NYÁR, DELTA, GAMMA, ÁPOLÓNŐK

Kicsit zavaros a cím, mintha 2021 nyár elejének hangulatát tükrözném.

A PC (political correct) cím így hangozna: „Uborkaszezon, vírusmutációk, szakdolgozók.” De akkor sokan félretolnák. Uborkaszezonban minek komolykodó cikket olvasni? Süt a nap, időnként a Balaton és a többi természetes víz is meleg, a lángos ugyan drága, de hát „egyszer élünk”. Szegény németeket, ott a Rajna vidékén csúnyán elvitte egy évszázada nem látott áradás, de ez talán az idén már nem ér el hozzánk. A vírusokat legyőztük, a mi vakcináink mindegyik ellen hatásosak. Az 5,5 millió beoltott már megvédi a többséget, ebben Málta után EU-ezüstérmesek vagyunk. Sőt, elkezdtük az iskolásgyerekeket oltani, ebben egyelőre kinéz az arany is. Különben is, kezdődik az olimpia, mindenki nézze a közvetítéseket élőben (hajnalban) de az álomszuszékok kedvéért a fontosabbakat a médiumok megismétlik. Mindenki szurkoljon a mieinknek, hogy még több érmünk legyen!

A szakdolgozókat meg emlegessék a bürokraták, hiszen Miniszterelnök úr is mindig ápolónőket mond, sőt néha még a kedvesen csengő „nővérek” fogalmat is említi. Az, hogy valamilyen megmozdulásra készülnek szegény boldogtalanok, legyen Kásler miniszter úr gondja, hiszen ő mondta mostanában videoüzenetében, hogy minden rendben van, már a pályaelhagyók is tömegesen jönnek visszafelé az indulatból elkövetett kilépések hangulatából kijózanodva.

Itt akár abba is hagyhatnám…

A remény olimpiája

De nem hagyom, mert a fenti jószándékú pikírtkedéseim magyarázatra és feloldozásra szorulnak. De kezdjük az örömmel. A jegyzetre készülve azt észleltem, hogy tegnapig bizonytalan volt, megnyílik-e az olimpia. „Kabalából” nem is mertem betenni a címbe. Délután azután csendes örömmel néztem a  Tokióból érkező csodálatos minőségű képeket, a zenét, a hangulatot.

A remény olimpiája – fehér sebészi maszkban.

Hihetetlen, fantasztikus képek. Egy hatalmas üres stadion, tarkán színesre festett székekkel, hogy a közönség illúzióját keltsék. Japánhoz méltó szimbólumok, modern művészi átiratban, a felkelő nap, Fuji szent hegye, és a cseresznyevirág, amelyikben Naomi Oszaka, négyszeres Grand Slam győztes teniszező olimpikon, hosszú-hosszú utazás után, az Olimpiából elhozott lánggal fellobbantja a tüzet. Világítsa be a két és fél hétig békésen küzdő olimpikonokat, üzenje, hogy 3000 éve éppen a háborúk helyett indult útjára az emberiség egyik legrégebbi, legszebb hagyománya.

205 ország és a NOB menekült csapata jött a stadionba, színesen, szépen, közöttük a japán ábécé szerint 146. csapatként a mieink, nemzeti színekben. Szép gesztusként a nem éppen ősmagyar nevet viselő, magyar szívű-lelkű olimpikonunk, Mohamed Aida és a szimpatikus Cseh Laci hozták a zászlónkat.

Felettük 1824 drón alkotta földgömb forgott, jelezve az összetartozást, de megvillantva Japán fantasztikus technológiáját is.

Hashimoto Seiko, egykori olimpikon, a japán rendezők elnöke köszöntötte a vendégeket, majd Thomas Bach, ugyancsak egykori olimpikon, NOB elnök folytatta egy köszöntő-üdvözlő emelkedett beszéddel. Remélem, sokan meghallgatják. Végül a játékokat a japán birodalom alkotmányos uralkodója, Naruhitó császár nyitotta meg, feleségével az oldalán.

Istenem, 57 éve, gimnazista kiskamaszként Miskolcon, egy kis képernyős fekete/fehér TV előtt szorongva a barátaimmal, tátott szájjal bámultuk a Tokióból filmhíradóként vetített megnyitót. A Tenno, a mai császár nagyapja (mert Hirohitó nevét akkor még Japánban nem szabad volt kimondani) frakkban, mellette felesége káprázatos kimonóban jelent meg. Akkor ért véget Japán két évtizedes elszigeteltsége, és maradt abba a vita a császár háborús bűnössége felett. Mi még háborús könyveken „nevelkedtünk”, és Japán, a nácik szövetségese, Pearl Harbor elpusztítója volt beégetve az akkori agymosások „eredményeként”. Persze ez is tény volt. De az is, hogy egy finom kultúrájú népet hogyan manipuláltak és fanatizáltak a vezetői.

Milyen érdekesen változnak az idők! 35 évvel később meghatottan álltam Szentendre legkisebb barokk, református templomában, és néztem, hogyan mondja egy fiatal magyar fiú, szomszédok gyermeke, fiam iskolatársa az eskü szövegét egy gyönyörű japán kislánnyal, aki aranysárga kimonóban, édesanyja és testvére kíséretében állt az Úrasztala előtt. Beragyogták az ősi templomot. Azóta felnőtt a lányuk, és kiskamasz öccse pedig úgy focizik, mintha Puskás Öcsi dicsőségét szeretné elérni. Korábban elképzelhetetlen körök záródnak, és ez jól van így.

