ÖT ÉS FÉL MILLIÓ… vagy több?

Beadni sok, helyenként nagyon sok, a biztonságos közösségi immunitáshoz kevés. A nyájimmunitás egy kedves, melengető szó, de mégis inkább birkákra – közöttük kisbárányokra – asszociálunk, mint tudatos, a sorsukat irányító emberekre. Annál is inkább, mert napjainkra már nem az a fő kérdés, hogy honnan lesz (és milyen) oltóanyag Magyarország beoltásához, hanem az, hogy hol van az a 3-4 millió oltatlan ember, akik nélkül nem lesz nyugodt és boldog őszünk.

Ha pedig átoltottságunk elégtelen, akkor az előre nem kalkulálható csapások, a delta (gamma, epszilon stb.) mutánsok, vagy egy kiadós influenza, vagy egy pusztító kánikula a világ nagy részén vízhiánnyal összeadódhatnak, és olyan káosz lehet a vége, hogy ihaj!, csak hogy a népies stílusnál maradjak.

Kérdések és válaszok

Azért itt is lenne tisztázni való kérdés, nem is egy.

1. Mi a helyzet a betegségen átesett emberekkel? Milyen erős az immunitásuk? Azt látjuk, hogy egyeseket a betegség után beoltanak. Milyen arányban? Szükség lesz e harmadik oltásra? Ha valamelyik oltóanyag nem hozott elegendő védettséget, kell e rendszerszerűen újraoltani az érintetteket?

2. Mennyien lehetnek azok, akik átestek a betegségen, de nem lettek detektálva (igazolva)? Közöttük a legtöbben valószínűleg enyhe tünetekkel élték túl a fertőzést. Milyen immunválaszra lehet számítani, azaz milyen arányban és mértékben védettek? Kiterjed ez a védettség a mutánsokra is, pl. a delta változatra?

Miért fontosak ezek a kérdések? Azért, mert itt közel egymilliós detektált fertőzött populációról van szó, de a tünetszegény fertőzöttekkel együtt sokkal többen lehetnek.

Ha ezekről a kérdésekről többet tudnának a hatóságok, esetleg az állampolgárok is, akkor pontosabban lehetne tudni, hogy az oltások további forszírozására van szükség, vagy ki kell várni egyes kérdések tisztázását.

Nem riogatni akarok, csak a helyzetnek megfelelő cselekvésekre szeretném a figyelmet felhívni. Értem én jól, hogy nemcsak a COVID ellátó orvosok és ápolók (ja, el ne felejtsem – ápolónők), a kiszolgáló személyzet, a katonák és rendőrök fáradtak el és pihenniük kell, hanem az irányítók, a középvezetők, az intézmények és szervezetek vezetői (és a környezetük) de az Operatív Törzs tagjai és környezetük is. Ezt méltányolni kell, de a gyógyító intézmények se zárhatnak be. Így most nem lehet „kiengedni”, elsősorban néhány felelős vezetőnek, de számos szakértőnek sem.

Dolgozzunk egy kicsit – nyáron is

Nem szeptemberben, hanem ebben és a jövő hónapban fog eldőlni, lesz-e negyedik hullám, és ha lesz, akkor milyen lesz. Az kevés, bár fontos, hogy az oltottak vagy nem kapják el a vírust, vagy enyhébb lefolyású lesz a betegség. De ha 3-4 millió embert elkaphat a delta vírus és még az oltottak 10%-a is megbetegedhet (ezt talán még miniszterelnök úr is mondta), akkor itt szép „kis” kalamajka lesz.

Most nem félni kellene, hanem mérni, számolni, tervezni. Figyelni a környező országokat. Ott se egyszerű a lakossággal, bár az „oltási maratonban” –amivel az elmúlt hetekben büszkélkedtünk – már nem vagyunk az élen, csak az élbolyban.

Van, ahol ismét súlyos a helyzet. Portugáliában tegnaptól éjszakai kijárási tilalom van. Moszkvában a halálozási számok növekedtek ijesztően. A nagyon óvatos Ausztrália már a fél országot lezárta, a még hozzánk képest is jelentéktelen számú fertőzöttel. Persze, tegyük hozzá, ott most tél van, és olyankor gyorsabban terjed a vírus.

Van már ország, ahol jutalommal édesgetik az oltópontokra a vonakodókat. Szlovákia, ha jól látom, heti 2 millió eurót fog elosztogatni egy sajátos lottójáték keretében. Az USA egyes államaiban, például Ohióban, Nyugat-Virginiában már korábban elkezdtek hasonló jutalmazást, de Szerbia is bevezetett egy kb. 9000 Ft-nak megfelelő prémiumot.

Van, ahol az utazási igazolvány a csáberő, vagy valamilyen oltási bizonylat, amivel szabadabban lehet mozogni. Ezekkel mi is élünk. Sajnos tovább folyik a „kelet-nyugati játszma”, és ahhoz hogy az ilyen oltást felvevő magyarok szabadabban mozoghassanak, okos lépésekre lenne szükség.

