A szemét férfiakat kedvelem??

...akkor megismerkedtem egy fiúval, akivel szinte egyből egymásba szerettünk. Két és fél évig voltunk együtt. Már fél éve szakítottunk,és ugyanott tartok, mint előtte. Megint nem tudok kialakítani párkapcsolatot, ugyanis ha összejövök valakivel, akkor annyira szeretném hogy jó legyen, hogy egyszerűen nem leszek szerelmes, sőt arra figyelek, hogy az illetőnek milyen tulajdonságai vannak, amik nem tetszenek, és két-három hét után egyszerűen elundorodom tőlük. Azt sem bírom, hogy hozzámérjenek. Semmit. Ilyenkor azt érzem, hogy túlságosan rám másznak, bele az életembe, és "szerelmesen néznek rám" és úgy viselkednek mintha a "kutyáim" lennének, és minden egyes szavamat lesik és várják hogy mit tehetnek értem. Ettől én kivagyok. Ezt utálom.
Ez normális? Az előző barátom meg pont az ellenkezője volt. Kedves volt ő is velem, de nem leste állandóan azt hogy mivel tehet jót nekem. Mit tegyek? A szemét férfiakat kedvelem?? Ez normális?
Köszönöm válaszát!


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Órákig olvasnám a sorait, mert őszinték, nem kertel és szerintem ez az egyetlen helyes út, ahhoz, hogy önmagunk lehessünk.
Csak fejlődjön, ne álljon meg, ne állítsák meg a kudarcok, azokból tanulhat.
Csupán egy sorát nem értem: "a szemét férfiakat kedvelem?"
Ki a szemét? Nekem nagyon szimpatikus az első fiúja, hiteles. Csak nem őt nevezi szemétnek?

Együttérzéssel: dr. Lajtavári László