De térjünk haza, mert itt is van dolgunk elég!

Oltakozás mindenkinek

A járvány nálunk majdnem szünetel. Kevés (pár napja talán kissé növekvő) fertőző eset, kevesen kórházban, lélegeztető gépen. Nyugtalanító, hogy a kétszeresen fertőző delta mutáns is megjelent. A szakértők vitatkoznak. A beoltottság stagnál, rettenetesen lelassult az új jelentkezések száma. Oltóanyag bőven, már rendszeresen adunk kölcsön, ajándékozunk, mert minden jobb annál, hogy lejárjon a szavatosságuk. Óriási vita a harmadik oltás körül. Vita a Sinopharm hatásossága körül. Kit, mikor kell újraoltani. Nyilatkozatok párhuzamosan, szemben, néha a süketek párbeszéde. Nagy tekintélyű emberek képesek mást mondani néhány nap, hét különbséggel. Nagy tekintélyű tudósok nyilatkozat jellegű algoritmusokat tesznek közé, kit, mikor kellene újraoltani.

A kormány az idős, nem oltott lakosság körében kampányt indított, 12 éves kor felett kinyitotta a kaput, lehet oltani, de kampány majd szeptemberben. De akkor már lehet, hogy késő lesz, mert a járvány is felerősödhet, másfelől az iskolakezdésre a második oltást követő védettséget garantáló időtartam még nem lesz teljes.

Elég kaotikus a helyzet, legalábbis mentális értelemben, amin a médiumok ugyan próbálnak segíteni, hogy sok szakembert megszólaltatnak, csak hogy egy zenei hasonlattal éljek, karmester nélkül a legnemesebb zeneműből is kakofóniát lehet csinálni. Ezen füstölögtem, amikor berlini barátaim elküldtek nekem egy kis könyvecskét: Das Impfbuch für Alle. Hogy Müller Cecília főorvos asszony is szeresse, így fordítom: Oltakozási könyv mindenkinek.

Elérhető interneten is. A Robert Koch Intézet kiadványa. Csak ajánlani tudom, sőt, azt merészelem javasolni, hogy valami hasonlót a magyar „szakértő hatóságok” is csináljanak sürgősen. Mert ugyan az első hetek óta írom, hogy a rendezett információ a védekezés, majd az oltások legjobb támogatója, de mi sajnos belesüppedtünk olyan viták mocsarába, amelyek lehet, hogy szakértői körben szükségesek, de a napi szenzációt vadászó médiumok, a nárcisztikus szakértők, a naiv vagy üzletileg motivált „megmondóemberek”, valamint a választási küzdelmet játszó politikusok részvételével úgy összekutyulnak, hogy a lakosság jelentős része nem akar helyettük kockázatot vállalni.

Ebben óvatosan, higgadtan, szakszerűen kellene rendet vágni. Ezt a könyvecskét olvasva, két helyen is megmelegszik egy magyar ember lelke. A higiéne kérdésében Semmelweis neve, a legmodernebb vakcina kidolgozásában Karikó Katalin is megjelenik. Mindkettő abban a kontextusban, hogy koruk hatalmasságai nem értették, mellőzték őket. Karikó szerencséjére, őt ez nem pusztította el, és a „kívülállóból a világcsúcsra” cím már jól jelzi a mai helyzetét.

 

Semmelweis Ignác

 

„Kívülállóból a világcsúcsra”

Segélykérés

De visszatérve a szakdolgozókhoz, akik ma már sokkal több területet fednek le, mint a nővér fogalom, és sok közöttük a „fivér” is, mert rájuk is szükség van. Láthatólag, a jogállási törvény és az orvosi béremelés furcsa helyzetet teremtett számukra. Érezhetik ezt a kormányban is, mert ma már hallottam, hogy jövő januártól béremelés van betervezve, talán átlagosan akár 30% is.

Úgy látom, hogy a legnagyobb baj abban tapasztalható, hogy a változások tervezését a felkészítésük nélkül, az igencsak sokféle helyzetük megismerése nélkül, „generál utasításokkal” próbálják rendezni. De van egy javaslatom: ahogy a miniszterelnök úr a járvány ügyeiben folyamatosan hív be szakértőket, és nevez ki operatív feladatra szakembereket, itt is valamilyen hasonló eljárásra lenne szükség.

Komoly, gyakorlott szakembereket kellene kinevezni országos főápolónak (vezető szakdolgozónak) minimum az OKFŐ stábjába és az egészségügyért felelős államtitkárságra. Egyfelől, számba venni és monitorozni ezt a heterogén és folyamatosan fejlődő szakterületet, másfelől megbízható és felelős információforrást teremteni az egészségügyi döntéshozó köröknek, harmadszor hiteles, tájékozott tárgyaló partnert és kommunikátort a főhatóságok képviseletében. Napjainkra ezen területek képviselete, menedzselése túlnőtt az orvosi kompetencián. Ha ezt nem látjuk be, krónikus, nehezen kezelhető problémahalmazzal számolhatunk a jövőben.

Ha ezeket végiggondoltuk, akkor a szakdolgozók jövő hétvégi gyűlését nem demonstrációnak, hanem segélykérésnek tekinthetjük. De van egy feltétel, vagy egy átgondolt jelszó: „a választási kampányban már küzdő pártpolitikusok kíméljenek”!