Ezek előtt azért számba kellene venni, kikhez nem jutott el az oltás. Szerintem a települések perifériáin, tanyákon, szőlőhegyeken, erdei és alföldi kistelepüléseken még nagyon sok ember nincs beoltva szervezési, technikai okokból. Külön átvizsgálást igényelne az a kb. 500 háziorvosi körzet, ahol nincs állandó háziorvos. Nem lennék meglepve, hogy ha ezeket megszámolnák, akkor több százezres populációt találnának szétszórva az országban, és mivel ők nem mobilisak, nem járnak nagyobb közösségekbe, még a tünetmentes fertőzéseken se eshettek át. De éppen helyzetük miatt nem tudnak reagálni a hívó szavakra.

Ki kellene értékelni az első három hullám tapasztalatait. Nem a bulvárban, nem a politikai harctereken, hanem hiteles szakértői körökben. Nagyon jól szórakoztam, amikor ma reggel miniszterelnök úr figyelmeztette politikustársait, hogy fejezzék be a virológussá történő (autodidakta?) átképzésüket. Nagyon helyesen, nem tett különbséget kormánypárti és ellenzéki politikusok között. És még udvarias is volt, mert nem mondta el a mondat (gondolat) másik felét, hogy a virológusok (és pláne a kevesebb kompetenciával és tudással rendelkező egyéb orvosok) pedig ne képezzék át magukat politikusnak. Mert a járványt és az oltást körül vevő információs zűrzavarban, és a nehezen definiálható mentális károkozásokban, bizony együtt szerepelnek.

A META csütörtöki tudományos konferenciáját a post COVID állapotoknak, a szövődményeknek szentelték. Gondosan kerülve a politikai felhangokat, annyit lehetett érteni az előadásokból, hogy ezekkel komolyan kell foglalkozni.

Semmelweis öröksége

Lezajlottak a Semmelweis-napi ünnepségek.

A Sors, vagy csak az élet kegyes volt, és méltó, szép ajándékot küldött: Semmelweis-napra virradva egyetlen áldozatot se kellett elsiratni. És a következő napon sem. Tavaly szeptember óta, 9 hónapja nem volt ilyen nap.

Kásler miniszter úr megvillantotta orvostörténeti műveltségét, bár inkább csak a „szépre emlékezett”. Rengeteg kitüntetés talált gazdára, ilyenkor ez így illik. Örömmel láttam közöttük azokat, akik életművükkel gazdagították az egészségügyet, és azokat, akik a járvány hősei.

Minden intézmény ünnepelt, kitüntette a „húzóembereit”, ezeken az eseményeken gyakran megjelentek a helyi közösségek vezetői. A máskor gyakran ellentmondásos közösségi média most jól szolgált, láthatóvá tette, hogy mennyien dolgoztak a közösségért, elkötelezetten, fáradságot nem kímélve. A vezetőket még többnyire ismerem, de nagyon jó volt nézni a sok fiatalabb embert, ünnepre öltözve, a fáradság ellenére ragyogó arccal, mosolyogva, csoportokat alkotva. Nagyon sok kisebb, közösségi rendezvény vált láthatóvá.

Szép gesztus volt, ahogy elköszöntek a Kórházi Főparancsnokság helyi képviselőitől, a kevesebb számú elegáns kékbe öltözött rendőröktől és a nagyszámú, többnyire gyakorló ruhába öltözött katonalányoktól és -fiúktól. Ők most szeptember 15-ig szabadságot kaptak, de ha kell, jönnek vissza. És már nem idegenként, hiszen meglepően szépen integrálódtak, és a legnehezebb órákban is segítették az egészségügyiek munkáját. Köszönet illeti őket is.

Most tehát pihenni és készülődni kell.

A gyógyítóknak és segítőiknek regenerálódni, fizikailag, lelkileg erősödni kell. Ha szerencsénk lesz, és nem lesz (komoly) negyedik hullám, akkor is hónapokig, vagy a mai számok ismeretében akár évekig tarthat az elhalasztott műtétek, kezelések elvégzése. Ehhez feltételeket kell teremteni, mert a mai átlagfinanszírozás ezzel szemben ellenérdekeltséget teremt. Nagyon sok fog múlni a következő hetek intézkedésein. Ha okosan és szakszerűen végzik, akkor kevesen fognak elmenni az egészségügyből, és ehhez mindenkinek erős érdeke fűződik. Ezt jelzi minden szakmai szervezet, és próbál tenni a helyzet javításának érdekében.

Most újra értelmet nyer a latin mondás: bis dat, qui cito dat!

VÉDJÜK, ÓVJUK, TÁMOGASSUK AZ EGÉSZSÉGÜGYET. AZ ELMÚLT MÁSFÉL ÉVBEN MINDENKI MEGTAPASZTALTA, MEKKORA SZÜKSÉG VAN RÁJUK.

MÉG NINCS VÉGE A FENYEGETETTSÉGNEK, VELÜK EGYÜTT VÉDEKEZZÜNK TOVÁBB!

Címlapkép: Georges Seurat: Fürdőzés Asnières-ban. 1884. 201x300 cm. Olaj vásznon. National Gallery, London.

 

Dr. Szepesi András írásai önálló rovatunkban is megtekinthetőek.