Mutatnak empátiát a frontharcosok és az áldozatok felé, de a történet a vezetők küzdelméről és győzelméről szól. Nem tudom, hogy Dwight D. Eisenhower vagy G.K. Zsukov, illetve szűk környezetük írt-e rövid visszaemlékezést, pláne filmforgatókönyvet a II. világháborúról? Az is ilyesmi lenne, csak más dimenzióban. Nyugodjunk bele, a mi vezetőink így látták.

Azonnal megjelent az „ellenvideo” két szereplővel. Magyar Péter, aki a járvány idején még nem volt politikus, és munkatársa Kulja András a gyógyítók szemszögéből emlékezik. Ez egy erősen más nézőpont, és a szereplők helyzetéből levezethetően kritikus is. Sokféle adatot és statisztikát mutatnak, hogy cáfolják a kormány állításait. Azért tehetik korlátozások nélkül, mert nem készült el – legalábbis én nem találkoztam vele – a járvány részletes, statisztikai értékelése, a mi nézőpontunkból. Ráadásul itt több év, több fertőzési hullám, valamint a változó vírus mutánsok rendkívül bonyolulttá teszik a „strikt” megállapításokat.

De be kell, hogy lássam, egy bizonyos szint fölött mindent átsző a politika.

Szombat jegyzet: a járvány heti krónikája

Hűséges Olvasóim tudják, hogy a szombati jegyzetírásom akkor kezdődött, amikor a járvány. Első cikkem idején 4 Covid-fertőzött volt az országban, egyik se magyar. A folytatást, az események fejlődésének dinamikája miatt érdemes újraolvasni néhányat: Segítség, gyorsul; A helyzet fokozódik; A nagy háború prodrómái. Ezekben nagy bőségben írok a tennivalókról, amit korábbi tanulmányaim, szervezési, igazgatási ismereteim és a hazai és külföldi irodalom követése alapján ajánlani tudok.

Még egy régi cikket ajánlok a figyelmükbe, amelyiket a járvány második hulláma után írtam, amikor már volt oltóanyag, éledezett az ország: JERUSALEMA. Nagyon fontos a képek alatt futó szöveg. Az első két járványhullám elleni védekezés nemzetközi méretekben is sikeres volt. A sok áldozatot a harmadik hullám követelte, ennek részletes okai még feltárásra várnak. A több mint 200 szombati jegyzet jelentős része foglalkozik a COVID járvánnyal olyan időrendi sorrendben, ahogy az Magyarországon alakult. Ezek mind elérhetők a Weborvos portálon, itt: Dr. Szepesi András írásai.

A fenti fejezetet most nem írtam volna meg, ha a politikusok fel nem dobják a labdákat. Kíváncsi vagyok, a kedves Olvasóim hogyan reagálnak? Nem lennék meglepve, ha jelentős részük nem lenne vevő egy ilyen nosztalgiázásra. Erre utal, hogy leszámítva néhány közösségi oldalt, a reakciók is gyorsan elcsendesetek. Más bajok feszítik most a társadalmat, benne a magyar egészségügyet.

A nem fertőző betegségek epidemiológiája és az ellátórendszer működése

A kapacitások állapota, a közösségi és magánszolgáltatások tisztázatlan viszonyai, a finanszírozás megoldatlanságai. Csupa olyan dolog, amit a megkezdett, deklarált reformokkal tartósan rendezni kellene. Végre kinevezték a főigazgatókat számos kórház élére. Elismert, tapasztalt vezetők mellett ismeretlen szakemberek is lehetőséget kaptak. Ugyan támogatni fogja-e őket a rendszer?

Mintha enyhülne a nyomás, bejelentettek egy soron kívüli kb. 95 milliárd Ft értékű konszolidációt. Hogy ezek a beavatkozások összeérnek egy kiszámítható finanszírozási rendszerré, az a következő hónapok egyik legfontosabb kérdése. Közben, teljesen váratlanul, pár napos határidővel felmentették az Országos Onkológiai Intézet főigazgatóját és három igazgatótársát. Ejha! Ez még nálunk is ritkaság, pláne hogy az egyik legfontosabb, legerősebb intézményünkről van szó. A főigazgató szakmai, tudományos stb. érdemeit elismerték, tehát nem valami súlyos hiba vagy bűn van a háttérben. Hát akkor pedig mi: az egészségügy vezetői és szakértői napok óta találgatnak.

Február – itt a nyár?

Vége van a Janus arcú hónapnak. Ma már február van. Az időjárás éppen téliesre fordul, és a tavasz még csak távolról közelít. Amit most nem készítünk elő, az már nem fog megvalósulni. Kicsit több mint egy év múlva választások lesznek. A magyar tapasztalatok szerint a pártok közötti folyamatos konfrontáció miatt már nem lehet olyan változtatásokba fogni, amik a lakosság nagyobb tömegeit érzékenyen érintik. Viszont a „nem cselekvés” pl. finanszírozás elégtelenségi, a várólisták ügyében, vagy egyes intézményekben egyes szakterületek kiesése, orvosi és szakdolgozói létszámhiány, folyamatos gondot okoz. A mai kormány ellenzéke ezt nem fogja kihagyni, mint „harci lehetőséget”. De ennél is nagyobb baj, ha a megoldatlan gondokat a lakosság a saját bőrén érzi.

Érdekes évünk lesz. A külvilágban végre az egyik tűzfészek kezd kihűlni, Izrael és a Hamasz túszokat cserélnek ki. Ukrajnában még tombol a háború, de egyre több jel utal arra, hogy itt is változások jöhetnek. Pláne, hogy Trump elnök már majdnem két hete elfoglalta a hivatalát. Gyors rendezést ígért, bár az egy nap alatti megoldást csak a „nyeretlen kétévesek” vették készpénznek.

Egyben biztosak lehetünk: a tavasz eljön.

Bár minden másban is ilyen erősen bízhatnánk!

(Címlapkép: Overallos orvostanhallgatók, szűrésre beöltözve, az Országos Mentőszolgálat képzésén, 2020. november 23-án. Forrás: Országos Mentőszolgálat)