Kiléphetünk abból az éghajlati korszakból, amelyben a civilizáció kialakult

Az emberi civilizáció az elmúlt mintegy 11 ezer évben egy viszonylag stabil éghajlati időszakban alakulhatott ki. Egy friss kutatás szerint azonban a klímaváltozás miatt elhagyhatjuk ezt a biztonságos tartományt, és olyan éghajlati állapot felé haladhatunk, amelyhez hasonlót a Föld több tízmillió éve nem tapasztalt. A tanulmány eredményeit Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói értelmezték – erről a masfelfok.hu számolt be.

A múlt klímája figyelmeztet

A Föld múltbeli éghajlatáról számos közvetett adat áll rendelkezésre, például a fák évgyűrűi vagy az antarktiszi és grönlandi jégfuratok vizsgálata. Ezek alapján a globális átlaghőmérséklet akár 65 millió évre visszamenően is rekonstruálható. Az adatok azt mutatják, hogy bolygónkon korábban is előfordultak a mainál jóval melegebb időszakok, amikor a globális átlaghőmérséklet 10–15 Celsius-fokkal is magasabb volt a jelenleginél.

Ha a múltbeli adatokat a 2300-ig szóló klímaforgatókönyvekkel együtt vizsgáljuk, az látszik, hogy a jelenlegi kibocsátási pálya mellett rendkívül gyors felmelegedés következhet be: akár két évszázad alatt olyan hőmérsékleti szintek alakulhatnak ki, amelyek utoljára mintegy 40 millió éve, a „forró Föld” időszakában fordultak elő. Akkor gyakorlatilag nem voltak jégtakarók, a tengerszint pedig több tíz méterrel magasabban állt a mainál. Nem pusztán arról van szó, hogy a Föld ismét melegebbé válhat, hanem arról, hogy kilépünk abból a klimatikus tartományból, amelyre a mezőgazdaság, az infrastruktúra és az ökoszisztémák jelenlegi rendszere épül.

Az 1,5 Celsius-fokos küszöb már közel lehet

A gyorsuló felmelegedés miatt a globális átlaghőmérséklet tartósan átlépheti az 1,5 Celsius-fokos küszöböt akár három éven belül. A melegedés üteme ráadásul egyre gyorsul: a modern műszeres mérések szerint 1970 óta 0,19 °C/évtized volt, az elmúlt tíz évben azonban már 0,41 °C/évtized körülire nőtt.

A klímamodellek nem riogatnak, hanem az éghajlati rendszert meghatározó fizikai folyamatokat írják le. Ha a valóságban a felmelegedés gyorsabb, mint amit korábban jeleztek, az inkább arra utal, hogy bizonyos visszacsatolási folyamatokat – például a levegőminőség javulásával és az aeroszolok csökkenésével összefüggő hatásokat – korábban alábecsülték.

A szén-dioxid és a hőmérséklet szoros kapcsolata

A modern, 1850 utáni mérések szerint a globális átlaghőmérséklet és a légköri szén-dioxid (CO₂) koncentrációja szoros összefüggést mutat: az adatok szinte egy egyenes mentén rendeződnek. A légkör átlagos CO₂-szintje jelenleg mintegy 425 ppm, ami legalább kétmillió éve nem fordult elő. A jégfuratokból és izotópos vizsgálatokból származó, többmillió éves adatsorok alapján ez a kapcsolat a földtörténet során végig fennállt: magasabb CO₂-szinthez magasabb globális hőmérséklet társul. Bár jelenleg a globális átlaghőmérséklet még kissé alacsonyabb annál, amit a jelenlegi szén-dioxid-szint indokolna, a modellek szerint évtizedeken belül elérhetjük a „forró Föld” korszakra jellemző értékeket. A fizikai törvényeken alapuló klímamodellek egyértelműen ebbe az irányba mutatnak.

Billenőpontok és önmagukat erősítő folyamatok

Az éghajlati rendszert különböző visszacsatolások szabályozzák. Számos folyamat erősíti a felmelegedést, például a jégtakarók csökkenése miatti sötétebb felszín, az állandóan fagyott talaj olvadása vagy az erdők pusztulása, amely gyengíti a szén-dioxid megkötését. A légkörben növekvő vízgőzmennyiség szintén fokozza az üvegházhatást. Ha ezek az erősítő folyamatok erősebbé válnak a természetes hűtő hatásoknál, mint például annál az energiaveszteségnél, amelyet a Föld kisugárzással ad le a világűr felé, akkor a felmelegedés önfenntartóvá válhat, és egy jóval melegebb egyensúlyi állapot felé tolhatja a klímát.

A kutatók szerint több úgynevezett billenőpont már 1,5–2 °C-os globális melegedésnél aktiválódhat. Ide tartozhat a grönlandi jégtakaró és a nyugat-antarktiszi jég destabilizációja, valamint az állandóan fagyott talaj olvadása. Bizonytalanabb, de jelentős hatású lehet az észak-atlanti áramlási rendszer – amelynek része a Golf-áramlat – gyengülése vagy összeomlása is. A jelenlegi kibocsátáscsökkentési intézkedések mellett a század végére 2,5–3 °C-os felmelegedés is bekövetkezhet, ami már több ilyen billenőpont kockázati tartományába esik.

A „forró Föld” forgatókönyv nem science fiction

A klímamodellek folyamatosan fejlődnek, és egyre pontosabb képet adnak a jövő éghajlatáról. A kutatók szerint már most is világos, hogy az éghajlati rendszer rendkívül érzékeny, a felmelegedést erősítő visszacsatolások egyre erősebbek, miközben a jelenlegi kibocsátási pálya nincs összhangban a holocénre jellemző stabil klímaállapot fenntartásával.

Ezért ma már nem elsősorban az a kérdés, hogy 2100-ra pontosan hány fokkal nő a globális hőmérséklet, hanem az, hogy az emberiség egy tartósan melegebb, akár évszázadokra rögzülő éghajlati állapot felé sodródik-e.

A kutatók szerint emiatt különösen nagy felelősség hárul a döntéshozókra, a nagyvállalatokra és a társadalom egészére.