Szemünk nemcsak a lélek tükre, valójában apró jelzéseivel testünk működéséről is sok mindent elárulhat.
A pupilla sokatmondó – jelezhet izgalmat, fáradtságot, figyelmet, megváltozott tudatállapotot vagy akár betegséget is. Ha odafigyelünk ezekre az apró változásokra, sokszor még időben felismerhetjük, ha szervezetünk segítséget kér. Az írisz, vagyis a szem színes része közepén található sötét nyílás (pupilla) folyamatosan változtatja méretét annak érdekében, hogy szabályozza a szembe jutó fény mennyiségét. De mi határozza meg a pupilla tágulását és szűkülését, és milyen elváltozások jelezhetnek problémát?
A pupillák leggyakrabban a fényviszonyokhoz való alkalmazkodás során változnak. Erős megvilágításban összehúzódnak, hogy védelmet nyújtsanak a szem belsejének a túlzott fény- és UV-terheléssel szemben, míg sötét környezetben kitágulnak, lehetővé téve, hogy több fény érje a látóideget. Ez a folyamat a szem természetes mechanizmusa a fény mennyiségének szabályozására.
A pupillák a fókuszálásban is részt vesznek. Ha közelre nézünk, összehúzódnak, hogy a kép éles maradjon, ha pedig távolra tekintünk, kitágulnak, hogy több fény jusson a retinára. Akár egy fényképezőgép lencséje, a szemünk folyamatosan „finomhangolja” magát a megfelelő látás érdekében.
Bizonyos gyógyszerek – például antidepresszánsok, antihisztaminok, a prosztata-megnagyobbodás kezelésére szolgáló készítmények vagy Parkinson-kór elleni szerek – befolyásolhatják a pupilla működését, így azok fényre adott reakciója megváltozhat. Szemészeti vizsgálatok során a pupillákat gyakran szándékosan tágítják speciális szemcseppek segítségével, hogy az orvos részletesebben meg tudja vizsgálni a szemfenék állapotát. A szemcsepp hatása átmeneti, általában 24–48 órán belül teljesen megszűnik.
Cukorbetegségben – tartósan magas vércukorszint esetén – az idegrostok károsodása alakulhat ki, melyben a pupillát beidegző idegek is érintettek lehetnek. A károsodás lassabb, gyengébb pupillareakcióhoz vezet, ami homályos látást és fényérzékenységet okozhat. Cukorbetegeknél tünetként előfordulhatnak aszimmetrikus vagy egészen apró pupillák is.
Egyes kábítószerek szintén befolyásolják a pupilla működését. A marihuána például dopaminfelszabadulást idéz elő, ami a pupillák kitágulásához vezet, míg az ópiátok ezzel szemben rendkívül szűk, „tűhegynyi” pupillákat okoznak. A pupillák mérete és reakciója így a szervezetben zajló kémiai folyamatok állapotáról is árulkodhat.
Érdekes jelenség, hogy amikor valakit vonzónak találunk, pupilláink önkéntelenül kitágulnak. Hasonló reakció figyelhető meg erős érzelmi hatások – például öröm, izgalom vagy kíváncsiság – esetén is. Ezt a természetes élettani választ a reklámipar is kihasználja: egyes hirdetésekben a modellek pupilláit mesterségesen tágítják, hogy a tekintet intenzívebbnek, a megjelenés pedig vonzóbbnak hasson.
A pupillák akkor is reagálnak, ha valaki erősen koncentrál. Amikor agyunk összetett feladatot old meg – például egy nehéz számítást vagy komplex problémát –, pupilláink kitágulnak. Az „elgondolkodó tekintet” tehát valóban létezik, és testünk egyik legfinomabb reakciója.
Bár a pupilla méretének változása többnyire ártalmatlan, vannak esetek, amikor komolyabb bajt jelezhet. Az anisocoria például azt jelenti, hogy az egyik pupilla nagyobb, mint a másik. Ez az emberek kb. 20 százalékánál fordul elő, de hirtelen megjelenése akár idegrendszeri problémára, agyi sérülésre, vérzésre vagy aneurizmára is utalhat. A Horner-szindróma, az Adie-szindróma, vagy akár a fejsérülés is okozhat eltérő pupillaméretet. „A pupillaméret apró jelzés, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha valaki szokatlan eltérést észlel, fejfájással, kettőslátással vagy bármilyen látászavarral együtt, az komolyabb neurológiai problémára is utalhat. Ilyenkor egy időben történő vizsgálat fontos diagnosztikai eszköz lehet az egészség megőrzésben” – figyelmeztet Dr. Nagy Angéla, a Budai Szemészeti Központ szemész szakorvosa.
Ha érdekelnek tippek a látás javítására, ezt a cikket ajánljuk.