vild57

... Olvastam a neten dr. Arányi Zsuzsanna, dr. Komoly Sámuel, dr. Illés Zsolt Előadásait. Mindegyikük azt írja, és más helyen is olvastam, hogy komoly pszichiátriai segítség kell. Nos, tényleg kéne, mert ez az állapot teljesen kikészít, de itt nemhogy pszichiáter, még neurológus sincs, aki felírná a Riluteket. Amúgy Budapesten egyetlen helyen fogadnak ilyen beteget az önkormányzati otthonok közül. Én egy alapítványi helyen vagyok, mint írtam, a volt kollégák találták. Fizikailag nagyon kényelmetlen. Senkivel nem tudom megosztani a gondjaimat, mert olvasni senki nem hajlandó, beszélni meg nem tudok már.
Ilyen esetekben miért csak az állatoknak jár az eutanázia, hogy ne szenvedjenek? Az embernek miért kell évekig szenvedni fizikailag és lelkileg is? Ha kiborulok, és csendes sírás helyett sikítok, mert máshogy nem megy, a nővérek ordítanak velem, maradjak csöndben, ne zavarjak másokat.
Torkig vagyok, de nem lehetek az otthonomban, mert nincs havonta fél millió forintom erre a célra.
egyszer 70 db altatóval, másodszor áramütéssel próbáltam végezni magammal. Sajnos nem sikerült.
Előre is köszönöm a választ.
Tisztelettel: vild57


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Nagyon megrázó olvasni a tragikus történetét. Egy életen át bíztam abban, hogy az egészségügyi ellátás javulni fog, de ennek komolyabb jelét sajnos nem látom.
Ez egy tanácsadó rovat, a kezelésbe nem szólhatunk bele, de szívesen válaszolok bármilyen kérdésére, az emberi szónak is lehet segítő ereje.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László