Édesapám pánikbetegséggel küzd

... Nem tudom, hogyan lehetne neki segíteni, hogy átvészelje ezt. Lassan úgy néz ki nincsen ereje még élni sem, olyan rosszul szokott lenni. Teljesen lesápad, remeg, nem tudja kikapcsolni az agyát. Xanaxot szed néha-néha, orvoshoz nem akar elmenni, sportolni nem tud, mert régóta fájnak a lábai.
Előre is nagyon köszönöm a segítségét!


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Tudja pontosan ez a gondom a "betegség" szóval. Az élet tragikus problémáit könnyen nevezzük betegségnek.
A levele nagyon pontosan leírja, hogy létbizonytalanság, súlyos szociális és egzisztenciális gondok váltják ki a szorongást.
Nyilván a dolgok gyökerét kellene megszüntetni, vagy legalábbis lázadni, harcolni az igazságtalanság ellen. A harc kiváló adrenalin pumpa. Tudom, hogy édesapja ezzel nem nagyon terhelhető, úgyhogy valószínűleg maradnak a szorongáscsökkentők és antidepresszansok.
Azért át kellene gondolni, hogy mennyire képesek szembefordulni az árral. Ha édesapja megtudja, hogy a hozzátartozók legalább megpróbálnak tenni valamit az igazságtalansággal szemben, szerintem azonnal csökkenni fog a szorongása.
Nyilván teljesen egyedül érzi magát ebben a nehéz helyzetben. És igaza van, hogy nem akar orvoshoz menni.
Akkor viszont el kellene neki magyarázni ezt és utána szabadon döntsön, hogy a saját túlélése miatt - tudatosan - vállalja-e a beteg szerepet, vagy sem. A tudatos szót többször aláhúznám.

Üdvözlettel: dr. Lajtavári László