... Zenéléssel foglalkozom igy minden hétvégén emberek között mozgok és megfigyeltem h nagyon sok ember elbeszélgett egymással,tud ismerkedni másokkal stb.
Nekem ez meg nem megy.ociális
Ha valakivel szeretnék ismerkedni vagy beszélgetni hiába megyek oda hozzá
nem jut eszembe semmi frappáns duma,egyszerűen blokkol az agyam,ha netán valamit mégis kinyögök akkor pár perc múlva már csak hallgatóság vok mert nemtudok mesélni semmit,nem jut az eszembe semmi magamról stb.
Ez engem nagyon frusztrál és már kezdek bele örülni h velem igy kicseszett a sors.
Másnál jön a poénkodas zsigerből,tudd mesélni magárol stb.
Nálam ez nem megy.
Véleményem sincs semmiről,képzelő erőm sincs. stb.
Ráadasul szita az agyam is.
Probálok keresztrejtvényt is fejteni h dolgoztassam az agyam ,de az is nehezen megy.
Valahogy azt érzem néha hogy nincs mit mondanom senkinek,meg nincs is kedvem beszélni persze ha bármi is az eszembe jut.
Ezért azt érzem h mindenki át néz rajtam,nincs stilusom,jo dumám semmi.
Igy csajozni,ismerkedni is nehéz.
Hogyan lehetne ezen változtatni?
Mitől indulhatna meg az ihlet az agyamban ?
Köszönöm a segitséget!
Tisztelettel
VÁLASZ
Tisztelt levélíró!
Köszönöm őszinte sorait és tudom, hogy sokat szenved.
Csak egy dologban nem hiszek, abban, hogy valaki olyan gondokkal született, mint amiket Ön említ.
Az ember része a Teremtésnek, az emberi csecsemő ártatlannak és szinte mindenre képesnek született. ( kivéve néhány genetikai rendellenességet) Persze az első évekre senki sem emlékszik.
Sajnos a társadalom, a nevelés az oktatás nagyon el tudja torzítani a velünk született ártatlanságunkat. Nézzen meg egy csecsemőt. Olyan nyitott, olyan élénk, olyan bölcs, mindenre kíváncsi.
Persze nem vagyunk egyformák, mindannyiunknak egyedi, mindenki mástól különböző egyénisége van, ez olyan, mint az ujjlenyomat, ami még az egypetéjű ikreknél is különbözik. Az átlag kisebb torzulásokkal viseli el a környezetet, de vannak egyéni adottságok (Önnek pl. hajlama van a zenéhez) és az érzékenyebbek sérülékenyebbek is.
Én csak egyet tudok tanácsolni, próbálja megismerni a valódi, a mélyebb Önmagát. Tudom, milyen nehéz ez, mekkora erőfeszítésekkel jár ezen az úton haladni.
A többség beletörődik, inkább egyféle gépemberré, bizonyos kor után élőhalottá válik.
Ne a környezetével törődjön, ne akarjon megfelelni minden elvárásnak. Ez csak kudarcokhoz vezet.
Legyen nyitottabb, próbáljon inkább a szive hangjára figyelni és ennek a mentén próbáljon haladni, keressen segitőkat, társakat.
Legyen bátor! És ne féljen!
együttérzéssel: dr.Lajtavári László