A híres professzor szemlélete az egészségmegőrzésről, annak összetevőiről, a családi környezet és a táplálkozás szerepéről irányt mutat a mai orvostudomány számára.
Dr. Heim Pál gyermektáplálással kapcsolatos tanításai több mint száz év elteltével is időtálló elveken alapulnak. Írásai a gyermekgyógyászat kialakulásának azon korszakában születtek, amikor a gyermekeket még gyakran csupán a felnőttek „kisebb változatainak” tekintették. A professzor következetesen hangsúlyozta, hogy a gyermek önálló fejlődési sajátosságokkal bír, fizikai és érzelmi szükségletei pedig alapvetően eltérnek a felnőttekétől. Egyik legmaradandóbb felismerése szerint a gyermek étkezése nem pusztán élettani folyamat, hanem szoros összefüggésben áll az érzelmi állapottal, a környezeti tényezőkkel és a szülő–gyermek kapcsolat minőségével. Ugyanakkor kiemelte a gyermekek alapos orvosi vizsgálatának fontosságát az esetleges alapbetegségek kizárása érdekében. Amennyiben szervi ok nem volt kimutatható, Heim Pál a gyógyszeres kezelés helyett a szülők számára adott nevelési és gondozási tanácsokat javasolta.
Dr. Heim Pál (1875–1929) a magyar gyermekgyógyászat egyik legjelentősebb alakja, aki munkásságával maradandó hatást gyakorolt az orvostudomány és a gyermeknevelés szemléletére egyaránt. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, majd külföldön ismerte meg a modern gyermekgyógyászat legújabb irányzatait. A professzor a gyermekek testi, lelki és szociális jólétét egységben kezelte, és a korszakban úttörő módon hangsúlyozta a családi környezet szerepét a gyógyításban. Fontosnak tartotta a megelőzést, a higiéné és a megfelelő táplálkozás biztosítását, valamint a szülők felvilágosítását a gyermeknevelés kérdéseiben. Szakmai írásaiban gyakran foglalkozott a csecsemők és kisgyermekek táplálási nehézségeivel, melyek kezelésében a türelemre, megértésre és nevelési tanácsokra helyezte a hangsúlyt a gyógyszeres beavatkozás helyett. Ezekből az írásokból szemlélezett a tiszteletére elnevezett Heim Pál Gyermekgyószászati Intézet magazinja.
Dr. Heim Pál 1909-ben megjelent tanulmányában a csecsemőkori táplálkozási zavarokat átfogó, a korát megelőző szemlélettel vizsgálta. Hangsúlyozta az anyatejes táplálás elsődlegességét és a mesterséges táplálás lehetséges káros következményeit. Heim Pál szerint a gyógyítás alapja a gyermek alapos vizsgálata, a szervi betegségek kizárása, majd a szülők felvilágosítása és nevelése. Újszerű gondolata volt, hogy a csecsemő étkezése nem pusztán biológiai folyamat, hanem érzelmi kapcsolat is az anya és a gyermek között. Ezért a kezelésben a szeretetteljes gondozás és a megfelelő családi légkör megteremtését tartotta kulcsfontosságúnak. Munkája a gyermekgyógyászat és a pszichológiai szemlélet határán álló, úttörő jelentőségű írás, amely elvei révén ma is érvényes.
A professzor ebben az írásában a gyermekkori helyes táplálkozás alapelveit és gyakorlati kérdéseit tárgyalja. A mű központi gondolata, hogy az egészséges fejlődés alapja a megfelelő, életkornak és egyéni szükségleteknek megfelelő táplálás. Heim Pál hangsúlyozza, hogy a táplálkozás nem csupán a testi növekedést szolgálja, hanem szoros kapcsolatban áll a gyermek lelki és szociális jólétével is. Fontos szerepet tulajdonít az étkezési szokások kialakításának, az étkezések rendszerességének és a családi étkezési légkörnek, továbbá részletesen foglalkozik az egyes tápanyagok, mint példuál fehérjék, zsírok, szénhidrátok, vitaminok arányával, valamint a különböző korosztályok energiaigényével. Felhívja a figyelmet a helytelen táplálkozás következményeire, mint például az alultápláltságra, a túltáplálásra és a korai anyagcserezavarokra. A professzor a gyermek étkezését nevelési kérdésnek is tekinti: a szülők felelőssége, hogy példát mutassanak és szeretetteljes, biztonságos környezetet teremtsenek. Véleménye szerint az egészséges táplálkozás nem csupán orvosi, hanem társadalmi és pedagógiai feladat is.
Dr. Heim Pál gyermekorvosi munkásságát a magas szintű szakmai tudás, a gyakorlati ismeretek és a tanítás mellett, a gyermekek méltóságának tiszteletben tartása, valamint a szülők támogatása jellemezte. Műveiben a gyermekgyógyászat modern alapelvei jól kirajzolódnak, mint például a megelőzés, az egyéni sajátosságok tisztelete, a pszichés tényezők figyelembevétele és a holisztikus gyógyítás elve. A professzor gondolatai a későbbi évtizedek gyermekorvosi szemléletére is nagy hatással voltak.
Ha érdekelnek további infomárciók gyermek táplálkozásáról, ezt a cikket ajánjluk