... Sajnos elég sokszor ezek az álmok filmbe illők, de inkább horrorba, mint vígjátékba.
Amióta megszületett a babánk(2 hónapos) ezek az álmok még intenzívebbek, sajnos majd mindennaposak a rettegések, félelmek. Néha könyörgöm a kedvesnek, hogy segítsen felkelni, mert nem tudok kiszakadni az álomból-érdekes tudatállapot- álmodom, de tudom, hogy álom, szeretnék felkelni-ordítok rázom őt, aki mellettem van-de kiderül, hogy ez is álom, mert nem teszem ezt....Sokszor meghalok álmomban, több módról is tudnék előadást tartani - sajnos egyik sem jó érzés- nem ajánlanám senkinek:-) Mivel eléggé félelmetes érzés és megviselnek ezek szeretnék tanácsot kérni: Mit tegyek? Hová-Kihez fordulhatok ezekről beszélgetni? Tanácsát előre is köszönöm! Üdvözlettel,Bambi
VÁLASZ
Kedves levélíró!
Jobban megértem a gondját, mint gondolná.
Lélektanilag is káosz van hazánkban, sajnos az emberi kapcsolatok mélysége, tartalma alapvetően megváltozott.
Nagyon rossz olvasni, hogy még a minimális segítséget sem kapja meg attól, akitől kellene.
A gondom az, hogy minél kétségbeesettebben rimánkodik, annál nagyobb lesz az elutasítás.
Próbáljon a sarkára állni, a gyerek élete Öntől függ. A kedvese felelősségérzetére kell hatni, lehet, hogy nem Önnek - mert veszekedés lesz belőle - akkor valakiknek a környezetből, vagy egy tisztességes segítő foglalkozásútól.
Öszinte megértéssel: dr.Lajtavári László