... délutános és éjszakás műszakban). A főnököm egy kiállhatatlan alak, soha nem kapok elismerést a munkámért sem anyagilag, sem erkölcsileg, úgy beszél és bánik velem, mintha egy szánalmas csicska lennék, emberileg folyton megaláz (nem csak engem). Porba tiporja az önbecsülésemet...
Én ennek ellenére szeretem a munkámat, a kolléganőimmel ( akik hasonló cipőben járnak) jól kijövök, mindig lelkiismeretesen dolgozok, igyekszem a maximumot nyújtani. Ha aznap nem látom a főnökömet, jókedvűen dolgozok.
Szeretnék munkahelyet váltani, de nem csak az anyagi bizonytalanságtól félek.
Valójában ha két napig nem dolgozom, már depressziós vagyok.Egyszer fél évig nem volt munkám, és annyira semmirekellőnek éreztem magam, hogy már élni sem volt kedvem, pedig a párommal és annak családjával élek, mégis képes vagyok teljesen magamba zárkózni a gondjaimmal.
Sokszor előfordul ,hogy sírok, miután felébredek, annyira értelmetlennek érzem, hogy csak dolgozok, és még sincs tisztességes jövedelmem, és ha a főnökre gondolok, görcsbe rándul a gyomrom.
A lényeg, hogy szabadulnék, de félek megbánnám, mert talán még kilátástalanabbá válna az életem.
Kérem adjon tanácsot: hogyan küzdjem le a félelmeimet?
Köszönettel:" Kizsákmányol a főnököm" jeligére
VÁLASZ
Valóban nem könnyű új munka helyet találni, de nem is reménytelen. Mindenképpen nézzen más lehetőségek után, mert hosszútávon az állandó stressz, a feszült munkahelyi légkör, a diszkomfort érzés és a depressziós tünetek mellett, komoly fiziológiás elváltozásokat is okozhat.
Addig nem mondjon fel, amíg nincs biztos állása, de tegyen meg mindent, hogy találjon egy másikat.