Változás

... Okos, kreatív Nagyfiam van, de a viselkedését nem tudom kezelni. Eddig is jellemző volt rá az ellenkezés, ami mára csökkent ugyan, de elkezdett feleselni , visszamondogatni ami miatt sokszor kínos helyzetbe kerülök. Otthon még elhallgatnám, de amikor mások előtt teszi, azt érzem, hogy szégyenlem, hogy ilyen gyerekem van. Azt nem fogom fel tragikusan, hogy néha nem köszön ismerősöknek, de amikor játék közben véletlenül valakit jól fejen talál a kemény focilabdával és még bocsánatot sem kér, ismét a fent emlitett szégyenérzés lesz úrrá rajtam és szeretném, ha nem tudnák mások, hogy hozzám tartozik. Mi, az apjával nem erre tanitjuk, nem is ezt látja otthon, mégis.
A Kicsi nagyon "könnyű" hozzá képest és talán ezért is egyre nehezebb elviselnem a Nagyot mert látom mennyire különböznek egymástól. Tény, hogy hamar felcsattanok, ha két-három kérésre nem teszi meg amit mondok (pl. öltözz fel)és akkor már kiabálok vele. Évközben alig vártam, hogy reggel beadjam az óvódába és délutánig nyugi volt amig hazajött. Az utóbbi hetekben sokszor tudatosan kerülöm, hogy ne kerekedjen veszekedés közöttünk mert az kimerít és utána szinte menekülök a Kicsihez, hogy megnyugodjak. Ha esténként azt kéri, hogy olvassak mesét neki, vagy bújjak hozzá az ágyba, többnyire megteszem, de nem azért mert jólesik(mint korábban), hanem kötelességből, mert az anyja vagyok.
Tudom, hogy a Kicsi születése óta kevesebb időt töltök vele és ez igy is lesz még egy darabig, hiszen ha lemegyünk hármasban a játszótérre, nem játszhatok vele mert a Kicsit tartom szemmel. Otthon a korkülönbségből adódóan más-más köti le őket és ott sem hagyhatok magára egy örökmozgó tipegőt, hogy a Naggyal társasozzak. Ha a Kicsi alszik, akkor jöhet a társas. A párom szerint túllihegem a dolgot, türelmesebbnek kéne lennem a Naggyal, de nem érti meg, hogy más egész nap vagy csak 2-3 órát vele lenni. Sokszor már a jelenléte is frusztál. Tudom, hogy nem ilyennek kellene lennie egy anya-gyermek kapcsolatnak és aggódom, hogy mi lesz később, ill. szeretnék a Kicsinek (is) teljes értékű anyja lenni, nem egy energiavesztett anya-utánzat.
Szerintem egy 7 évestől elvárható, hogy önállóan felöltözzön, rendet rakjon a szobájában esténként és együttműködő legyen ha tudja, látja, hogy egy betegség miatt nehezebben látom el a mindennapi rutin feladataimat. Lehet, hogy tévedek ?
Úgy gondolom, hogy nekem kell változtatni , csak nem tudom mit és főleg hogyan, hogy rendeződjön a kapcsolatunk.